Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-12

A nemzetgyűlés 12. ülése 19, tendő óta él, dolgozik a magyarságnak szinejava. (Ugy van! jobb felöl.) Tudja mindenki, hogy mennyire elhanyagolták a népművelést ; tudja mindenki, hogy, mig ebben az agrárországban szép számban csináltak középfokú ipari és kereskedelmi iskolákat, addig egész nagy Magyarországon csak egyetlenegy középfokú gazdasági tanintézetünk van az Alföld népének nevelésére. De mit szóljunk a tanyavilág népéről, amely ma is nélkülözi a legelemibb közegészségügyi, kulturális és közbiztonsági intézményeket, amennyiben ott még ma sincs a népnek orvosa, gyógyszere, iskolája, ahol még ma is 20—30 kilométert kell megtennie annak a parasztembernek csak azért, hogy marhalevelet írasson, mert tanyai központok nincsenek. Nincs továbbá a tanyáknak rendőrsége sem. Az utak rossz karban vannak. A makói istenáldotta határban, amely 46.000 katasztrális kiterjedésű, s amely az elmúlt két esztendőben csak a vöröshagyma utáni kiviteli illetékben 50 milliót szolgáltatott az államkincstárnak, az a törvényhatósági közút, amelyen a forgalomnak 2

/3-ad része bonyolódik le, ma is kiépítetlen és ősztől tavaszig teljesen járhatatlan. Ennek a kérdésnek vannak itt a nemzetgyűlésen elsőrendű szakértői, közöttük Czettler Jenő és Marschall Ferenc tisztelt képviselőtársaink, de merem remélni, hogy jövőre általános nézet lesz az, hogy a magyar politikának a főfeladata az alföldi népről, a parasztvárosok és falvak népéről és a tanyavilág népéről való gondoskodás. (Helyeslés jobb felől.) Most csak egészen futólag említettem a kérdést, mert az idő drága. Talán, ha a jó Isten éltet, lesz alkalmam még ezt a kérdést teljes részletességében kifejteni. Most csak arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy ez a probléma, t. i. az alföldi népnek kiemelése gazdasági és kulturális elmaradottságából, a nép művelésének fejlesztése, általában a falusi nép életszínvonalának emelése, (Helyeslés jobbfelöl.) tanyai központok létesítése, a közegészségügy javítása van olyan nagyfontosságú nemzeti probléma, mint egy-két divatos kérdés, amelyet a napilapok unos-untalan hangoztatnak s amelyről üléseken át beszélünk, miközben elterelődik a figyelem erről az igen nagyfontosságú nemzeti ügyről. Még nagyon sok körülmény volna, amely indokolttá tenné az alkotómunka sürgős megkezdését, ennek lehetősége érdekében a nemzeti egység megteremtését. De szálljunk magunkba s mondjuk meg őszintén, hogy ha lelkünket nem fásította volna el a mindennapi életnek ezer gondja és baja, ha nem homályosítaná el tiszta látásunkat a harag, s a szivünkben nem ütött volna tanyát a visszavonás, akkor kellene-e csak egyetlenegy más okot felhozni a nemzeti egység mellett, mint legnagyobb szerencsétlenségünket, minden bajunknak egyetlen, igazi alapokát: az ezeréves Magyarország feldarabolását? (Igás! Ugy van!) Illő-e nemzeti gyászunkhoz, hogy mi haraggal tekintsünk egymásra? Szabad-e és í2. évi július hó 4-én, kedden, 223 megengedhető-e, hogy mi szerencsétien, árva magyarok gyűlölködjünk egymással akkor, amikor köröskörül ellenség vesz körül bennünket és azokra kellene zúdítanunk minden haragunkat és gyűlöletünket ? (Ugy van ! jobb felöl. Egy hang a baloldalon: A választásoknál nem igy gondolkodtak.) Folytonosan nagy nemzeti gyászunk fájdalmát kellene éreznünk s ennek a fájdalomnak és az integer Magyarországért való sóvárgó vágynak kellene betölteni szivünket, ugy hogy abba ne is férjen el magyar elleni gyűlölet, de magyar visszavonás sem. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) En arra kérem a t. ellenzéket, ne az fájjon neki, hogy bejöttünk mi ide másfélszázán becsületes jó magyar emberek, jószándékkal, nemes törekvésekkel,... Drozdy Gyözö : De milyen eszközökkel? Petrovics György : ... aminthogy minket sem bánt az, hogy a t. ellenzék itt van, hanem búsuljunk és szomorkodjunk együttesen azon, hogy hiányzik közülünk Aradnak, Kolozsvárnak, Kassának, Pozsonynak, Temesvárnak képviselője. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon és a közéjjen.) En érzem, hogy a legkisebb vagyok azok között, akik a nemzetgyűlésbe bejöttek, de kicsinységem dacára látom a nagy feladatokat, amelyek reánk várnak és érzem az óriási felelősséget, amely reánk nehezedik. (Ugy van! jobbfelöl.) Nagyobb hivatás nem várt még törvényhozó testületre, mint mireánk, akiknek egy rombadöntött országot kellene felépítenünk s meg kellene teremtenünk az alapokat és a lehetőséget a régi határok, az integer Magyarország visszaszerzésére. (Igaz! Ugy van!) Mi, t. Nemzetgyűlés, felelősek vagyunk őseinknek, mert tőlük integer Magyarországot örököltünk, és száll felénk Petőfi szava : »Egy ezer év néz reánk ítélő szemmel Attilától egész — ma már nem Rákóczi Ferencig, mint ő mondotta, — hanem a világháborúnak sok százezer áldozatáig. « (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Es felelősek vagyunk a jelen nemzedéknek, annak is, amely ebben a csonka országban nyomorog és tőlünk nem meddő és keserű pártharcokat vár, hanem bajainak megszüntetését. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől. ) Es felelősek vagyunk azoknak is, akik az ideiglenes határokon túlról függesztik reánk szomorú, bágyadt, vágyakozó tekintetüket. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) S amint Friedrich képviselő ur a napokban mondotta, felelősek vagyunk gyermekeinknek és unokáinknak, a jövő nemzedéknek, amely ítéletet fog mondani felettünk. Mi, t. Nemzetgyűlés, nagyon messze esünk a valódi élettől és nagyon elidegenitjük magunktól a népet, ha heves pártharcokban morzsoljuk szét energiánkat s nem a mindennapi élet ezer bajának megszüntetésére fordítjuk erőnket. (Igaz! Ugy van! jobb felöl s a baloldalon.) Ezért, mélyen t. Nemzetgyűlés, ha az én hangom gyenge is, ha erőtlen is szavam, mégis minden körben, ahol módomban van,