Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-5
30 A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. évi június hó 24-én, szombaton. Drozdy Győző : Akkor ugy látszik, semmit sem hallott a fegyelmi ügyekről. B. Kaas Albert : Ha kívánják, beszélhetek Nagy Ernő fegyelmi ügyeiről is. (Halljuk! Halljuk ! jobbjelöl.) Kétféle fegyelmi ügye van. A fegyelmi ügyeknek első része más természetű, mint az, amit idáig előadtam. Ezek egyáltalában nem politikumok, hanem régebbi, súlyos visszaélések. Az egyik az, hogy a katonai parancsnokság Etappen kommandója panaszt emelt, hogy az alsóvereezkei főszolgabiró saját egyéni hasznára, saját lukrativ céljaira — ezt bizonyítani is fogom — ... Rassay Károly : De a bíróság előtt ! (Zaj baljelöl.) B. Kaas Albert : . . . szénaszállitásra szerződött a katonasággal és arra a közerőt vette igénybe, (Zaj a jobboldalon és a középen.) közerővel szállított a saját gseftjére ; visszaélések voltak petroleumcsempészetért, szabálytalanságokat követett el, visszaélései voltak visszautasított utiszámlák kivétele körül. Ezek a hivatali vétségek. Ezek mind áttétettek a kir. ügyészséghez. Közbejött azonban a forradalom, — tudjuk, hogy ezek az ügyek lassan szoktak menni — a bizonyitó anyag egy része eltűnt azalatt, amikor ő alispánhelyettes volt, (Mozgás és derültség a jobboldalon és a középen.) másrészt az iratoknak a cseh megszállott, ma elszakított területről való beszerzése nehéz, tehát a bizonyítás még nincs befejezve, ma is folyik a királyi ügyészségnél, és szintúgy a fegyelmi hatóságnál is. A másik rész a nem anyagias, nem lukrativ tevékenységből és nem vagyonszerzési célzattal elkövetett ténykedésekre vagy mulasztásokra vonatkozik. Ezek a politikumok, amelyeket itt felhozni bátor voltam. Egész egyszerűen tehát azt mondom : ítéljen a t. Ház, hogy — idézem az ő nyilatkozatát — hazudtam-e vagy igazat mondtam. (Felkiáltások jobbjelöl : Igazat mondott !) Kinek van igaza, nekem-e vagy neki ? Vagy talán mindkettőnknek igazunk van abban, amit Nagy Ernő képviselő ur tegnapelőtt mondott, hogy ha ezek a dolgok igazak, akkor ő nem érdemli meg azt, hogy ezt a magyar levegőt szívja. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj balfelöl.) Nagy Ernő : Személyes megtámadtatás címén kérek szót. Elnök : Személyes megtámadtatás címén megilleti a szó a képviselő urat. (Halljuk ! Halljuk I) Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül örvendek . . . (Élénk derültség a jobboldalon és a középen. Zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk /) Rassay Károly : Nagyon türelmetlenek az urak ! Egy óráig lehet vádolni, de védekezni nem lehet ! (Folytonos zaj.) Sándor Pál : Maguk az ellenzék ? így akarják kezdeni ? Akkor mi is ugy fogjuk csinálni ! (Zaj jobbfelől.) Ahhoz^ mi jobban értünk, mint maguk. (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk / Halljuk/ Nagy Ernő : Mondom, végtelenül örvendek, hogy Kaas Albert nemzetgyűlési képviselő ur alkalmat adott nekem arra, hogy végre valahára ezt az odiózus és reám nézve különben lelkileg oly semmi ügyet (Nagy zaj és derültség jobbfelől és a középen.) a Ház és igy az ország szine elé hozzam. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Tessék csak nyugodtan lenni. Majd máskép tetszik azonnal a fejét rázni. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy teljes részletességgel előadjam a dolgot, hosszasan elmondjam ennek az egész ügynek historikumát és az egész hivatali működésemet, mert csak igy méltóztatnak megértem, hogy miről is van szó tulaj donképen. (Zaj. Halljuk/ Halljuk /) Körülbelül 24—25 éve vagyok Bereg vármegye tisztviselője. Voltam vármegyei aljegyző, másodfőjegyző, főszolgabiró és alispánhelyettes. Mindaddig, mig Gulácsy alispánnal jó viszonyban voltam, a vármegye legelső tisztviselője voltam. Közgyűlési megdicsérésben részesültem, mint első tisztviselője annak a vármegyének, később pedig, amikor a háború kiütött, a vereckei járásba küldött ki boldogult Buttykay Ferenc egyenesen azzal a megbízatással, hogy háborús, nehéz viszonyok között olyan emberekre van szükség, mint én . . . B. Podmaniczky Endre : öndicséret. (Derültség jobbfelől és a középen.) Nagy Ernő : Bocsánatot kérek, ez nem öndicséret, csak leszögezem a dolgokat. Hogy a háborúban milyen működést fejtettem ki, arra nézve csak azt vagyok bátor felhozni, hogy Tisza István, akinél különb magyar talán a képviselő ur sem volt, Vereckén létekor a legnagyobb és legigazabb elismerését nyilvánította és ezt levélben is kifejezte. Sándor János belügyminister ur is írásban fejezte ki az elismerését és köszönetet mondott azokért a háborús szolgálatokért, amelyeket én e végvidéken a háborús világban kifejtettem. (Zaj a jobboldalon és a középen. Halljuk ! Halljuk ! a balés a szélsőbáloldalon.) Bocsánatot kérek, ha a képviselő ui talán türelmetlen, akkor jöjjön beszélni ide a képviselő ur, én meghallgatom, ha jobban tudja, mint én. (Halljuk! Halljuk!) Épen azért a háborús működésemért Sándor János belügyminister ur pénzbeli és írásbeli elismerésben is részesített, amit — tudtommal — egyetlenegy főszolgabiró sem kapott, azonkívül kitüntettek a Ferenc József-rend lovagkeresztjével a vitézségi érem szalagján, dacára annak, hogy Gulácsy István alispán ur ennek is ugyancsak ellene volt. Méltóztassék csak megkérdezni tőle, volt idő, mikor Gulácsy István alispán ur engem a háborúban Bereg vármegye büszkeségének nevezett azokért a szolgálatokért, amelyeket tettem. De hogy milyen nxűködést fejtettem ki én ott, mint főszolgabiró, erre nézve méltóztassanak meghallgatni Legeza József alsóvereckei gör. kath. esperesnek hozzám intézett levelet. Bocsánatot kérek, hogy ilyen részletesen adom elő a dolgot, de tudni kell, hogy miről van szó. A levél igy szól (olvassa) : »Tekintetes Főszolgabiró Ur!« (Félkiáltások jobbfelől: Mikor kelt a
