Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-12

236 A nemzetgyűlés 12. ülése 1922, évi július hó 4-én, kedden. között kell tovább építeni, vagy legalább is megpróbálni azt, hacsak jogi formákat adva is a mi alkotmányjogi épületünknek. Ebben a tekintetben az alkotmányjogi konszolidáció helyreállta céljából szükségesnek tartom másodszor az ideiglenes államfői jogkör szabályozását, valamint az államfő működési időtartamának megállapítását. Rakovszky István : Ugy van ! Helyes 1 B. Prónay György : Köztársasági elnök lenne belőle ! Rakovszky István : Most is az ! Csak örökké nem lehet! Rassay Károly : Engem e kérdés tárgyalásánál semmi egyéb nem vezet, mint az az elv, — amelyet a t. ministerelnök ur is hangsúlyozott, — bogy én az alkotmányos életet lehetőleg konszolidált alapokra akarom fektetni. Rá kell mutatnom arra, hogy az ideiglenes államfő jogkörét, jogi helyzetét mi abban az időben szabályoztuk, amikor még előttünk volt a tiszántúli választások kérdése. Nem akartunk definitumot teremteni addig, amíg a békeszerződések értelmében nekünk itélt területek is el nem küldik a képviselőiket, hogy ebben a kérdésben ezen megállapított csonka keretek között határozzunk. De ideiglenesen szabályoztuk az államfő kérdését azért is, mert az 1920:1. tcikk idevonatkozó rendelkezései egy kompromisszum alapján jöttek létre. Ez a kompromisszum annak a két ellentétes fölfogásnak összeegyeztetéséből állott elő, amely egyrészről élesen szemben állt a történelmi eseményekből levont álláspontján a restauráció gondolatával, másrészről a legitimitásnak, a régi közjogi törvények érvényesítésének alapján állott. Ez a két ellentétes álláspont komproümittál az 1920:

1. tcikkben. Ezért rendeztük mi ugy be az állami életünket, hogy ideiglenes államfőt választottunk és az államfő jogkörét is ideiglenesen állapitottuk meg, amint méltóztatnak azt a törvény szövegéből is látni. (Ugy van! a halóidalon.) De meg kell állapitanom, — és ez különösen az igen t. túloldal közjogi felfogásából ered, — hogy az ideiglenességnek ezen okai ma már nem állanak fenn. Meghoztuk a trónfosztó törvényjavaslatot és ezzel a magyar nemzet közjogi fejlődésében uj stációhoz érkezett. En ugy érzem, hogy ez után két dolgot kellett volna a törvényhozásnak elintéznie ; az egyik lett volna a népszavazás az államforma kérdésében, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a másik pedig, hogy addig is, amig e kérdésben az egész nemzet akaratának szabad megnyilatkozása folytán egy bizonyos helyzet előállott, amely mindenkire nézve kötelező, szabályozni kellett volna az államfő jogkörét és működési időtartamát. (Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István : Gömbös hatalma nem tarthat örökké! (Mozgás.) Rassay Károly: Azt mondotta az előttem szólott t. képviselőtársam, hogy a királykérdésben is valami kiegyenlítésnek kellene létrejönnie. En nem tehetek róla, nem látok más kiegyenlítési lehetőséget ebben a kérdésben, mint a népszavazás megejtését. (Ugy van! bal felől.) Mert méltóztassanak megengedni, hogy amint nem tudom elfogadni az orthodox legitimista álláspontnak azt az állásfoglalását, hogy amikor összeomlott az egész ország, amikor az ország területe lecsökkent egyharmadára, akkor ők kizárólag a közjogi törvények keretein belül akarják rendezni az államfő kérdését, — ugy vagyok annyira objektiv, hogy belássam, hogy egy 400 éves dinasztia detronizálását nem bírja elintézni incidentaliter egy olyan nemzetgyűlés, amelynek 220 tagja közül kivonul 110 és a bentmaradtak közül 60 ember megszavazza a detronizációt. Felfogásom szerint az egyik felfogás ép olyan gyenge, mint a másik, és amikor látjuk, hogy a modern nemzeteknél is — amint láttuk Görögországban — a dinasztiák sorsa a népszavazás utján dől el, akkor, akár legitimista valaki és a maga álláspontját akarja érvényesíteni, akár Habsburg-ellenes: csak egyetlen biztos bázisra helyezheti politikáját: a népszavazásra, a nép akaratának megnyilvánulására. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobalóldalon. Egy hang jobb felöl : Akkor lesz szovjet !) Tisztelt képviselőtársam ! Nagyon szűk annak a látóköre, aki a monarchiától a szovjetig nem tudja elképzelni a közbeeső skálákat. (Mozgás.) Ugron Gábor: Akkor detronizáltak, most félnek a szovjettől. (Zaj.) Miért detronizáltak? (Mozgás.) Rassay Károly : Meg vagyok győződve arról, ho^v GZ £tZ cl plattform, amelyen létre lehetne hozni ebben a kérdésben a megnyugvást. Hiszen nem mondom, hogy a népszavazást holnap rendeljék el, de ha mindenki tudni fogja, egyik oldalról ugy, mint a másik oldalról, hogy hirtelen bevégzett tényekkel nem fognak ebben a kérdésben egy befejezett helyzet elé állíttatni, hanem egy közös megegyezéssel a nép szabad döntését fogják ebben a kérdésben felhívni, akkor egyrészről be kell állania a megnyugvásnak, másrészről megszűnik az az erkölcsi alap, amelyen lehet a fennálló renddel szemben akármilyen belső érzelemből, vagy akármilyen közjogi álláspontból kifolyólag támadásokat intézni. (Ügy van ! a szélsobalóldalon.) De ettől függetlenül is parancsolólag áll előttünk az a követelmény, hogy mi az államfő jogkörét precíze szabályozzuk, kiemeljük az ideiglenességnek köréből, s szabályozzuk ugy, amint ezt egy modern államban szabályoznunk kell. Rakovszky István : Nagyon helyes ! Rassay Károly: Szabályozni kell a jogkör szempontjából. S ne méltóztassanak félreérteni: én az államfő jogkörét nem személyre szabom, ne méltóztassanak félreérteni, én nemcsak megszorítani akarom az államfő jogkörét, hanem vannak terrénumok, amelyeken a magam részé-