Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-14
310 A nemzetgyűlés Iá. ülése 1922. dorn, aki a népet szereti, aki a népet erőssé, teljesítőképessé akarja tenni, aki a népet fel akarja emelni, az a legigazibb hazafi, mert a haza fogalma csak ugy telik meg tartalommal, ha abban van megelégedett nép. Nép nélkül a haza üres fogalom. Én ezt igy definiálom és definiáltam eddig. És énbennem sok nehéz keserűséget váltott ki az, hogy ezért cserében mindig invektivakkal, sértésekkel, hamis megállapításokkal találkoztunk. A másik csoport azt mondja, hogy mi internacionalisták vagyunk. Ezt soha senki nem tagadta miközülünk. (Egy hang balfelől : Hol a hazafiság ?) A hazafiság ott van, ahol a többi internacionalisták hazafisága. Mert nem mi vagyunk egyedül internacionalisták. Én a katholikus klérust nem rovom meg azért, mert internacionalista. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem internacionalista ! Van magyar katholikus egyház, de nincs magyar szociáldemokrácia, hanem magyarországi szociáldemokrácia. (Igaz ! Ugy van ! jobbról és a középen. Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor : Ez az internacionalizmus époly kevéssé ártalmas a haza fogalmára, amily kevéssé ártalmas másfajta internacionalizmus. Hivatkozom arra az álláspontra, amelyet a múlt héten olvastam, hogy a keresztény szocialisták internacionális értekezletet tartottak Innsbruckban. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szabó József : A magyar keresztény szocialisták, nem a magyarországiak ! (Helyeslés.) Propper Sándor : Ha igy méltóztatnak mon dani, akkor önök az internacionalistábbak, mert még a magyar jelzőt sem tették fel. Mi felvettük a magyar jelzőt : Magyarországi szociáldemokrata párt. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Mi az az internacionalizmus ? Internacionalizmus kapcsolatok gazdasági érdekek megvédése az internacionális tőkével szemben. Egy példa. Angliában két-három hónappal ezelőtt sztrájkba mentek a hajóipari munkáso k bérdifíerenciák miatt. Nem vitatom, kinek van igaza, tökéletesen mellékes. Bérdifíerenciák merültek fel és a hajógyárosok központi irodája széttelegrafált az egész világba, hogy angol hajók fognak jönni a különböző kikötőkbe : Hollandiába, Németországba, Franciaországba, a hajógyárakkal rendelkező országokba ; kérik, hogy végezzék el a megfelelő munkákat, miután az angol munkások sztrájkolnak. Ha a munkásságnak nincsenek egészséges gazdasági internacionális kapcsolatai, akkor a munkásság érdekei menthetetlenül el vannak veszve. Ellenben a másik irodából szétment egy másik távirat, hogy sztrájktörő munkát akarnak küldeni különböző dokkokba, azt ne végezzék el, mert nem az a baj, hogy a munkások nem akarják elvégezni, hanem a munkások ezért tisztessége s bért követelnek. Hogyan lehet perhorreszkálni ezt az álláspontot, hogy ez hazafiatlan, azt nem tudom megérteni. (Zaj jóbbfelől.) Szabó Sándor : Hogy áll ez összefüggésben a munkaszabadság kérdésével ? ''•vi július hó 6-án, csütörtökön. Propper Sándor : A munkaszabadságról majd beszélünk ! (Zaj. Elnök csenget.) De méltóztassék megengedni, hogy beszédem technikájában a magam módszerét kövessem. A másik vád, amelyet fejünkhöz vagdosnak az, hogy elveszítettük a háborút és ennek a szociáldemokrata párt az oka. Ez megint egy olyan veszedelmes terület, amelyre nem volna szabad sem nekünk, sem önöknek kicsapniok. Ez érzékeny kérdés. Kortársak nehezen mondhatnak objektiv bírálatot, de ha mégis mondanak, abban nagyon elővigyázatosnak kell lenni. Megállapítom azt, hogy a magyar munkásság a háborúban becsületesen megtette a maga kötelességét. (Igaz I Ugy van ! jóbbfelől.) Nálam vannak hadparancsok, amelyek megdicsérik a munkásságot ugy kint a frontokon, mint bennt a műhelyekben és gyárakban. Hogy a háború elveszett, ez a munkásoknak is baj volt, de hogy a háborút nem a munkások vesztették el, hogy a háború elvesztésében a munkásoknak semmi részük nem volt, még sokkal kevésbé a szociáldemokrata pártnak, ezt állítom és bizonyítom. A háború vége felé a kabinetirodából megkeresés érkezett a párthoz, hogy a magyar szociáldemokrata párti szakszervezeti vezérek közül kik hajlandók elfogadni bizonyos érdemrendeket azért, hogy a termelésben olyan fényesen álltak helyt és lehetővé tették a háborús termelést. Erre mi azt feléltük, hogy ez kötelesség volt, ezért kitüntetés nem jár, köszönettel lemondunk róla. Ez maga nem elég ? Arra sem hivatkozom, hogy tízszeres túlerő ellen nem lehet hadakozni. Mi bevalljuk : mi elleneztük a háborút, mert a mi szocialista álláspontunk az, hogy amint egyes embernek nincs joga bicskával rászaladni a másikra, hogy a maga ügyét elintézze, ugy a nemzeteknek sincs joguk ahhoz. Eőri-Szabó Dezső: Védeni magunkat van jogunk ! (Zaj.) Propper Sándor : De mikor kitört a háború, ott voltunk mind egy szálig, és ott voltunk az utolsó percig. Telj esitettük kötelességünket és azt mondom, hogy a háború után, akár elvesztettük a háborút, akár megnyertük azt a háborút, a nemzetnek nem szabad a maga fiait, akik megtették kötelességüket a háborúban, rágalmakkal, szidalmakkal, szemrehányással illetni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Szabó József : önök fel voltak mentve ! (Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang : Ön pedig elesett ?) Én ott voltam. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés ! Én egynéhány forrásra fogok hivatkozni. Egyetlen egy destruktiv vagy szocialista nincs közöttük. Azt hiszem, önök is valamennyien elfogadhatják minden aggály nélkül ezeket a forrásokat. Talán elfogadhatják forrásul Friedrich Wilhelm Kronprinz von Preussen-t és Kronprinz Ruprecht von Bayern-t. Ez a két főmagasságu ur, két trónörökös, aki nagyon sokat vesztett a háborúban, — trónöröklési lehetőségüket — a háború után megállapítja, hogy a háború 1917-ben múlhatatlanul és menthetetlenül el volt veszve. (Igaz ! Ugy van /)
