Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-14

312 A nemzetgyűlés 14. ülése 1,922. évi július hó 6-án, csütörtökön, alapján megbüntetik őket. Ezzel szemben a magyar gyáripar, a kapitalizmus élvezte és kiélvezte fenékig a háborús konjunktúrákat. Ha a munkás mégis, csak félve alludált is rá, hogy fizetésemelés kellene, mert a tízszeres drágulást egyszeres munkabérrel nem lehet áthidalni, azt mondták neki: örüljön barátom, hogy nem kell kimennie a lövészárokba. Szabó Sándor: Ott is helyhez volt kötve az ember, csak előre mehetett. Propper Sándor: Csak 1917-ben léptették először életbe a panaszbizottságot, annak is csak egy igen enyhe, tapogatózó formáját, döntési jog nélkül. Csak igen erőteljes követelésre ruházták fel 1917 végén a panaszbizottságot döntési jogkörrel. Akkor a dolgok kissé lendületbe jöttek, a munkabéreket már lehetett valamennyire emelni, de arányba többé nem lehetett hozni, az óriási rohanó drágaságot már nem lehetett pótolni. Ezt a hibát, ezt a mulasztást más országokban nem követték el, mert pl. Németországban 1914 augusztus 4-én a hadi hitelek megajánlásával egyidejűleg gondoskodtak a munkásokról is. Ezt a hibát aztán nem lehetett többé behozni, az végigkisértett bennünket egészen idáig és a munkabérek ma is erős aránytalanságban állanak a megélhetési viszonyokkal. Ugyanígy vagyunk a hadisegélyekkel. Ötvennyolctól hetvennyolc fillérig terjedő hadisegélyeket adtak. Nem beszélek most arról, hogy a közigazgatás ezt hogyan hajtotta végre, vagy hogyan nem hajtotta végre. Ez teljesen mellékes. Megállhatok amellett, hogy egyszerűen összegszerűen állapítom meg, hogy 58 és 78 fillér volt a hadi segély és hogy ebből sem akkor, sem azelőtt megélni, még csak az életet tengetni sem lehetett, T. Nemzetgyűlés Î Ezek a bajok, ezek a mulasztások nagyban hozzájárultak a későbbi katasztrófához. Eltekintve a vesztett háborútól, amit — amint kimutattam — nem a munkásság és nem a nép okozott, ezek a súlyos igazságtalanságok annyi keserűséget halmoztak fel nemcsak Budapesten, nemcsak az ipari munkások között, hanem egyáltalán a vidéken a falvakban, a nép között, hogy akkor, amikor felmentve érezték magukat a reglama alól és amikor rést találtak, akkor ez a keserűség felforrt és kirobbant. Farkas István : A hadsereg és a monarchia összeomlása robbantotta ki ! Propper Sándor: Méltóztatnak tudni, hogy a király jóval a forradalom előtt szavaztatta meg a fronton a katonákat, hogy köztársaság legyen-e, vagy királyság. Méltóztatnak tudni, hogy ebben a teremben az ország akkori ministerelnöke jelentette be, hogy : be kell ismernem, a háborút elvesztettük. (Egy hang jobbfelől: De hogyan folytatta!) Méltóztassék most már a dolgot pszihológiailag kezelni. Méltóztassanak a fronton hónapok, esztendők óta szenvedő katonák lelkébe önmagukat beleképzelni, hogy ilyen viszonyok és ily körülmények között, amikor hivatalosan jelentik ki az összeomlást és a véget, hogy nincs tovább, lehet-e akkor a katonákat még tovább ott tartani. Kellett-e tehát izgatás ? (Felkiáltások jobb felől : Ne tessék igy beállítani!) Es ez a felbomlott hadsereg, valamint az itthon összegyülemlett keserűség robbantotta ki a forradalmat, (Mlenmondások jobbfelöl. Zaj.) amit személyekkel azonositani... B. Podmaniczky Endre : Szó sincs róla ! Propper Sándor : .. . megint nem lehet. Pekár Gyula: Ez történethamisitás ! Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Rupert Rezső : A tény nem lesz meg nem történtté, ha letagadják! Cserti József: Azt hallottam, hogy Németországban is igy volt. (Nagy zaj.) Perlaki György : A hazajövő katonaságot felbomlasztották a határállomásokon alkalmazott izgatók ! Ezt magam is tapasztaltam. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem izgattunk ! Zaj.) Szabó Sándor: Akinek nem inge, ne vegye magára ! Ön is ezt mondotta az előbb ! Ha nem izgattak, ne vegyék magukra ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! A forradalom nem lehet egyének műve. Ezt tudósok állapították meg, és aki a társadalom törvényszerűségével tisztában van, az ezzel is tisztában van. Aki járatos a históriában, tudja, hogy minden vesztett csatát forradalom követ. A néplélek felháborodott azon, ami vele történt és amit igazságtalannak tartott. Kereste a bűnösöket és kereste az uj rendszert, amely őt ilyenektől megmenti. B. Kaas Albert: Bűnbakot állítottak. Azon voltak, hogy meneküljenek ! Propper Sándor : Igy volt ez minden háborút vesztett országban, Ausztriában, Németországban, Bulgáriában, Oroszországban, de nemcsak ma, nemcsak most, hanem a világtörténelem egész folyamán, és nagyon igaza van annak a tudósnak, aki megállapította, hogy minden forradalom, amely elbukik, becstelen és minden forradalom, amely megmarad, dicsőséges. Pekár Gyula : Ki az a tudós, kérem ? ! (Felkiáltások bal felől : Fekár Gyula ! De nem a Danton szerzője!) Szabó Sándor : Muszáj személyeskedést belevinni ! Ha tudósra hivatkozunk, meg is szoktuk nevezni ! Propper Sándor: En ezzel a kérdéssel végeztem. Ismétlem, ez a kérdés még nincs lezárva és ez a mai túlfűtött korszak elfogult kortár* sakkal semmi esetre sem alkalmas arra, hogy a felett Ítéletet mondjon. En tudom a históriából azt is, hogy itt Magyarországon Rákóczi Ferencet is hazaárulónak bélyegezték kortársai. (Félkiáltások a szélsöbaloldalon : Kossuthot is !) Kossuthot is hazafiatlannak és felforgatónak bélyegezték és midőn leperegtek az esztendők, midőn jöttek az objektiv búvárok és történet-