Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-16

366 A nemzetgyűlés 16. ülése 1922. évi julkis hó 8-án, szombaton. él, ahol a népre külsőségekkel is lehet hatást gyakorolni, annak ott nem ilyen egykés bizottságokat kell alakítania, hanem jó példával kell járnia a nép előtt. (Ugy van! jobb felöl és a középen.) Ezek után, mélyen t. Nemzetgyűlés, még foglalkozni kívánok Propper Sándor képviselő urnák felszólalásával. Erre az elhatározásomra az indított, hogy a t. képviselő ur beszéde elején azt mondja (olvassa) : »Nemzetépítő munkát gyűlölettel nem lehet végezni,« — ebben teljesen igaza van — »a mi programmunk alkalmas arra, hogy százados keserűségek megszüntet hetők legyenek; de a többség nem viseltetik megértéssel velünk szemben.« (Ugy van! a szélsobaloldalon.) En, mint minden kérdésben, ebben is egészen őszintén fogok beszélni. (Halljuk ! jobbfelöl.) Ha önök, a szociáldemokratapárt t. képviselőtagjai, szivükre teszik a kezüket és megkérdezik a lelkiismeretüket, egyet nem tagadhatnak meg ettől a kormányzattól és ettől a párttól, azt, hogy ez a kormányzat tette először önöknek lehetővé, hogy alkotmányos utón idejöjjenek. (Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások a szélsobaloldalon.) Peyer Károly: A választók! Berki Gyula : Es én megmondom önöknek, hogy nem fogadta önöket gyűlölettel sem a kormányzat, se a többségi párt. (Ellenmondások a szélsobaloldalon.) Pikler Emil : Kirakatba akartak tenni négyöt szocialistát! Propper Sándor: Ez a választók dolga és nem a kormányé! Berki Gyula : Ezt a megjegyzésemet félreértették. Természetes, hogy a választóközönség tette lehetővé önöknek az idevaló bejövetelt, de, mélyen tisztelt képviselőtársaim, a kormányzatnak is része van abban, hogy a választóközönségnek módja volt önök mellett megnyilatkozni. 1920-ban, amikor szintén általános választói jog volt, egyikőjük sem jött be a nemzetgyűlésbe. (Felkiáltások jobb felöl: Pedig titkos szavazás volt!) Farkas István : Maga is a mi támogatásunkkal jött be az első választáson ! Berki Gyula: A képviselő ur azt a megjegyzést tette, hogy az önök támogatásával jöttem be. Farkas István: Igen. Berki Gyula : Kétszáz szociáldemokrata van az én kerületemben . . . Propper Sándor : Milyen pontosan megszámlálta ! Berki Gyula : ... és ón az első választáson 2670 szótöbbséggel jöttem be. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, mélyen tisztelt képviselő urak! Berki Gyula : Hát én egészen őszintén megmondom, hogy mi nagy kíváncsisággal vártuk önöket abból az alkalomból, amikor először fognak a t. Házban megjelenni, és higyjék meg, nem volt a szivünkben egy cseppnyi gyűlölet sem önök iránt. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Most is van!) Vannak e padokban olyan képviselők, akik az önök programmjának sok részét, ami nem politikum, amit a nemzet egyetemes szempontjából kell megítélni, ép olyan szeretettel szolgálják, mint önök. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) Varsányi Gábor : De a piros szekfüt hagyják el! (Zaj és félkiáltások a szélsobaloldalon: De orgoványt is hagyjuk el!) Berki Gyula : De az önök megjelenésében volt egy olyan külsőség, ... Varsányi Gábor: A piros szekfü! (Zaj a szélsobaloldalon^} Elnök : Kérem Varsányi képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni! Berki Gyula : ... amely ha elmaradt volna, az önök bevonulása ide a törvényhozó testületbe sokkal szimpatikusabb lett volna. (Ugy van! jobb felöl és a középen.) Elvégre mindenki dughat olyan szekfüt a gomblyukába, amilyent akar; (Ugy van! a szélsobaloldalon.) de én ez alkalomra mégsem választottam volna a piros szekfüt, (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Bizza ránk!) mert ez a szin még élénk emlékezetben él és a nemzetgyűlésnek vannak olyan tagjai, akik, hogyha ezt a pirost szint látják, haragra lobbannak. (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon : Volt azóta fehér szin is! Hát a bársonyszék !) Pikler Emil : Önök is a piros bársonyszéket szeretik ! Berki Gyula: Elvégre a t. képviselő uraktól függ, hogy minő magatartást tanúsítanak itt a Házban. Azt mondja Propper képviselő ur, hogy »a többség nem viseltetik megértéssel velünk szemben«. Emlékeztetem az ő beszédére. Amikor ő szociálpolitikai problémákról, a lakáskérdésről, a munkáskérdésről, a kenyérkérdésről, a népbetegségekről beszélt, békés türelemmel hallgattuk. De amikor t. képviselőtársam, mint szenvedélyes szónok egyik megjegyzésében azt mondotta, hogy Garaminak nincs szüksége Magyarországra, hanem Magyarországnak van szüksége Garamira, (Mozgás a szélsobaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) ezer bocsánatot kérek, olyan elhibázott megjegyzés, amely sem az önök pártjának, sem Garaminak nem tett ázolgálatot. (Ugy van ! jobbfelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok ez alkalommal a részletekbe teljesen belebocsátkozni, mert beszédem hosszura nyúlnék, azonban örömmel konstatálom, hogy a t. képviselő urnák a területi integritás kérdésében itt elmondott nyilatkozata általános szimpátiákat keltett, s amidőn kijelentette, hogy a trianoni békét sem ön, sem pártja nem fogadja el, ez csak szimpatikus ezen az oldalon, mert teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a trianoni béke revíziója érdekében