Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-11

A nemzetgyűlés 11. ülése 19 a pénzügyminister ur felfogásával, kell hogy szembe merjek állni más felfogásokkal is. Ebben a kérdésben félek kiejteni egy szót, mert tudom azt nagyon jól, hogy ennek a szónak illetve fogalomnak a megítélésében annyi mindenféle pártszempont, annyiféle jó öreg elfogultság munkál közre, hogy talán mielőtt ezt a szót kiejtem, csupa diplomáciából először körül fogom irai, hogy mit akarok mondani. (Derültség. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Sőt annyira félek ezt egyszerűen kiejteni, hogy visszamegyek a régi időkre, mielőtt rátérnék magára arra, amit voltaképen mondani akarok. (Halljuk!) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Magyarország sorsa tulajdonképen azon bukott meg a múlt évtizedekben, hogy amikor a magyar szabadságharc lezajlott, amikor a radikális törvényeket megcsinálták a forradalom levegőjében, akkor nem jött utána egy olyan konzervatív jellegű nemzeti kormány, amely a nemzeti élet szempontjából reális talajra tudta volna helyezni ezeket a forradalmi alakulatokat. Ehelyett mit láttunk? A szabadságharc leverése után jött az óriási nagy nemzeti elnyomás, amikor arról, hogy a nemzet középosztályát, vagy munkásosztályát, vagy földművelőjét fenn tudjuk tartani, vagy nem tudjuk fentartani, a bécsi ^politika szempontjából igazán nem volt szó. És amikor ez a szerencsétlen korszak, a nemzeti ellenállás ideje lezajlott, mit láttunk, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés? Azt láttuk, hogy 1868-ban az akkori többségnek nem volt sietősebb dolga, mint Horváth Boldizsár javaslatára gyorsan és sürgősen eltörölni az uzsorapereket. Kegyeskedjenek meggondolni azt, hogy a magyar jobbágyságot felszabadították, önálló gazdákká tették őket mindenféle hitelintézet nélkül s elvették a magyar középosztálytól az ő ősi gazdasági bázisát, a jobbágyságot, amikor tehát minden téren hitel kellett volna, de hitelt nem adtak semmilyen téren, és amikor ennek folytán minden téren meg kellett volna gátolni az uzsorának, a nép kiaknázásának minden néven nevezendő módját, akkor az akkori többségnek nem volt sietősebb dolga, mint egy törvénycikkel gyorsan eltörölni az uzsorapereket, sőt kimondták, hogy a már meghozott büntető Ítéleteket se lehet végrehajtani. Horváth Zoltán : Ma meg a főrendiházat sürgetik ! Nagy Emil : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Megint csak rátérve arra az én Mommsen-féle cserepemre, azt mondom, engedjék meg nekem, hogy egy ország történeti fejlődésében arra mutassak rá, hogy amikor forradalmi alkotásoknál felszabadítanak egész társadalmi osztályokat, s amikor rákövetkezőleg nincs mód arra, hogy hitelintézetek alakításával tudjanak hitelt nyújtani, s amikor az egész országban lázasan dúl a legnagyobb mértékű uzsora, akkor nem volt sürgősebb dolga a nemzet akkori képviselőházi l évi július hó 3-án, hétfőn. 199 többségének, mint eltörölni az uzsoratörvényt és kijelenteni, hogy nem királyi szóval, de ex lege, törvény alapján azonnal meg kell szüntetni mindenféle uzsorapert. Ne méltóztassanak talán azt gondolni, hogy akár Horváth Boldizsár, aki nagy lelkületű ember volt, akár a többi társai valamiféle nemzetellenes szempontból csinálták ezeket. Nem. A pechünk az volt, hogy Magyarország még át nem alakult lovagias, feudális korszakának ősiségi levegőjével összeesett a világgazdaság forgatagába való kidobatása. Azt hitték, hogy az akkori művelt embereknek az angolok által gyönyörűen kifejlesztett Manchester-liberalizmus lobogóját kell szolgálniuk. Nem is tartották művelt, komoly embernek azt, aki nem mondta magát szabadelvűnek. (Igaz! XJgy van! jobbfelöl.) De mit értettek akkor szabadéivüség alatt ? Nem a nemzetmentő szabadelvüséget, hanem a Manchester-szabadelvüséget. Kitalálták ezt Angliában, az erősek honában, (ügy van ! TJgy van ! jobbfelöl és a középen.) ahol nem kell védeni a gyengéket, mert hiszen az angolnak érdeke volt, hogy a gyarmataiban azt tegye, ami neki tetszik. Nekünk azonban a szabadelvüséggel párosítanunk kellett volna a gyengék védelmét, a nyomorultak támogatását, a csalók üldözését. (Igaz ! TJgy van ! Taps a jobboldalon és a középen.) Ehelyett mit látunk, t. Nemzetgyűlés? Nemcsak azt, hogy sürgősen eltörölték ex lege az uzsoratörvénynek minden fajtáját, de méltóztassanak végigmenni az egész magyar törvényhozáson 1868-tól kezdve, merem állítani, a 90-es esztendőkig, és meg méltóztatnak látni, hogy minden törvényt mindig ugy csináltak, a büntető-, kereskedelmi, váltó-törvényt, a perrendtartást mind-mind végig, . . . Haller István: A Csemegi-codexet! Nagy Emil : .. . hogy a huncut, az erősebb, a csaló játszva le tudja győzni az erőtlent, a járatlant. (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobbóldalon és a középen.) Haller István : Csemegi tudta, hogy kiknek csinálja ! Nagy Emil : Ha az ország fejlődésének történetében találkoznám egyszer, mint ahogy nem fogok találkozni, egy olyan történetíróval, akit megkérhetnék, hogy kegyeskedjék foglalkozni az én szerény múlt képviselői működésemmel, ugy meglátná, hogy annak idején, mint koalíciós képviselő, tulajdonképen én voltam az, aki először fejtettem ki gyűléseken, alakulatokban és mindenfelé az összes magyar törvényekből, egyikből ugy, mint a másikból, hogy valamennyi • ugy készült, hogy a magyar népet tönkretegye, de semmiképen ne fejlessze. Már 1903-ban irtam több vezércikket ebben a tárgyban a Budapesti Hírlapba, s az akkori némely függetlenségi politikusok fellázadtak, hogy függetlenségi embernek hogyan lehet szabadelvüség ellen és népvédelemről beszélni. (Mozgás balfelöl.) Szabadság, egyenlőség, független bank és mell-