Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-5
A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. évi június hó 24-én, szombaton, 35 (Felkiáltások a jobboldalon : Kommunista vezér !) és sajnálatát fejezte ki. Sőt az újságban is kifejezték sajnálatukat és megbotránkozásukat. (Mozgás a baloldalon.) Méltóztassanak most megmondani mit tehettem én abban az időben, 1919 februárjában, idegen katonasággal szemben, amikor magam küzdöttem egész Bereg vármegyében, . . . (Ugy van! a baloldalon.) Sándor Pál : Mikor a legtöbben elbújtak ! Nagy Ernő : ... az urak a sutba bújtak és amikor segítségül hivtam őket, nem jöttek, hanem mind félrevonultak. Mondja meg a képviselő ur, hogy amikor egyszer bejött, nem a hátsó kapun szaladt-e ki. B. Kaas Albert: Nem, ott voltam az ülésen is. (Ugy van! jobbfelöl. Zaj.) Nem áll, amit mond. Nagy Ernő : Bocsánatot kérek, hozzánk jött a képviselő ur, Kutkafalvyhoz és azt mondta, hogy dugjuk el, csináljunk vele valamit. B. Kaas Albert: Nem áll, rágalom. (Zaj.) Nagy Ernő : Tessék Kutkafalvyt megkérdezni, ő élő tanú rá. B. Kaas Albert: Eágalom! Rassay Károly: Kutkafalvy csak nem kommunista! Majd Kutkafalvy megmondja. (Zaj.) Nagy Ernő: Mi van még hátra? (Zaj és nyugialanság.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék folytatni. Nagy Ernő : Múlt az idő. Elkövetkezett március 21-ike. Kiütött a kommunizmus. Én ekkor Nyíregyházán voltam az alispánnal, ahol az akkori közélelmezési minister ur tengerit utalt ki. Mikecz István alispán ur azt mondta, hogy felfordult az egész világ, a kommunisták átvették az uralmat, ott is berendezkedtek. Én lóhalálában siettem haza. Befejezett dolgok elé állíttattam : A kommunisták átvették a hatalmat. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, ezt már a képviselő ur is elismeri : egyedül én voltam Bereg vármegyében ugy a megyei, mint minden tisztviselő között, aki a kommunistákat nem szolgálta ; egy percig sem szolgáltam őket. Megbeszéltem a feleségemmel, hogy elmegyek tengeri csősznek, vagy nem tudom minek, de nem szolgálom a kommunistákat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: így volt-e, báró ur? (Zaj jobbfelöl.) Nagy Ernő: Pécsi Szabolcs főszolgabíró szocializáló politikai megbizott volt, Kozma György Dunántúl rekviráló biztos volt. Rassay Károly: A főtanu. Nagy Ernő: Mikor Simon Mózes, a direktórium elnöke kérte az akkori kommunista vezéreket, hogy Kozmát küldjék Beregbe, azt a választ kapta, hogy Kozma György nélkülözhetetlen. Gulácsy István testvére, Gulácsy Dezső, aki 3—4000 hold birtokosa, itt a földmivelósügyi népbiztosságnál szolgált. Drozdy Győző : Hallatlan ! Ezek vádolnak ! Nagy Ernő: Kovács Lajos szolgabíró ur r a kommunista sajtót szolgálta, és igy tovább. Én nem rovom fel ezt bűnül, mert az akkori időkben ugyancsak legénynek kellett lenni a talpán annak, aki megállotta a sarat, de én büszkén mondhatom, hogy megállottam, (Zaj jobbfelöl.) B. Kaas Albert : Korvin-Klein ottani barátságával. Rassay Károly: Ezek tévesek. Nagy Ernő: Menjünk tovább. 1919 április 21-ikén, ha jól emlékezem, a kommunisták a románok közeledésére Bereget kiürítették és menekültek. Én akkor szerveztem Beregszász lakosságát. Rassay Károly: Nem Kaas szervezte? Nagy Ernő : Nem, ő akkor a szabóság mellett volt. (Mozgás.) Elnök : A képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy szíveskedjék kifejezéseiben a házszabályokhoz alkalmazkodni és megóvni azt a méltóságot, amellyel a képviselő a nemzetgyűlésnek tartozik. Nagy Ernő: Köszönöm alásan. Én szerveztem a vidéket. Itt van Seeberg Artúr nagyberegi községi főjegyzőnek, most tarpai főjegyzőnek és Horváth Károly nagyberegi bírónak hozzám intézett levele. Felolvasom az elsőt (olvassa) : »Nagy Ernő urnák, Beregszász. Felkérésére kijelentem a következőket: 1919. év április hó 24-ikén délelőtt 11 óra tájban Horváth Károly akkori beregi községi bíróval Beregszászban találkoztunk önnel, amikor is ismertette előttünk a beregszászi helyzetet és szinte megrendülve mondta, hogy a kommunisták Csap felől katonasággal jönnek Beregszász ellen és nincsen megbízható fegyveres ereje ellenük, s igy aggódik, hogy nagy vérengzést fognak itt véghez vinni. Felszólított bennünket, hogy egy nagyobb csapattal jöjjünk segítségére, s ő fegyvert adni fog. Megállapodtunk, hogy másnap 5—600 embert behozunk és felvesszük a harcot a vörösökkel. Mondta ön, hogy több községgel tárgyalt már ilyen értelemben és jönnek segítségére. Aznap este, 24-kén, a vörösök bejöttek és igy a dologból semmi sem lett. Ön ekkor Bereg vármegye alispánhelyettese ós a beregszászi ellenforradalom szervezője és vezetője volt. — Seeberg Artúr volt nagyberegi községi főjegyző, aki most tarpai főjegyző. Ugyanígy nyilatkozik Horváth Károly nagyberegi biró is. Ézt különben tudja egész Beregszász. Megszerveztem az ellenforradalmat Beregszászban. A románok azonban nem jöttek. Igy roppant meg voltunk szorulva. A kommunisták visszatértek, ugy, hogy menekülnünk kellett. Engem több társammal menekülés közben Tiszaujlak határában elfogtak, összekötöztek, bevittek Tiszaujlakra, majd onnan Beregszászba, ott le és fel hurcoltak ós mutogattak a piacon, végül becsuktak. Másnap részemre Beregszász városában n*
