Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-16

À nemzetgyűlés Ï6. ülése 1922. évi július kő 8-án, szombaton. 37Í és következményektől megóvni lehet. Ezért nem habozom kijelenteni — természetesen csak a magam nevében beszélek, nekem pártom nincs, én egyedülálló ember vagyok — és ami csekély befolyásom van és ami tanácsot adhatok azoknak, akik arra hallgatnak, azt oly irányban adnám, hogy dacára minden ellentétnek, amely a kormány között és közöttem van — és ezek az ellentétek súlyosak — az országnak a mai anyagi krizisből való megmentésére irányuló tevékenységében e tevékenység sikeressége iránti teljes garanciákat feltételezve, hajlandó vagyok fegyverszünetet kötni ós a t, kormányt támogatni. (Helyeslés és taps.) Ämde, t. Nemzetgyűlés, legyen szabad megjegyeznem, hogy midőn önök ezt az ellenzéktől kívánják — és bizonyos feltételek mellett, amelyekre rátérek, az én felfogásom szerint jogosan kívánhatják — mégsem háríthatják tisztán az ellenzékre mindazoknak a lélektani és politikai nehézségeknek a leküzdését, amelyek egy ilyen ad hoc együttműködésnek is útjában állanak. Kell, hogy a maguk részéről is tegyenek e tekintetben valamit. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A legkisebb, amit e tekintetben várni lehet az, hogy ha már a választások lefolyása alatt elkövetett súlyos sérelmeink orvoslást nyertek, legalább most, midőn a választások már lezajlottak, lépjen a t. kormány erélyesen közbe az alárendelt hatóságoknál, hogy legalább most minden utólagos üldözés és kellemetkedés megszűnjön. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert, t. Nemzetgyűlés, furcsán és sajátságosan hat az emberre, hogy amidőn az igen t. ministerelnök ur, amint első itteni felszólalásában tette, felállott és igen helyesen azt hangoztatta, hogy ennek az országnak békére van szüksége : társadalmi békére, felekezeti békére, — mind aláírom — politikai békére, — azt is aláírom — hogy ugyanakkor számos ellenzéki képviselőtársam kerületeiből érkeznek a hirek, — nem a pletykák, nem a mondák,... Rakovszky István : Beszélni fogunk ! Gr. Apponyi Albert : .. . hanem a számos aláírással ellátott jegyzőkönyvek, amelyek arról tanúskodnak, hogy az ellenzéki jelöltre leszavazott választóink ellen tovább folynak az üldözések, zaklatások. Rakovszky István: Tisztviselőkkel szemben! Gr. Apponyi Albert : T. Nemzetgyűlés ! Elementáris dolog, hogy ez nem az az atmoszféra, amelyben lélektanilag várható, hogy előálljon az a készség^ amely az ad hoc együttműködésre szükséges. Én — mondom — most is kész vagyok erre, de engedelmet kérek, lehetetlen azt várni, hogy az ellenzék fedezze a maga készleteiből a kormány részéről e tekintetben előálló deficitet, (ügy van! a szélsobalóldalon.) Rassay Károly: Ugy van! Gr. Apponyi Albert: De már most, mélyen t. Nemzetgyűlés, ez csak a kisebbik, hogy ugy mondjam, külső, bár igen fontos része ennek a helyzetnek. A fődolog az, hogy szerintem az ellenzéket igenis fel lehet hivni arra, hogy a súlyos helyzet leküzdésében a kormánynak segítségére legyen ; igenis, az ellenzéket fel lehet arra hivni, hogy vállaljon részt az erkölcsi felelősségben azokért a nagy terhekért, amelyeket a nemzetnek vállalnia kell; fel lehet hivni arra, hogy mindezeket tegye, hogy segítsen azokat az ellentállásokat legyőzni, amelyekkel előreláthatólag egy, a dolgok mélyére menő pénzügyi politika találkozni fog, — de egy feltétel alatt és ez az, hogy legyen egy meggyőző kép az ellenzék előtt ; egy meggyőző kép arról, hogy a kormány által tervbe vett intézkedések összességének a sikerre alapos kilátás van. (Helyeslés a baloldalon.) Mert én szívesen odaállok, a magam egész népszerűségét kockára vetem és beledobom az örvénybe, nem bánom, kétszer is, ötször is, tízszer is; vállalom a felelősséget azokért a bizonyos drasztikus intézkedésekért, amelyekkel bele kell nyúlni a közgazdaságba, bele kell nyúlni az egyesek érdekeibe, bele kell nyúlni hatalmas osztályok érdekeibe, (Helyeslés és taps a bal- és a szélsobalóldalon.) segítek szívesen mindezeknek a hatalmaknak a leküzdésében, ele csak akkor, ha meg vagyok győződve, hogy nem egy feneketlen hordóba dobjuk az áldozatokat, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) ha meg vagyok győződve, hogy a kívánt áldozatok elosztása megfelel a szociális igazságnak ;... Fábián Béla: Éljen! Gr. Apponyi Albert : ... csak akkor, ha komplexumát látom egy olyan pénzügyi és közgazdasági politikának, amely nekünk alapos kilátást nyújt arra, hogy egy bizonyos időszak elmultával a tényleges ^kibontakozáshoz, a megerősödéshez eljutunk. És hozzáteszem, ez a feltétele annak is, hogy a külföldnek azt a bizalmát megnyerjük, amelyre szükségünk van, hogy — mint a ministerelnök is mondotta és konstatálta — az ideiglenesen kisegítő eszközöket a külföldi tőkétől megnyerjük. Áttérek ezután a pénzügyi és közgazdasági részre. Ennek a dolognak is van egy bizonyos politikai háttere, és itt fogok kitérni az igen t. ministerelnök urnák épen most Berki t. képviselőtársam felhívására tett nyilatkozatára. Az igen t. ministerelnök ur abban az első beszédében, amelyre már céloztam, igen önérzetesen jellemzi a kormány hivatását és jogát arra, hogy a parlamenti tanácskozást, mint a többség vezére, ő irányítsa. Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy elismeri az ellenzék kritikájának jogát, de azt nem ismeri el, hogy a kisebbség diktálja a parlament munkarendjét, mert ez a kormánynak hivatása, joga, kötelessége. Helyes, aláírom. De mélyen t. ministerelnök ur, mégis van erre a magábanvéve helyes tételre többrendbeli megjegyzésem. Az egyik az, hogy amennyire ismerem nemcsak a magunk, de más alkotmányos és parlamentáris országok szokásait is, a kormány a par47*