Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-13

A nemzetgyűlés 13. ülése 1922. évi július ho 5-én, szerdán. itt következik az a nagy latitiid, hogy amig az illető azt a földet, amit a bíróság igénybevételre kijelölt, tényleg megkapja, esztendők is elmúlhatnak, mert a bíróságnak nincsenek végrehajtó szervei. Azzal a pár bíróval, ahányat az előirányzott öt millió koronából megfizethetnek, nagyon nehezen fogjuk a földbirtoktörvényt végrehajtani. Batitz Gyula : Itt kell a csendőrséget alkalmazni ! Drozdy Győző : Isten ments, csak azt ne vonjuk ebbe! Házépítésre 300 milliót adtak vidéki építkezések céljára. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy ház felépítése ma a legszolidabb alapon legalább 300.000 koronába kerül, megállapíthatjuk, hogy ebből a 300 millióból mindössze csupán ezer házat lehetne ebben az országban felépíteni. Elismerhetjük, hogy ez nagyon kevés. Ezért sokkal helyesebb lenne, ha az állam szövetkezetbe vagy más szervezetbe tömöritené az építeni szándékozókat, azután gondoskodnék egyforma tipusu épületanyagokról, faalkatrészekről, egyforma tipusu ajtókról, házakról, hogy a szükséges alkatrészeket nagyüzemben gyárilag előállítva olcsó pénzen tudja az építkezők rendelkezésére bocsátani. Hiszen aki ma építkezik, nagyon jól tudja, hogy a kalkulációja minden héten felborul. Ma megcsinálja a költségvetést és leteszi az első téglát, de egy hét múlva már a tégla, a fa, a zsindely ára, a munkások bére emelkedett, úgyhogy hétrőlhétre ujabb és ujabb költségvetéssel kénytelen dolgozni. A legnagyobb segítséget tehát nem az ilyen igazán kicsiny segélyekkel lehetne ezen a téren elérni. Viszont lehetetlennek tartom azt is, hogy az állam a mai időkben milliárdokat adjon erre a célra. A segítés módja tehát csakis az lehetne, hogy ezeket az egységes tipusu tetőfákat, ajtókat, ablakokat az állam nagyüzemileg gyártassa és olcsó pénzen adja át a rászorulóknak. Figyelmeztetnem kell a kormányzatot, hogy mi ezzel a kérdéssel gyakrabban ide fogunk jönni (Helyeslés.) és ne vegyék udvariatlanságnak, (Felkiáltások jobbról : Dehogy !) ha a kaput kővel döngetjük. Kénytelenek vagyunk erre, ha a kapun nincs csengő,... Meskó Zoltán: Nyitott a kapu, nem kell döngetni. Drozdy Győző : . .. mert azt akarjuk, hogy meghallják. T. Nemzetgyűlés ! Kritika, bonckés alá akarom venni a kormány adópolitikáját is. Az állam ezidőszerint fő jövedelmeit, jövedelmének talán 90 százalékát a fogyasztási adókból szerzi. Földadóra négyszer kevesebbet irányoztak elő, mint a cukoradóra. Az első évnegyedben — ezeket az adatokat is megszereztem — február, március és április hónapokban hatszor kevesebb folyt be Magyarországon földadóból, mint cukoradóból. (Egy hang jobbról : A minister fel akarja emelni!) A petróleum, tehát cikk, amelyet a legszegényebb néposztály fogyaszt, az államnak több, mint kétszer akkora adójövedelmet hajt, mint a házadó. Kabók Lajos: Sötétséget akar. Drozdy Győző : Az ország összes vagyonos emberei nem fizetnek Magyarországon annyi vagyonadót, mint amennyit a szegények gyufa és cigarettapapiros után fizetnek, mert az első évnegyedben vagyonadóból 150 millió, gyufa és cigarettapapír adóból pedig 182 millió korona folyt be. Dénes István : Ezért van drág asasr i Drozdy Győző : A nagyközönség az ipari cikkek fogyasztása után több forgalmi adót fizet, mint az összes hadigazdagok hadinyereségadó címén. A nagyközönség 950 millió korona forgalmi adót fizetett a február—április évnegyedben, viszont a hadigazdagok adója csak 900 milliót tett ki. Az igazságtalan adók között talán* a legigazságtalanabb az, amelynek eltörlésével dicsekedhetik az uj többség és a kormány, és ez az őrlési adó. Dénes István : Nem törölték azt el ! Horváth Zoltán: Csak leszállították! Drozdy Győző : Ezt a leszállítást én már hajlandó vagyok eltörlésnek minősíteni, mert hiszen az őrlési vám azelőtt, a békeidőben is 10 százalék volt és az adó csupán az 5 százalék volt, amelyet a tisztviselők ós a hadsereg ellátására szedett be az állam. Ez a 10 százalék tehát őrlési vám és nem őrlési adó; ha pedig valaki mégis annak nevezné, ugy hibásan nevezi, (ügy van ! jobbfelöl.) Lehetetlen azonban, hogy ilyen nagyfontosságú kérdésben, ahol úgyszólván 600.000 mmázsa gabonáról, két milliárd korona értékről van szó, a kormány a saját hatáskörében intézkedhessek, a nemzetgyűlést meg se kérdezze és javaslattal se jöjjön eléje, hogy miképen óhajtja majd ezt a két milliárd hiányt fedezni. Ezeket az adókat ig gtalanoknak tartjuk, de ezek helyett az adózási módok helyett azt sem tartom igazságosabbnak, amit az igen t. pénzügyminister ur kontemplál abban a javaslatában, amelyet a közel jövőben szándékozik a nemzetgyűlés elé hozni. A földadó revíziójáról szóló javaslat, a kiszivárgott hírekből nyert értesüléseim szerint, — engedelmet kérek, ha ezek talán nem fednék teljesen a minister ur szándékát és terveit — megint a régi kataszteri alapra, tehát arra az alapra akarja fektetni az uj földadót, mint ahogyan ez a régi világban volt. Nem akarom a kataszter silányságával, a telekkönyvek kataszteri megjelölésének hamis adataival untatni a nemzetgyűlést, a múlt ciklusban már volt alkalmam ezt bebizonyítani, de azonkívül Sándor Pál t. képviselőtársam már 1910-ben kimutatta, hogy a magyar telekkönyvek kataszteri adatai már régen megérettek arra, hogy gyehennára vettessenek, hogy felégessék őket