Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-14

A nemzetgyűlés 14. illése 1922. évi július hó 6-án, csütörtökön. 309 mert a lélektan azt magyarázza, hogy nem létező sérelmeknél nem lehet fellépni és nem lehet izgatni ; kielégített szociális, fizikai, szellemi, kulturális igényű munkásságnál egészen természetes, hogy nehezebben veszi bele magát az eszme, tompább a fellépés, csiszoltabb az osztályharc formája. Es én kijelentem, ha ez nálunk is igy történt volna, akkor semmi ok nem lett volna arra, hogy állandóan a külföldi munkáspártokat, a külföldi munka s pártok viselkedését vagdossák a fejünkhöz, noha ezek a külföldi munkáspártok — akár a francia, akár a német, akármelyik másik — semmivel sem jobbak, semmivel sem rosszabbak, mint amilye nek mi voltunk, nem nemzetiebbek, nem hazafiabbak, nem hazafiatlanabbak, hanem képviselik a saját osztályérdekeiket ugy, ahogy minden más képviseli. (Ugy van ! Ugy van f a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak meghallgatni néhány számot. Megállapítom, hogy a magyar munkásosztály helyzete már a háború előtt a legrosszabb volt az egész világon. Méltóztassanak elfogadni azt a tárgyalási módszert, hogy aritmetikával ne "vitatkozzunk. En tehát nem szavakkal, hanem számokkal fogom, beigazolni. Az American Review of Reviews, tehát egy idegen állam gazdasági szaklapja azt mondja, hogy az árhullámzás mir a háború előtt erőteljesen Magyarország hátrányára mutatja az irányt. Az áralakulás pl. — 1905-ben felvéve az indexet százzal — 1901-ben mutat Angliában 102-őt, Ausztriának 113-at, Magyarországnak 118-at, Belgiumnak 112-őt, Franciaországnak 95-öt, Németországnak 118-at, Hollandiának 103-at, Olaszországnak 99-et, Norvégiának 103-at, Oroszországnak 116-ot, az Egyesült-Államoknak 117-et. 1912-ig ez az arányszám — t. i. a száz — igy emelkedett : Anglia 115, Ausztria 135, Magyarország 137, Belgium 128, Franciaország 128, Németország 128, Hollandia 117, Olaszország 118 és igy tovább. A kereset ezzel szemben az angol kereskedelmi minister hivatalos kimutatása szerint igy alakul : ugyanabban az időben heti kereset volt Amerikában átlagban 46'38 márka, Angliában 33'84, Franciaországban 25'45, Belgiumban 22"42, Svájcban 21'66, Magyarországon 1620. A megélhetés ezzel szemben ugyanezekben az országokban a következő volt : Amerikában kellett egy hétre élelemre 17'66 márka, Angliában 15'64, Franciaországban 12, Belgiumban 11, Svájcban 10. Magyarországról az angol kereskedelmi minister erre vonatkozólag nem kapott számokat, tehát nem is közöl ilyeneket, ellenben maradt a kulturális, ruházkodásijak- és egyéb szükségletekre Amerikában 28.72 márka, Angliában 18*20, Franciaországban 13.97, Belgiumban 11*58, Svájcban 9'66, Magyarországon ismeretlen, de ha tudjuk, hogy az egész kereset átlagban 16*20 márka volt, akkor elképzelhetjük, hogy ebből ruházatra, lakásra, kultúrára és miegyébre mennyi maradt. Ez pedig nem. a véletlen játéka. Ugyancsak az American Review of Reviews összeállította azt, hogy már a háború előtt az egyes államokban milyen mértékű képviselete volt a munkásságnak. Eszerint a háborút közvetlenül megelőző időkben Németországban volt 4,250.000 szocialista szavazat, 110 képviselő, Franciaországban 76 képviselő, Ausztriában 82, Ausztráliában 44, Belgiumban 35, Nagy-Britanniában 42, Olaszországban 43, Svédországban 64, Finnországban 87, Svájcban 9, Dániában 24, Norvégiában 11, Hollandiában 7, Spanyolországban 1, Bulgáriában 2, Szerbiában 1, Oroszországban 17, Görögországban 4, Luxemburgban 10, Törökországban 6, Magyarországon egy sem. (Zaj jobbfelől.) Ez a magyarázata ennek a dolognak. (Ellenmondások jobbfelől.) Amidőn tehát a magyar munkásság a háború előtt . . . (Zaj balfelöl.) Afelett ne vitatkozzunk, hogy ki képviseli a niunkásokat, ezt a szavazók vannak hivatva eldönteni, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a szavazók pedig megmutatták. Én enől nem vitatkozom, ez megint aritmetika és én nem. vagyok abban a helyzetben, hogy számokkal vitatkozzam. Elég megjegyeznem azt, hogy az ország negyedrészében, mert csak hatvan kerületben állítottunk jelöltet, 360.000-hez közel álló szavazócsoportot kaptunk. Elég az hozzá, hogy a magyar munkásosztálynakebben a parlarnentben a háború előtt képviselete nem, volt. Énnek tudom be az előbb felolvasott gazdasági helyzetet, azt t. i., hogy a magyar munkásság volt mir a háború előtt a legnehezebb gazdasági helyzetben. Küzdöttünk a választójogért, méltóztatnak tudni, nehezen, sokszor sok áldozatot hoztunk. Ugyebár a demokráciába való bekapcsolódni akarás, az ország házában való részvétel, mint kisebbség, ellenséges indulatok között, nem bolsevizmus. Nem áll meg tehát a ministerelnök urnák az az aggodalma, hogy itt valaki osztályuralomra törekszik, mert csztályuralmat méltóztatott mondani programm.jában, . . , Gr. Bethlen István ministerelnök; Senki se törekedjék osztályuralornra ! Propper Sándor: ...hogy ne törekedjünk osztályuralornra. A parlament nehéz munkájában való részvétel, lépésről-lépésre való nehéz és kinos haladás nem amellett szolgáló tünet, hogy itt valaki osztályuralornra törekszik. Mi ezt akartuk elérni a háború előtt, akkor, abban az időben, amikor mir minden országban ott ültek a szocialista képviselők. Virulens, létező eleven kérdéseket tagadásba venni sohasem célszerű, le kell számolni azzal, hogy van egy áramlat, amelynek vannak képviselői, le kell számolni magával a helyzettel, le kell vonni ennek a helyzetnek konzekvenciáit és ez az, hogy a munkásság szociáldemokrata alapon áll, anélkül, hegy ezzel bárkinek ártana, anélkül, hogy ezzel másokat bántani akarna, azért, hogy a saját érdekeit képviselje, hogy a saját érdekein keresztül az ország érdekeit is előbbre vigye. Itt utalok arra, hogy közöttünk a hazafiság dolgában csak a definiciókban lehet eltérés. Én másképen definiálom, talán önök is. Én azt mon-