Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-12
A nemzetgyűlés 12. ülése 1922. évi július hó 4-én, kedden. 235 alkormányjogi anarchia-e az, hogy még ebben a percben sem tudjuk, milyen választójogi törvénnyel fog a legközelebbi választás megtörténni. Hiszen ha elfogadom azt az álláspontot, melyet a ministerelnök ur törvényesnek deklarál, hogy neki módjában és jogában áll képzelt felhatalmazás alapján a választójogi rendeleteket módositani, kiegészíteni, akkor ki vagyok téve annak, hogy holnap, feloszlattatván a nemzetgyűlés, akár ez, akár egy másik kormány uj választójogot fog ugyanennek a képzeit felhatalmazásnak alapján alkotni, egy ujabbat, amely lehet, hogy még szűkebb lesz... (Egy hang a szélsőbaloldalról ; Egy rosszabbat !) . . . Kérem t. képviselőtársam, épen azért mondom el, mert félek, hogy ez is elérkezik, — mondom, amely még szűkebb lesz és a választójogi eljárásban oly reakciós intézkedéseket fog tartalmazni, amelyek még inkább lehetetlenné teszik a nemzet akaratának megnyilvánulását. Nem lehet ezt a bizonytalanságot továbbra is fentartani. Az első ut az alkotmányjogi konszolidáció felé az, hogy meg kell alkotni a választójogi törvényt. Ha három szakaszos választójogi törvényt alkotunk is, akkor is alkossuk meg, hogy végre biztos bázison nyugodjék a magyar alkotmány első pillére, a törvényhozó testület épülete. Én nem tudom, milyen problémák fognak a közeljövőben felmerülni. A mi egész állami életünk tele van még mindig nagy kérdésekkel. Vannak közjogi problémák és igazán nem nyugodhatunk bele abba, hogy egy kormány esetleg befejezett tényeket alkosson ezen a téren és azután, amikor a felelősségéről lesz szó, a saját maga rendeleteivel alkosson magának egy választójogi eljárást, választójogi jogcímeket és ezzel alkossa meg a maga felelőssége fórumát, (ügy van! balfelől és a szélsőbaloldalon.) Nem lehetséges ez, mert ez semmi egyéb, mint az önkénynek, az abszolutizmusnak törvényes formák közötti intézményes biztosítása a magyar alkotmányban. (Helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Diktatúra !) T. Nemzetgyűlés ! Amikor én az alkotmányos élet terén az anarchia megszüntetését követelem, akkor foglalkoznom kell, hacsak pár pillanatra is, a felsőház kérdésével. De csak annyiban foglalkozom vele, hogy elutasítom azt a gondolatot, hogy addig, amig mi, a nemzetgyűlés, a tervezett kétkamarás törvényhozásnak első alappillérjét rendbe nem hozzuk, a felsőház reformjával foglalkozzunk, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) En nem utasítom el magamtól elvileg a felsőház gondolatát, mert én a felsőházban, ha az demokratikus módon megalkotott intézmény lesz, az alkotmányosság fokozását, precízebbé tételét fogom látni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) De ha mi alkotmányunkat precízzé akarjuk tenni, akkor elsősorban tegyük precízzé az első kamara sorsát és alapját. Nem zárkózhatom el továbbá az elől, hogy reá ne mutassak arra a logikai ellentmondásra, amely abban rejlik, hogy míg egyfelől az igen tisztelt kormány a kivételes hatalom fentartását forszírozza, addig másfelől a legfontosabb alkotmányjogi reformként a felsőház reformját állítja oda. Amint méltóztatnak hallani, a kivételes hatalom fentartását a kormány azzal indokolja, hogy a mai rohanó időkben, váratlan események közepette sokszor nincs elég ideje a kormánynak arra, hogy a törvényhozás nehézkes szerkezetét vegye igénybe. De ha ez így van, akkor nem tudom, hogyan magyarázza meg magának az igen tisztelt ministerelnök ur azt a logikai ellenmondást, hogy ezekben a nehéz, rohanó időkben, váratlan események között e törvényhozó testület működését nem egyszerűsíteni akarja, hanem még komplikáltabbá, még nehézkesebbé akarja tenni? Mert csak két eset lehetséges : vagy csak egy pictus masculus lesz az a felsőház és akkor igazán kár egy fillérnyi terhet, egy fillérnyi megpróbáltatást is magunkra venni annak megalkotásánál, vagy pedig lesz egy komoly felsőkamara a maga komoly jogaival kodifikáltan, akkor pedig méltóztassék elkészülve lenni arra, hogy a két ház között az összeütközések fontos kérdésekben természetesek és logikusak lesznek és ez azt fogja jelenteni, hogy a magyar törvényhozás munkája és mechanikája lényegesen nehézkesebb lesz, mint volna akkor, ha megmaradnánk az egy kamara mellett. Addig tehát, amig el nem érkezünk ahhoz az időponthoz, — én meg vagyok győződve arról, én ugy érzem, hogy már most elérkeztünk, — amikor a kormány nyíltan kijelentheti, hogy hajlandó a törvényhozó testület hatalmi jogkörét visszaállítani és lemond a kivételes jogköréről, mondom, mindaddig, amig ehhez az időponthoz el nem jutunk, én a felsőház reformját, egyéb közjogi aggodalmaimtól eltekintve, idő előttinek és feleslegesnek tartom. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rupert Rezső ; Ha csupa Apponyiból állana a törvényhozás, akkor bele mennénk! Rassay Károly: Mi, az alkotmányjogi anarchia megszüntetésére első lépésnek tekintjük, ismétlem, a törvényhozó testület épületének törvényes kiépítését. Számolnunk kell azonban azzal, hogy e tekintetben nem a nemzet parancsoló érdekei fognak érvényesülni, hanem a tényleges hatalom más irányba vezeti a parlament munkarendjét ; számolnunk kell azzal, hogy nem jutunk abba a helyzetbe, hogy ezt a javaslatot letárgyalva, vagy pedig e javaslat nélkül is a régi érintetlen törvényes alapon egy nemzetgyűlést ÖBSzehíva, rátérhetnénk a helyes törvényes álláspontra: akkor mi nem állhatunk meg az elméleti tiltakozásunknál, tovább kell menni és e hibás alapon és e hibás keretek 80*
