Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-12

234 A nemzetgyűlés 12. illése 19 felelősség fórumát ne maga kreálja meg, annak szabályait és tagjait ne maga ugyanezen törvény­telenség eszközeivel hozza össze, hanem hagyja, hogy a nép akarata szabadon megnyilvánuljon és attól kérjen felmentést a maga jóhiszemű tényke­déséért. Rupert Rezső: Oszlassa fel ezt a Házat és rendeljen el tiszteséges választást ! Cserti József: És mondjon le! (Derültség.) Rupert Rezső : Szijj Bálintnak ez tetszik S Szijj Bálint : Hogyne ! (Zaj.) Rassay Károly : Pro grammjának főpontját, a titkosságot engedte egyszerűen semmibe venni. Rakovszky István : Pro grammjának főpontja a kisüst ! Rassay Károly : Ezzel az államcsínnyel és ezzel a forradalommal szemben nekünk jogunk volna abnormis eszközökkel is küzdeni itt a parlament­ben, és ha ezt nem tesszük, csak azért nem. tesszük, mert nem akarjuk az ország érdekeit kockáztatni és nem akarunk az igen t. ministerelnök urnák utólag bizonyítékokat szolgáltatni azokhoz a rágalmakhoz, hogy mi ebben a nemzetben forra­dalmat akarunk szitani. Mi perhorreskáljuk a for­radalmi eszközöket akkor is, ha minden jogi és minden erkölcsi indokunk meglenne is hozzájuk. Tehát alkalmazkodva a tényleges hatalom, által keletkezett helyzethez, annak minden ódiumát a kormányra és önökre háritva, ebben a keretben fogjuk alkotmányos kötelességeinket gyakorolni. Ez a kötelesség abban fog kulminálni, hogy mi a magunk részéről mindent el fogunk követni, hogy az alkotmányjogi anarchia megszüntettessék, a nemzetgyűlés uj választójogi törvényt alkosson és ennek alapján összehivassák egy olyan nemzet­gyűlés, amelynek törvényességéhez, erkölcsi alap­jához semminemű kétség nem fér. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Szabad talán 5 perc szünetet kérnem. Elnök : Az ülést 5 percre felfüggesztem. Szünet után. Elnök : Az ülést újból megnyitom. Rassay Károly képviselő urat illeti a szó! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! A mi helyzetünket, a mi feladatunkat megszabja tehát egyúttal annak az álláspontnak konzekvenciája, hogy mi legközelebbi feladatunknak az általános választójogi törvény megalkotását és ennek alap­ján egy uj nemzetgyűlésnek összeülését kíván­juk. Két ok szól amellett, hogy ebből az alkot­mányjogi anarchiából kikerüljünk. Az egyik az, hogy a parlament jelen alakjában és azzal a születési hibával, amellyel létrejött, az én fel­fogásom szerint nem teherbíró. Ne méltóztas­sanak elfelejteni : oly súlyos problémákat kell ennek a nemzetgyűlésnek a mai keretek között megoldania, amely problémák a legnehezebb próbára teszik odakünn a polgárság és a mun­kásság teherbiróképességét. Ezeknek olyatén meg­oldása, hogy nyomában közmegnyugvás járjon, 12. évi július hó 4-én, kedden. csak akként lehetséges, ha mindenkinek gondo­latában ez a parlament mint kétségkívül tör­vényes, mint kétségkívül a nemzet szabad akara­tából létrejött törvényhozó testület működik. De talán még súlyosabb ok arra, amiért nekünk egy uj parlament létrehozását kell köve­telnünk, az, hogy nem tartjuk ezt a parlamen­tet teherbíró képességűnek kifelé sem. Ne mél­tóztassanak elfelejteni, most érkezünk el ahhoz az időhöz, amikor a háború következményei likvidálás alá fognak kerülni. Nem tudjuk, milyen követelményekkel fognak velünk szem­ben fellépni. Es a kormány a legnehezebb hely­zetben lesz akkor, amikor majd döntenie kell afelett, hogy ezeket a követeléseket elfogadja-e vagy visszautasítsa. Akár az egyik, akár a má­sik útra lép rá, csak abban az esetben teheti megnyugvással, ha tudja, hogy a háta mögött olyan parlament, olyan nemzetgyűlés van, amely a nép igazi akaratának a kifejezője. (TJgy van ! bal felől.) Mert sem elég ereje nem lesz arra, hogy követeléseket visszautasítson, ha ezzel a visszautasítással szemben esetleg hallgatnia kell azt a vádat, hogy nem az ország akaratát kép­viseli, sem elég erkölcsi ereje nem lesz arra, hogy teljesítse ezeket a követeléseket, amikor tudnia kell, hogy olyan terheket ró a polgárság és a munkásság vállaira, amely terhek azokat esetleg exisztenciájukban fenyegetik. Mind a két esetben csak egy módon járhat el nyugodtan : ha tudja, hogy a törvényhozó testület, amely­nek felelősséggel tartozik, amelyre az ő műkö­dése alapozva van, a nemzet igaz akaratának kifejezője. De nem tartható fenn, t. Nemzetgyűlés, ez az alkotmányjogi anarchia a jövőre nézve sem. Méltóztassék elképzelni jelenlegi közjogi helyze­tünket. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a választójogi törvényt majd annak idején fogja a Ház elé hozni. Mikor van az az »annak ide­jén« ? Talán megint ugyanazt a játékot űzzük, ami a múlt nemzetgyűlésen történt, hogy a nemzetgyűlés utolsó óráiban akartak egy vá­lasztójogot letárgyaltatni, vagy pedig legalább is ugy tettek, mintha le akarták volna tár­gyaltatni ? Cserti József: Megobstruálta a kormány­párt! Rassay Károly : Mikor jön el az a bizonyos »annak idején« ? Honnan meriti a ministerelnök ur azt a nyugalmat, hogy holnap nem lesz már itt az a pillanat, amikor a nemzetre kell apellálni? Honnan tudja azt, hogy holnap nem áll be olyan helyzet, hogy összeütközés támad a nemzet és államfő között, vagy magá­ban a nemzetgyűlésben lesznek olyan zavaró momentumok, amelyek a nemzetgyűlés munka­képtelenségét eredményezik ? Eljöhet ez a pilla­nat, amikor a nemzetre kell appellálni és a kormánynak a nemzet elé kell állnia a maga politikájával. Milyen alapon fog akkor az uj nemzetgyűlés összehivatni? Vájjon nem teljes

Next

/
Thumbnails
Contents