Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-12

222 A nemzetgyűlés 12. ülése 1922. évi július hő 4-én, kedden. emiitette azt a szállómondást, hogy a közigazgatási tisztviselők legelni küldték a népet. (Mozgás.) Ezt nem vártam a t. képviselő úrtól. (Felkiáltások a szélsőbalon : De igaz !) A t. képviselő urnák tudnia kell, hogy ennek a mondásnak története visszanyúlik a nagy francia forradalomig. Dénes István : Ugy van ! akkor is csinálták ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő ur ! Petrovics György : A nagy francia forradalom alatt XVI. Lajos korrupt és rosszlelkü ministere, Toulon, mondotta, amikor kenyérért fordultak hozzá, hogy a csőcselék egyék füvet. Tudjuk, mindenki tudja, hogy utóbb kivégezték, fejét lándzsára szúrták és teletömték füvei, és azt &

f mondását általánosították valamennyi francia közigazgatási tisztviselőre : ez azután átment a mi forradalmunkra is, elmondták nálunk is minden tisztviselőre, olyanokra is, akik egy rossz szóval sem illették a népet a háború alatt. Ezért végezték ki annak idején ÍSTávayékkal együtt a szentesi főjegyzőt. Ilyen vádat hangoztattak, bár azt nem lehetett reá bizonyítani. Azért ismétlem, mélyen sajnálom, hogy Peyer képviselő ur ezt a vádat, amelyet már annyiszor megcáfoltak, most minden bizonyíték nélkül felelevenítette. Általában nagyon sajnálatosnak tartom, ha egy nemzetgyűlési párt minden bizonyítók nélkül rossz színben tünteti fel és súlyos- vádakkal illeti Magyarország közigazgatási testületét. (Ugy van! jobbfelöl.) Ebben a testületben is lehetnek magukról megfeledkezett emberek, de akkor megvan a megtorlás módja, lehet az illetőket fegyelmileg feljelenteni, lehet ellenük bűnvádi eljárást indítani; de általánosságban és bizonyíték nélkül, nevek nélkül megrágalmazni ezt a tisztviselői kart nem szabad és nem lehet. Ez nem szolgálja annak a megértésnek az ügyét, amelyre, mindnyájan törekszünk. (Helyeslés jobbfélöl.) Én nem vagyok elfogult, sem a közigazgatási tisztviselők javára, sem ellenük és merem mondani, hogy ez a tisztikar nagy általánosságban tudás, képesség, szorgalom, szociális érzék és a néppel való bánásmód tekintetében büszkesége és dicsősége lehet Magyarországnak. (Helyeslés jobbfélöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Hogy azonban visszatérjek tárgyamra, meg kell még jegyeznem azt, hogy ma a nép körében igen nagy az animózitás az összes köztisztviselők ellen a vidéken -a természetbeni ellátás miatt. S ha a pénziigyminister urnák bizonyára igen súlyos pénzügyi és egyéb okai vannak arra nézve, hogy mégis a természetbeni ellátást akarja fentartani, — amiről tudom, hogy a tisztviselőknek is túlnyomó részben, ez a kívánságuk — mégis bátor vagyok mély tisztelettel kérni a pénziigyminister urat arra, hogy jövőben ennek a kérdésnek a megoldásánál, legalább a vidéken, vegye figyelembe azt az osztályellentétet is, amelyet ez a kérdés felidézett. Ez az osztályellentét, amelyről bátor vagyok megemlékezni, kiütközött már az 1867 utáni pártküzdelmekben is. Mert hiszen nemcsak a közjogi felfogás különbözősége, hanem ez az osztályellentét is volt az oka annak, hogy míg az intelligencia nagyobb részben a 67-es pártokba tömörült, addig a magyar parasztság túlnyomó részben a 48-as és függetlenségi párt zászlaja alá sorakozott. Ennek az osztályellentétnek, mely nézetem szerint valóságos nemzeti szerencsétlenség, (Igaz ! Ugy van !) s amelynek tárgyi okai nincsenek, mert semmi érdekellentét a két osztály között nincs, sőt azok a legnagyobb mértékben egymásra vannak utalva, megszüntetése egyik legfőbb problémája a mi közéletünknek. Akik vidéken akár társadalmi téren, akár a hivatali élet terén vezető pozíciókat foglalnak el, azok tudják, hogy mennyire nagy akadálya ez a gazdasági és kulturális fejlődésnek, hogy mennyi jószándék és nemes törekvés hiúsult meg emiatt. Bűnt követ el a nemzet ellen, aki ezeket az ellentéteket akár tudatosan, akár öntudatlanul fokozza, és áldott annak a munkája, aki érzelmi közösségbe akarja hozni Magyarországnak ezt a két legértékesebb és válságos időkben is a legmegbízhatóbbnak bizonyult társadalmi osztályát. (Helyeslés a jobboldalon.) Jól tudom azt, hogy a kezdeményezés az intelligenciának a kötelessége. A középosztálynak kell fáradhatatlan szorgalommal, türelemmel, jóindulattal közeledni a néphez, (Egy hang jobbfelöl : Jó példaadással !) jó példaadással is ; de azt hiszem, nagy hivatás vár nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minister úrra, akit a kisgazdatársadalom vezérének tekint, abban a tekintetben, hogy ő igyekezzék országszerte meggyőzni a népet arról, hogy a középosztályban ne ellenfelét, vagy pláne ellenséget lásson, hanem osztályos társat és testvért, akivel együtt kell élnie és dolgoznia. (Ugy van! jobbfélöl.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nem az alföldi népnek megnyerése végett, hanem elsőrendű nemzeti, kulturális, közegészségügyi és szociális szempontokból s az igazságosság parancsszavára is a kormánynak és a nemzetgyűlésnek jövőben a legnagyobb figyelmet kellene fordítania az alföldi mezőgazdasági városokra, falvakra és a tanyák népére. (Helyeslés jobbfélöl.) A kiegyezés után az volt nálunk a gazdasági irányzat, hogy mesterségesen is fejleszteni kell az ipart és a kereskedelmet. Sajnos, a mezőgazdaság fejlesztését és a mezőgazdasággal foglalkozóknak érdekeit meglehetősen elhanyagolták. (Ugy van! jobbfélöl.) Az akkori kormányok mindenféle közintézményt Budapesten, az erdélyi és felvidéki városokban és ipari centrumokban helyeztek el; az alföldi parasztvárosoknak és falvaknak semmi sem jutott azokból. Tudja mindenki, hogy milyen állapotban vannak ezek az alföldi városok és falvak, amelyekben ezer esz-