Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-14
304 A nemzetgyűlés 14. ülése 1922. Csizmadia András: Szabad konkurrenciára ereszteném őket. Majd amikor látnák, hogy a másik többet őröl és még mindig nagy a haszna, akkor a polgári hasznot kiszámítanák és még kevesebb vámot szednének. Evvel még valamit elérnénk. Talán a Futura, vagy nem tudom én, micsoda társaság, (Egy hang a balközépről: Csodabogár.) azt hiszem, itt nem találna alkalmazást és akkor az azoknak járó fizetés, amelyet a kormány, a magyar állam fizet nekik, megmaradnak... Erdélyi Aladár: Sok előfogat! Varsányi Gábor: Itt kallódik el a haszon! Csizmadia András; Nem akarek nevekkel szolgálni, mert nem akarok meggyanúsítani senkit. . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Csizmadia András : ... de a múltban én azt tapasztaltam és vállalom a felelősséget, hogy annak a GOK-nak emberei, vagy nem általánosítok teljes egészében, valamely embere, talán arra volt hivatva, azért fizették, hogy valamely malmos még nem tud jól greifolni, hát tanítsa meg. (TJgy van! Ugy van! Derültség.) En ezt a magam részéről teljesen elitélem, azonban ugy tudom, hogy talán a kormány lépéseket is tett aziránt, ami nekem igen forró óhajtásom, hogy azokat az ellátatlanokat törölje, akiknek tulajdonképen vannak kisbirtokaik, amelyek az ő ellátásukat biztosítják. Talán a kormány is hozzá fog nyúlni ehhez a kérdéshez. En azonban csak annyit akarok ehhez hozzáfűzni, hogy a protekció kizárásával kérném ezt végrehajtani. (Helyeslés.) Mayer János: Már meg is van! Varsányi Gábor: Helyes; fején találta a szöget ! Csizmadia András : Azt hiszem, hogy akkor, amikor a malmokat szabaddá teszik, amikor a G-OK-osoknak fizetését megvonja, a GOK-osoknak járó fizetést beszámtiva, egy bizonyos ellátási adót vetne ki a magyar kormány. Azt hiszem akkor igazságos lenne ez az adóztatás. Hiszen minden oldalról kívánják, illetőleg, ha nem is minden oldalról, bár én azt hiszem, hogy minden oldalról a progresszivitást. (Helyeslés.) Ha itt a progresszivitásról van szó, akkor épen ezeket a malmokat kell mentesiteni, hogy azok a kisemberek, akik talán két kezük munkájával keresik meg családjuknak a betevő falatot, épen azok ne járuljanak hozzá ehhez az ellátási adóhoz. (Helyeslés. ) Ez egy kicsit féllépés, amely, ha nem is egészen, de mégis a progresszivitás felé vezet bennünket. (Ugy van ! Ugy van!) Az ellátatlanok panaszait százszor és százszor végighallgattam. Erdélyi Aladár: Mindnyájan! Csizmadia András: Elpanaszolták, hogy ellátásukat megkapják s valamikor élvezhető anyagokban kapták, ... Erdélyi Aladár: Disznónak való! évi július hó 6-án, csütörtökön. Csizmadia András... de nagyon sokszor magasabbrangu tisztviselőket, szolgabirákat, de sokkal szegényebbeket is hallottam, hogy kénytelenek voltak a disznóval megetetni, (Igaz ! Ugy van!) mert nem volt élvezhető. Az a kisember, akinek disznója nem volt, kénytelen volt eladni olcsó pénzért, talán a szomszédjának vagy sógorának, mert nem voltak élvezhető dolgok. (Igaz ! Ugy van!) Kukacos a liszt, büdös a szalonna, élvezhetetlen a zsir. Erdélyi Aladár: Szemetes a só! Csizmadia András: Sőt tovább megyek. Még a tüzelőellátásban — legalább is a mi vidékünkön — azoknak, akik szénellátást kaptak, a szenet ugy is értékesíteni kellett és a szén árán fát kellett venniök, mert ott lenn a falvakban nincsenek szénre berendezett fütőkemencék. Hát én azt hiszem, hogyha egy közélelmezési adót vetne ki a magyar kormány, ez talán sokkal igazságosabb alapot szolgáltatna, (Helyeslés.) mert elsősorban pénzben kapná meg az illetményét az a tisztviselő és akkor nem kellene a feleségének talán órák hoszat ott ácsorognia, másodsorban pedig óriási az a nemzeti kár, amely pl. a kenyérnekvaló és zsiradék révén veszendőbe megy. Ez óriási nemzeti kárt jelent. En semmi körülmények között nem látok ebben nehézséget, mert hiszen akkor az a szegény kétkezi munkás, aki nyáron beszerzi családjának az élelmét, nem volna kénytelen adózni, ellenben az adózás alól nem bújna ki a gyáros, nem bújna ki a bank s egyáltalában nem bújna ki senki, ha ezt az adót percentuálisan kivetnék. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen, t. Nemzetgyűlés, az az én munkásom miért járuljon hozzá az ellátatlanok ellátásához olyan nagy adóval vagy még nagyobbal, mint én ? Sokkal több kenyeret fogyaszt az, mint én, mert annak az asztalára hus, vagy zsíros étel, vagy nem tudom micsoda, ritkábban kerül, mint az enyémre és az az üres gyomor megkívánja, hogy legalább kenyérrel megtöltsék. Eddig azok adták az adót; most adják azok, akik hivatva vannak adni. Varsányi Gábor : Add meg a mi mindennapi kenyerünket! Kiss Menyhért: A pénzügy minister nyilatkozott a múltkor is. (Mozgás és zaj.) A többségi párt csinálja meg! Csizmadia András: Erősen hiszem, hogy meg fogja csinálni. Elnök : Csendet kérek a t. Ház minden oldalán. Csizmadia András : Az ellátatlanok revíziójáról is óhajtottam beszélni, de ezzel nem akarom ölni a nemzetgyűlés idejét és az önök becses türelmét, (Halljuh ! Halljuk !) annál is kevésbé, mert ugy értesültem, hogy a kormány tervbe vette, hogy minden olyan embert, aki nincs jogosítva az ellátásra, töröl az ellátatlanok sorából. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk !)
