Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-16

37Ô A nemzetgyűlés Iß. ülése 1922, olyan elvi kijelentést tenni — anélkül, hogy azok mélyebb taglalásába belemennék —, amelyeknek megtétele azért szükséges, nehogy ezekről a tárgyakról való hallgatásom félremagyarázásokra adjon alkalmat. (Halljuk!) Ki kell jelentenem tehát, hogy az én közjogi álláspontom ugyanaz, amelynek kifejezést adtam akkor, amikor a múlt nemzetgyűlés az úgynevezett trónfosztó törvényjavaslatot tárgyalta. Rassay Károly t. képviselőtársamnak szuggerálása, hogy az úgynevezett királykérdés népszavazás alá bocsáttassék, politikai szempontból ugyan magasan áll azon 1921. évi XL

VII. törvény ortodoxiája felett, amelyet váltig hirdettek, de természetesen nem fedi az én álláspontomat és az ón álláspontom szempontjából el nem fogadható, mert én nem vagyok szabadkirályválasztó, akinek Ottó király a királyjelöltje, hanem vallom azt, hogy van Magyarországnak törvényes királya, (Ügy van ! Éljenzés a balközépen.) akit abban, hogy megkoronáztassák, hogy a koronázási kötelezettségének megfeleljen, csak vis major gátol, aminek folytán a koronázás elmulasztásának közjogi következményei sem állhatnak fenn. A második kijelentés, amit tennem kell,— és ebben Rassay t. képviselőtársam által elmondottakkal tökéletesen egyetértek — hogy, amint ezt már a választások előtt kifejezésre juttattam, én törvénytelennek tartom azt a rendeletet, amelynek alapján ez a nemzetgyűlés összeült. Ennek ellenére a nemzetgyűlésen mandátumot vállaltam, a nemzetgyűlés tanácskozásaiban résztveszek azért, mert a hatalmi viszonyok folytán ez a nemzetgyűlés abban a helyzetben van, hogy olyan határozatokat hozzon, amelyek az ország sorsára messze kihatással birnak és igy nem tartanám honpolgári lelkiismeretemmel megegyeztethetőnek, hogy én, akit választóimnak bizalma ide küldött, abban a munkában, amely ezekre az elhatározásokra vezet, részt ne vegyek. (Helyeslés.) Egészen bizonyos, hogy ugy a nemzetgyűlést összehivó rendelet törvénytelensége tekintetében, , mint egy másik téma tekintetében, — amellyel én hosszasan foglalkozni nem kívánok — a választások helytelen vezetése ós az azok során elkövetett számos törvénytelenség tekintetében bizonyos fásultság uralkodik. Teljesen igaza van ténymegállapításában az igen t. pénzügyminister urnák, midőn azt mondja, hogy a közönség ezekkel a dolgokkal nem sokat törődik. En azonban ezt nem tartom helyesnek. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) En a közvéleménynek ezt a közömbösségét magasabb etikai és törvényuralmi szempontokból helytelen lelkiállapotnak tartom, (Ugy van ! a baloldalon.) mely reám nézve nem mérvadó, mert nem azért, hogy a közvélemény valamely áramlatának kedvezzek, állok helyt a jogért és törvényességért minden jogtalanság és törvénytelenség ellen, hanem azért, mert nekem az a meggyőződésem, . évi július hó 8-án, szombaton. hogy a közjogi természetű jogaiban sértett honpolgárnak nemcsak joga, hanem kötelessége a jogért való küzdelemben helytállani, hiszen nem az ő kincseiről van egyedül szó, (Ugy van!) hanem olyan általános erkölcsi és jogi kincsekről s értékekről, amelyeknek sértetlen fennmaradása az egész nemzetnek, a nemzeti élet biztosságának, az alkotmány nyugodt működésének, az alkotmány fejlődésének érdeke. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Hogy ennél a témánál csak egy pillanatig időzzem, meg keli állapitanom különösen a választójogi rendelet törvényessége vagy törvénytelensége körül felmerült kontroverzia iránti relativ közömbösség okait. (Halljuk !) Kétségtelen az, hogy ideiglenes kisegítő jogrend, amelyben élünk, nem vert mély gyökeret a közönség tudatában. Kétségtelen, hogy az a köztudatban gyenge lábon áll és hogy különösen azóta, amióta azt a jogfolytonossági jogrenddel összeütközésbe hozták, olyan hangulat fejlődött a közönségben, hogy »úgyis mindegy, minket nem nagyon érdekel, hogy ezen kisegítő jogrend tekintetében teljes korrektség uralkodik-e vagy sem«. Én azonban ezt a felfogást nem vallom, én ellene állottam, én minden, még passzív közreműködést is megtagadtam akkor, amikor ezt a kisegítő jogrendet az erősebb jogfolytonossági jogrenddel szembe akarták állítani. Vallom azonban, hogy ennek a kisegítő jogrendnek is mindaddig, amíg módunkban áll a jogfolytonosságot helyreállítani, szilárdnak kell lennie, hogy azt respektálni kell, mert ez áll köztünk és az anarchia között. (Helyeslés és taps.) Nem szándékom akkor, amikor kifogásolom, hogy ennek az ideiglenes jogrendnek tekintélyei föléje helyeztetnek a jogfolytonossági jogrend tekintélyeinek, megtámadni és lerombolni azokat a tekintélyeket, amelyek léteznek és amelyekre szükségünk van. Ep ezért csodálatosképen én nagyobb fontosságot tulajdonitok annak, hogy az az ideiglenes jogrend is, amely fennáll, teljes precizióval, ne pedig bizonyos pongyolasággal kezeltessék, s hogy amíg fennáll, ennek következményei is fentartassanak, mint tulajdonítanak azok, akik ez ideiglenes jogrend jelentőségét túlhajtják, túlozzák és velük akarják megkezdeni Magyarország alkotmányos fejlődósét. (Taps a balközépen.) Előrebocsátván ezeket a kijelentéseket, amelyeknek mélyreható megokolásával ezidőszerint adósnak kell maradnom, áttérek beszédem tulajdonképeni tárgyára, t. i. arra a súlyos helyzetre, amellyel foglalkozni kívánok. (Halljuk!) En mint képviselő iparkodom és igyekezni akarok megfelelni annak a szabálynak, amelynek kifejesést adtam óhajtás formájában, midőn a korelnöki széket elfoglaltam, hogy t. i. a Ház minden tagja és közéletünk minden tényezője mindenkor azt tegye, amiből az országnak haszna van, amivel az országot súlyos bajoktól