Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-11

'2. évi julitis hó 3-án, hétfőn. 200 A nemzetgyűlés 11. ülése 19, verés, — ez volt a főszempont. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) De bogy valaki arról merjen beszélni, hogy a liberalizmus, az Irányi által istenitett akkori Manchester-szabadelvüseg valamiképen a nemzet kárára van, — ilyent mondani borzadály volt, és talán egy kissé agilisabb és néha talán goromba egyéniségemnek köszönhettem, hogy nem dobtak ki a pártból. Később azután nekem volt többségem ebben a kérdésben. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Létay Ernő: Nem tudunk róla! Nagy Emil : A képviselő ur nem volt ott ! Isten ments! (Derültség a jobboldalon és a középen.) Létay Ernő : Nem voltam képviselő, de tudom. Haller István; Ezekben igaza volt! Nagy Emil : Ha tehát ezt a kérdést némileg taglalni óhajtom, — és kell, hogy taglaljam, miután egyik részről talán ellenmondásokkal találkoztam — méltóztassanak megengedni, hogy csak egész röviden bemutassak egypár példát arról, hogy a magyar törvényhozás micsoda helyzetek lehetővé tételét engedte meg. Erre a legkitűnőbb, legklasszikusabb példa megint csak egy Mommsen-fóle cserép : az ismert ruténperek Felső;Magyarországon. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Évtizedeken keresztül Plósz Sándor fellépéséig, akinek nagyságát a perrendtartás átreformálásának kérdésében ez alkalommal is el kell ismerni, a régimódi, 1868-iki perrendtartás alapján állottak, amely szerint két tanú állitása szentírás volt; amit két tanú mondott, azt a bíróságnak el kellett fogadnia. Illés József barátom integet, hogy ugy van, — ő a legjobban tudja, hogy mik voltak azok a felsőmagyarországi perek. (Zaj.) Ugy történt, hogy az a kazár beperelte azt a szegény rutént, teljesen alaptalan keresettel. (Ugy van ! jobb felöl.) Azt mondta pl. : En kölcsönöztem |Pató Pálnak 500 koronát ; kérem a bíróságot, marasztalja őt, hogy ezt fizesse vissza. A kazárnak mindig volt kéfc tanuja... Meskó Zoltán : Az Upor-kávéházban. Csak sürgönyözni kellett nekik. Nagy Emil : . . . és dacára annak, hogy a bíróság tudta, hogy a két tanú feltétlenül hamisan esküszik, azt mondta, hogy a két tanú bizonyíték, ennek következtében tehát a rutént elmarasztalta. így volt ez évtizedeken keresztül. Hébelt Ede : Ilyen Ítéletek ma is vannak a politikai bűnösökkel szemben ! (Zajos ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Nagy Emil : A képviselő ur összezavarja a dolgokat. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Horváth Zoltán: Nagyon rossz biró lehetett az. Nagy Emil : Akadt azonban egy jó ügyvéd, talán épen olyan jó, mint a kolléga ur odahaza, (Derültség.) aki azt mondta: Hohó, ha ez igy van, ha csak két tanú kell, nagyszerű ! Legközelebb azután, amikor a biróság előtt előadta a kazár a keresetet, hogy : nekem a rutén 500 koronával tartozik, azt mondta az alperes : kérem, igaz ugyan, hogy kaptam 500 koronát, de vissza is fizettem, itt. a másik két tanú. (Elénk derültség a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: Régi vicc!) Meskó Zoltán : De sokan sírtak miatta ! Nagy Emil : Erre azután a biróság elutasította a felperest, mert a két tanú azt mondta, hogy az alperes megkapta ugyan a pénzt a kazártól, de vissza is fizette. (Derültség.) Ezt a kérdést folytatni is tudnám nem három óráig, de holnapután három óráig. Be tudnám igazolni azt, hogy Magyarország romlását nagy részben az a Manchester-szabadelvüseg okozta, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) amely akkor nem számolt azzal, hogy az erős fejlesztése mellett védeni kell a gyengét és főleg nem szabad törvényileg támogatni semmi néven nevezendő csalót vagy uzsorást. (Igaz ! ügy van 1 jobbfelől.) Ez volt az a fogalom, t. Nemzetgyűlés, a Manchester-liberalizmus, ahová Magyarország reátévedt hosszú évtizedeken keresztül s amely azután romlását okozta. Most, amikor kifejtettem azt, hogy mit értek Manchester-szabadelvüseg alatt, rá merek térni arra, — ha talán emiatt Wolff Károly barátom nagyon haragosan nézne is reám, (Derültség.) — hogy Magyarország jelenlegi sorsának megmentése viszont ma mégis attól függ, hogy rá tudunk-e térni egy tisztán megalapozott keresztény felfogású szabadelvüségre. (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobboldalon és a középen. Felkiáltások baljelöl : Ez helyes !) Vagy — ha méltóztatik másképen kívánni — ezt ugy is meg tudom konstruálni, hogy szükségünk van szabadelvűén felfogott kereszténységre. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a felfogásom megint visszavezethető az én alap-tantételemre, hogy : Magyarországon ma mindent abból a szempontból itélek meg, hogy meg tudjuk-e menteni hazánkat gazdaságilag, igen, vagy nem ? (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Itt tehát nem lehet nélkülözni és nem lehet stigmatizálni senkit sem vallásáért, sem felekezetéért, aki tisztességes, becsületes szándékkal részt akar venni a magyar termelő, építőmunkában. (Általános, élénk helyeslés.) Ezért szükségem* volt arra, hogy mielőtt ezt a tételt kimondom egész férfias nyíltsággal, megmagyarázzam, hogy mit értek én tiszta szabadelvüség alatt. Nem azt értem többé, amit csináltak annyi éven keresztül, hogy kiszolgáltatták a szegényt, a járatlant az erősebbnek, a csalónak, sót ellenkezőleg, ha igazságügyminister volnék, legelső dolgom az lenne, hogy rátérnék arra, hogy átrevideálnám egész legiszlációnk minden törvényét abból a szempontból, hogy nem kell-e azokat valamiképen ugy átalakítani, hogy a csalót, a gazembert ne engedje kibújni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ma mi a szituáció ? Hiszen ha valaki — mondjuk — ételeket, élelmicikkeket hamisít és megöl véle vidékeket, annál az rezsiköltség, az kap valami csekély büntetést, kifizeti vagy leüli és tovább