Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-12
226 A nemzetgyűlés 12. ülése 1922. évi Julius hó 4-én, kedden. felelősséget, (Egy hang a baloldalon : Elég erős !) akkor beállott volna számára az a helyzet, hogy le kellett volna vonni a konzekvenciákat, de önfeláldozásról, önzetlenségről, mértékletességről szólni és ilyen kritikus helyzetben a saját hatalmának megmertése céljából az összeülő nemzetgyűlés törvényességét dobni oda áldozatni, ez minden inkább csak nem önzetlenség és önfeláldozás. T. Nemzetgyűlés ! Az bizonyos, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur és a kormány nagyon kockázatos útra indult, amikor elindult arra az útra, amelynek alapján a jelenlegi nemzetgyűlést összehozta. Lehet, hogy fanatikus hit vezérelte ebben a tényében, (Egy hang a jobboldalon: Egészen biztos!) . . . Tisztelt képviselőtársam azt mondja, egészen biztosan, de nekem vannak aggályaim, s épen ez az egyik különbség köztünk és önök között, , de ha fanatikus hit vezette is, akkor is ugy érzem, hogy nem lett volna szabad figyelmen kívül hagynia egy körülményt és ez az, hogy ha már a nemzetgyűlés jogi alapjait megingatja, gondoskodni kellett volna egy olyan választási eljárásról és egy olyan választás lefolytatásáról, amely erkölcsi alapját nem ingatta volna meg ennek a nemzetgyűlésnek. Nem lett volna szabad, ha kis politikai érzéke is van, elfelejtenie azt, hogy a tényeiért ennek a nemzetgyűlésnek fog legalább formailag felelni. És ha ezt keresztülgondolta volna, akkor már ez a kényes politikai érzék kellett volna, hogy visszatartsa őt a pártoskodástól, visszatartsa minden olyan lépéstől, amely ezt az erkölcsi alapját ingatta volna meg a nemzetgyűlésnek. Itt érkeztem el oda t. Nemzetgyűlés, hogy a választások lefolyásáról beszéljek. Ne méltóztassanak félni, nem akarom az összes visszaéléseket kronológiai sorrendben felsorolni és elmondani. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Elég lesz a kanizsai is!) Kanizsáról nem fogok beszélni, mert ugy érzem, hogy ennél a javaslatnál nem volna Ízléses, hogy ezzel a dologgal foglalkozzam. Azt mondta Nagy Emil t. képviselőtársam, vétkeztek a jobboldalon és vétkeztek a baloldalon. Bocsánatot kérek, én a törvénytiszteletet soha nem tekintettem rekompenzációs anyagnak. Nem lehet jogrendet ugy fentartani, hogy az egyik elkövetett bűnt rekompenzáljuk a másik elkövetett bűnnel. Nem lehet az, hogy ha megindulnak a petíciók, az elkövetett törvénytelenségekből kiindulólag, a másik oldalról kontra-peticiókat indítanak abban a reményben, hogy ezek majd rekompenzáció tárgyát fogják képezni. t . Rakovszky István : 0 nem ! (Zaj. Derültség.) Rassay Károly : Ha valaki bűnözött, tartozzék ehhez az oldalhoz vagy a másik oldalhoz, csak egy következménye lehet, hogy a bün elkövetéséért meg kell büntetni. (Helyeslés.) Ha visszanézek ezeknek a választásoknak lefolyására, meg kell állapitanom, hogy már maga a rendeleteknek megjelenése magán hordta az abszolút pártoskodásnak a bélyegét. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, március 3-án jelent meg a választójogi rendelet, amely szabályozta a választójog alaki és anyagi feltételeit. Április 1-én jelent meg azonban csak a kerületek beosztásáról szóló rendelet. Egyik t. képviselőtársam az előbb azt mondta, hogy vájjon miért nem szavazta meg a nemzetgyűlés a választójogot. Méltóztassék azt tekintetbe venni, hogy a kormány hat hétnél tovább tartotta függőben a kerületi beosztásról szóló javaslatot. Napról-napra jelentek meg cikkek az újságokban, félhivatalos nyilatkozatok, hogy még tanulmányozni kell a beosztást. (Derültség a baloldalon.) Jelentek meg nyilatkozatok ; nyilatkozatok egészen könnyelműen, hogy erősebb kifejezést ne használjak, hogy tárgyalásokba bocsátkozott a választások felől a főispánokkal. Drozdy Győző : A kényszermunkáról szóló javaslatokat bezzeg be tudták nyújtani idejében. Rassay Károly : Az a kormány, amely hatheti időt vett igénybe arra, hogy a választójogi törvény tervezetéről szóló rendeletét kiadja, kormány és annak követői nem jogosítottak arra, hogy szemrehányást tegyenek azoknak, akik a régi nemzetgyűlés tagjai voltak, hogy nem szavazták meg a választójogi javaslatot. Ugyanez a taktikázás látott napvilágot a budapesti választásoknál is. A budapesti választásokra vonatkozólag április 14-ikén jelent meg a rendelet. Addig teljes kétség volt aziránt, hogy milyen kerületi beosztás lesz Budapesten, sőt még a lajstromos szavazás szabályai sem nyertek rendezést ós nem jutottak nyilvánosságra. T. Nemzetgyűlés! Ha mindenkire nézve előállott volna ez a bizonytalanság, akkor talán csak az időt, a lassúságot kifogásolnám, de amikor meg kell állapitanom, hogy azok a képviselőjelöltek, akik a kormány tisztelt táborához tartoztak, mindezekről a körülményekről már hetekkel előzőleg tájékoztatást nyertek, akkor le kell vonnom azt a következtetést, hogy a legsúlyosabb kérdésben, magának a jogalap megteremtésének kérdésében is pártpolitikát űzött a ministerelnök. (Egy hang a szélsöbaloldalon: írásban adták az utasításokat!) Hiszen ugy voltunk, hogy, ha valamelyik kerületben egyik vagy másik jelöltünk fellépett és .referált arról, hogy egyik vagy másik községben elég jól áll, arra kértük, az isten szerelméért, hallgassa el, mert ki voltunk téve annak, hogy ellenfele felmegy a belügyministeriumba és kieszközli a délelőtti audiencián annak a községnek egy másik választókerületbe való átcsatolását. Ugyanez volt a helyzet az agitáció kérdésében. Amint megindult a választási küzdelem, rövid pár napra rá megjelentek az ország területén az u. n. felelőtlen elemek, akik erőszakkal verték szét az ellenzéki gyűléseket. Cserti József *. Jó napidíjért î Erre volt pénz !
