Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-12
A nemzetgyűlés 12. ülése 1922. évi július hó 4-én, kedden. 225 a rendeleteket törvényelleneseknek, az alkotmányba ütközőknek tekintem. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) En nem kívánok most ennek a kérdésnek jogi méltatásába belefogni, mert hiszen ezt széltében-hosszában letárgyaltuk az elmúlt nemzetgyűlés utolsó ülésein, legyen szabad azonban mégis két körülménye rámutatnom. Az egyik az, hogy a múlt nemzetgyűlés ülésein egy olyan képviselőtársam, akit azóta e jelenlegi nemzetgyűlés többsége arra az állásra tartott méltónak, amelynek egyetlen kvalifikációja a törvénytisztelet és az objektivitás, a Ház egyik alelnöke, ezt azt álláspontot hirdette a nemzetgyűlés padsoraiból. A másik, hogy az az alkotmányjogi értekezlet, amelyet a kormány saját felelősségének megosztása céljából egybehívott, s amelynek jelentősége igen vitás és kérdéses, bizonyos fokig igazat ad nekem, mert ezen értekezlet egyik tagja, aki egyedül képviselte ott hivatásosan a közjog tekintélyét, ugyanazt az álláspontot foglalta el, amelyet én most bátor voltam jelezni. T. Nemzetgyűlés ! Ezekkel a jelenségekkel szemben, hogy itt egy pénzügyi bizottsági jelentésben óhajtja a kormány ezt a súlyos, és azt hiszem még sok vita tárgyát képező kérdést elintézni, kénytelen vagyok a mi álláspontunkat a lehető legrövidebben deklarálni, s azt hiszem, e tekintetben klasszikusabb megállapítást nem tehetek, mintha felolvasom deklarációnknak, amelyet gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula és Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársaimmal együtt irtam alá e tekintetben foglalt határozatait. (Halljuk ! Halljuk ! halj dől.) Mi, t. Nemzetgyűlés, megállapítottuk, hogy (olvassa) : »A kormánynak a választások szabályozására vonatkozó rendeletei törvénytelenek, jogot nem alkothatnak, hanem a puszta önkényt képviselik, súlyos bit va azzal, hogy ez a bitorolt hatalom tömeges jogfosztásra használtatik fel, valamint olyan szavazási módszer felelevenítése, amely ma már az egész művelt világon ismeretlen, az elnyomás és a megfélemlítés minden válfajának tág teret nyit és igy nem a nemzeti akaratot juttatja kifejezésre, hanem azok akaratát, akik az elnyomás és megfélemlítés eszközeivel rendelkeznek« . (Felkiáltások jobbfelől : Az ellenzék részéről !) Törvénytelen lévén az alap, törvénytelen az ezen az alapon keletkező nemzetgyűlés is és annak működése.« (Zaj jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Ha én ezt az álláspontot elfoglaltam, mint a múlt nemzetgyűlés tagja, ha ezt az álláspontot nyíltan vallottam, mint a választási kampánynak képviselőjelöltje, nem látok semmi okot, de nem látok semmi jogot sem arra, hogy ezt az álláspontot fenn ne tartsam akkor, amikor e nemzetgyűlés padsoraiban megjelentem. (TJgy van! a baloldalon.) Igen tisztelt képviselőtársaim többször felvetették már azt a kérdést, hogyha erre az álláspontra helyezkedünk, akkor tulaj donképen milyen, alapon ülünk itt a nemzetgyűlés termében. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel az argumentummal szemben nekem eszembe jut, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — I. KÖTET. hogy amikor a világháború alatt Belgiumot megtámadták a németek s amikor a nemzetközi irodalomban nagy vita keletkezett abban a kérdésben, hogy tulaj donképen a belga nemzetnek mit kellett volna tennie ez esetben, sokan voltak amellett, akik azt az álláspontot hirdették, hogy a nemzetközi jog megsértésével le kellett volna tenniök a fegyvert és át kellett volna engedniök a németeket. A belga hazafiaknak hazaszeretete azonban más parancsot diktált nekik és ők védték a maguk területét. T. Nemzetgyűlés ! Önök betörtek a magyar alkotmány épületébe. (TJgy van ! TJgy van ! balfelöl. Ellenmondások a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon : Megértés!) Nekünk nagyon kényelmes álláspont lett volna hivatkozva e törvénysértésre, félreáll ni és hagyni, hogy önök végezzék tovább a működésüket. De mi egy magasabb erkölcsi parancsnak és választóink akaratának engedelmeskedve, itt megjelentünk, hogy küzdjünk ez ellen, és ami küzdelmünk annál sikeresebb lesz, mert a fegyvereink közé az igazságért való harcot is be tudjuk illeszteni. (Égy hang a jobboldalon : A régi nóta !) Én ezzel a kérdéssel tovább nem foglalkozom, azonban méltóztassanak megengedni önök is, egy bizonyos, hogy azok a rendeletek, amelyek alapján ez a nemzetgyűlés összeült, nem állják ki a törvényesség feltétlen kritikáját. Mert hiszen * vitatható, ha egyebet nem is koncendálnak, én legalább ugy érzem, hogy amikor ez a pillanat eljött, akkor a kormányra nézve lelkiismeretbeli kötelesség lett volna ebből levonni a következményeket. (Egy hang a jobboldalon : Miért nem szavazták meg a választójogi javaslatot a múlt nemzetgyűlésen ?) Rakovszky István : A ministerelnök bujkált, (Zaj, elnök csenget.) vagy bujdosott. (Derültség a baloldalon.) Rassay Károly : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Méltóztassék elolvasni a múlt nemzetgyűlés naplóit és akkor sok mindenféle kérdésre meg fogják kapni a feleletet. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Rassay Károly ". Akár azért, amit én állítok, hogy a ministerelnök tudatosan hozta a nemzetgyűlést abba a helyzetbe, hogy a választójogi javaslattal ne foglalkozhassék, akár azért, amit t. képviselőtársam mondott, mert nem engedték határozni a nemzetgyűlést, egy bizonyos : hogy olyan helyzet állott elő, amelynek konzekvenciáit le kellett volna vonnia. A konzekvencia pedig az lett volna, hogy ahhoz a megoldáshoz forduljon, amelynek törvényességét, erkölcsi jogosultságát senki kétségbe nem vonta volna, választatott volna az 1920. évi I. tc.-ben szentesitett választói jog alapján. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha pedig az igen tisztelt ministerelnök ur és a kormány (Egy hang a szélsőbalóldálon: Akkor nem volna most többsége!) azt mondja, hogy ehhez nem érez magában elég 29
