Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-12
224 A nemzetgyűlés 12. ülése 1922. évi július hó 4-én, kedden. szüntelenül azt hangoztatom, hogy el a magyar szivekből a visszavonással, el a haraggal, a gyűlölettel, költözzék oda az egyetértés érzése és szivünkben szeretettel és az integer Magyarország örökös vágyával induljunk el dolgozni a nép boldogulásáért. (Általános helyeslés.) Ez, t. Nemzetgyűlés, a magyar közvélemény általános kivánsága. A kormány iránt a legteljesebb bizalommal viseltetvén, elfogadom a javaslatot, (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Dobó János jegyző : Kassay Károly ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szólott képviselőtársam objektív beszédében azt mondotta, hogy szomorkodjunk inkább azon, hogy Kolozsvár, Kassa, Arad képviselői nincsenek itt közöttünk. (Igazi Ugy van! jobb felöl.) Ugy van, képviselőtársaim ; azt hiszem, ez olyan igazság, amit nem kell semmi malíciával élesebben helyeselni, azonban engedjék meg azt mondanom, hogy nem elég szomorkodni, többet is kell tenni, dolgozni kell azért, (Félkiáltások jobbfelöl: 0 is azt mondta!) hogy e városok s az elszakított részek képviselői. újra itt ülhessenek a nemzetgyűlés termében. Akkor érkezik el azután annak elbírálása, hogy ki milyen utón akarja ezt az eredményt elérni s a különböző utak képviselőinek becsületes, ideális harcból keli adódnia a magyar parlament jelenlegi küzdelmeinek. (Ugy van! balfelöl) De akkor, t. Nemzetgyűlés, el kell jutnunk odáig — amire különben még bátor leszek beszédemben kitérni — hogy a szembenálló pártokban, az ellentétes elvi álláspontot képviselő politikusokban nem szabad egyszerűen hazaárulókat, nem szabad egyszerűen kommunistákat, a hazának ellenségeit látni. (Igaz! Ugy van ! a bal- a és szélsőbaloldalon. ) Az a hang, amelyet t. képviselőtársam megütött, a becsületes megértés hangja, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Örömmel konstatálom örömmel állapítom meg ezt azok után, meg kell vallanom őszintén, gyűlölettel teljes közbeszólások kórusai után, amelyek eddig a t. túloldalról elhangzottak. (Felkiáltások jobb felől: Nemcsak inne7i! Főként az önök padsoraiból !) Elnök (csenget): Csendet kérek! Rassay Károly : Amit t. képviselőtársam a nemzeti demokráciáról, a munkáról, az elhanyagolt népérdekek megvédéséről elmondott, abban mi valamennyien egyetértünk és ha ugy látjuk, hogy mégis külön utakon haladunk, akkor talán az én szerény erőmnek lesz ebben a pillanatban feladata, hogy megmagyarázzam, mik azok a körülmények és azok az irányzatbeli különbségek, amelyek minket a t. túloldaltól elválasztanak. (Halljuk! Halljuk!) Igyekezni fogok e kérdésekkel ugyanazon objektivitással foglalkozni, mint t. képviselőtársam tette, s ha mégis ugy méltóztatnak majd találni, hogy beszédemnek egy kis éle is van, méltóztassék ezt azoknak az eseményeknek és körülményeknek tulajdonítani, amelyekről meg fogok emlékezni és amelyek minket sújtottak, minket terheltek. (Igaz! Ügy van! bal felöl.) T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt részletesen előadnám azokat az okokat, amelyek engem a kormány iránt való bizalmatlanságra s ebből kifolyólag ennek a javaslatnak elutasítására vezetnek, méltóztassanak megengedni, hogy a pénzügyi bizottságjelentésének egy megállapításával foglalkozzam. T. Nemzetgyűlés Î Egy pénzügyi bizottsági jelentés közokirat. Abban semmi olyannak nem szabad lennie, ami a bizottság határozatában nem leli gyökerét. Ezzel a helyes elvvel szemben azonban meg kell állapitanom, hogy ez a bizottsági jelentés tartalmaz egy olyan megállapítást, amelynek alapját én a bizottság határozataiban nem találtam meg. A pénzügyi bizottság jelentése azt mondja (olvassa) : »A törvényjavaslat 6. §-át a bizottság törölte, mert a bizottság többségének felfogása szerint azoknak a rendeleteknek a törvényességéhez, amelyek alapján a nemzetgyűlés összeült, kétség nem fért«. Drozdy Győző : Hallatlan ! Rassay Károly : T» Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak tudni, hogy a törvényjavaslat 6. §-a generális abszoluciót tervezett a kormány részére mindazokért a rendeletekért, amelyeket ő a nemzetgyűlés összeülése alapjául kiadott. Soha nem jutott a pénzügyi bizottság abba a helyzetbe, hogy egy többségi akarat alakulhasson ki abban a kérdésben, hogy vájjon ezen renedeleteket törvényesnek tekinti-e vagy sem. Igen, voltak aggodalmak, de épen ellenkező irányban. A bizottság egy tekintélyes része aggodalmakat táplált abban a tekintetben, hogy vájjon ezek a rendeletek megfelelnek-e a magyar törvényeknek, megfelelnek-e a magyar alkotmánynak. Es épen ez a kontroverzia vezette a kormányt arra, hogy a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát kihagyja. Tehát nem az a valóság, amit a pénzügyi bizottság jelentése megállapít, hogy a többségi akarat törvényeseknek nyilvánította ezeket a rendeleteket, hanem épen megfordítva, súlyos aggodalmak merültek fel aziránt, hogy ezek a rendeletek törvényesek-e. S a pénzügyi bizottság és a kormány, ha jól emlékszem, az előadó ur javaslata alapján e szakasz tárgyalásától eltekintett. T. Nemzetgyűlés ! Annál inkább súlyt kell erre helyeznem, mert meg kell állapitanom, hogy soha alkotmányos formák között a pénzügyi bizottság nem juthatott el oda, hogy ebben a kérdésben akár pro, akár kontra állást foglalhasson. E téves beállítással szemben azonban, t. Nemzetgyűlés, nem állapodhatom meg annál, hogy azt korrigálom, hanem minden félreértés elkerülése végett le kell ezzel szemben szögeznem a mi magunk álláspontját ugy, amint azt az erről az oldalról felszólalt egyik-másik szónok már meg is tette, s ezért a magam részéről is kijelentem, hogy ezeket
