Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-11

198 A nemzetgyűlés 11. ülése 19, ben, amelyekben talán szavam van ahhoz, hogy létesítsenek ipartelepeket nyerstermények fel­dolgozására. Epigy ezen mozgalomnál az állam segítésére váró tereken a kormánynak magának kell élére állnia a magyar társadalom gazda­ságilag megújhodó erejének. 8 amikor azt látom, hogy ezzel szemben ide állítanak egy pénzügy­ministeri teóriát, amely szerint invesztícióra semmit sem adott, akkor ezt én nem tudom aláírni. Haller István: ügy van! Nagy Emil : Ezzel körülbelül, nagyjában véve végeztem is. Ne méltóztassék énbennem egy olyan embert látni, aki talán feltűnést haj­hász, mert hogy én képviselő lettem, ahhoz is nagyon nagy- kapacitáció kellett hűséges volt választókerületem részéről. Kikötöttem az egy­hangú választást, másképen nem fogadtam volna el a mandátumot. Engem nem vezet semmiféle feltűnési vágy, annál kevésbé vezethet pártpo­litikai támadási vágy, mert ismétlem, hogy a kor­mány egész politikája iránt lelkem erejével biza­lommal viseltetem. Engem eltölt az a közgaz­dasági érzék, hogy ha ebben a kérdésben meg nem ragadjuk az idő üstökét és meg nem csi­nálunk mindent, nem ma, hanem tegnap, nem holnapután, hanem holnap, akkor Magyarország sorsát soha megjavítani nem fogjuk. (Helyeslés.) Friedrich István : Ugy van ! Nagy Emil : Azt mondja a mélyen t. pénzügy­minister ur, hogy ő ezt az államháztartást először helyre,fogja állítani adókkal, takarékos­sággal stb. Állítom, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ezt a budgetet 16 milliárd, vagy nem tudom hány milliárd deficittel normális módon soha. helyreállítani nem lehet. (Ugy van ! a dal­oldalon.) A mélyen tisztelt pénz ügy minister ur nem fog tudni kiszabni annyi adót, hogy ezt a budgetet megjavítsa. Ezt nem lehet megjavítani mással, mint esztendőkre beosztott programmal, amelyben gondoskodni kell arról, hogy a jöve­delmi forrásokat fokozzuk, (Ugy van! a balol­dalon és a középen.) a termelést erősítsük és az állampolgártól ne csak elvegyük a pénzét, hanem adjunk is neki valamit produktív alapon. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Ott van pl. a mélyen tisztelt pénzügymi­nister urnák az a kijelentése, hogy fel fogja emelni aranyparitásra a földadót. En ma nem szándékozom belebocsátkozni adövitába, egysze­rűen csak állítom azt, hogy bármennyire csa­lókán néz ki ujabban az elmúlt háborús idők alatt a föld jövedelme és bármennyire is ugy látszik, hogy ez egy óriási kincsesfazék, amelybe csak bele kell nyúlni, méltóztassék megengedni, de ezt a kérdést is némileg csínján kell kezelni. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem vagyok meteorológus, de sajnálattal tapasztalom, hogy valami bajnak kell lenni klímánk változása körül, amikor esz­tendőről-esztendőre sorscsapás látogat meg ben­nünket, amikor virágzó területeket tönkretesz a szárazság... 22. évi július hó 3-án, hétfőn. Haller István *. Bégen kellett volna fásitani és erdősiteni! Nagy Emil : . . . és amikor nem lehet tudni azt, hogy a tengerentúli piacokról melyik szép napon indul meg egyszerre a szállitás, hogy. a különböző óriási területekről mikor jön be megint hozzánk az a bizonyos agrártermék, amely le fogja nyomni az árakat. Én ezt nem tudom előre megmondani, de óva intek mindenkit attól, hogy a föld termőképességére helyezendő adó dolgát egyszerűen csak azon szempontból bírálja el, hogy a közelmúlt esztendőkben kivételesen óriási bevétele volt egyes gazdaságoknak. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mindent a munkás fizessen?) Forgács Miklós: A piros szegfűt ki fizeti? (Felkiáltások a jobboldalon: Azt a munkás fizeti! Zaj és ellenmondások a ssélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Nagy Emil : Ennélfogva merem állítani, hogy ezt a kérdést legalább is annyi óvatosság­gal kell kezelni, mint magát az inflációt. Amikor azt látom, hogy a nemzeti termelés fokozására irányuló szándékomban pénzügy ministeri vétóval találkozom, amikor azt látom, hogy ezzel szem­ben a pénzügyminister ur főleg földadóemeléssel véli a kérdést megoldani, e tekintetben nem lehet párthüségem akkora, hogy ki ne fejezzem ellenkező ama nézetemet, hogy Magyarországot ezen az utón megmenteni nem lehet. Ezek olyan kérdések, amelyekben, ismétlem, a szakköröknek kell kimondaniuk az utolsó szót. Nem is azt kérem, hogy ezt a kérdést most akármilyen parlamenti levegőben hirtelen el­bíráljuk, nem is kívánom indítványomat szava­zás tárgyává tenni, csak egyszerűen azt kérem a mélyen tisztelt ministerelnök úrtól, hogy az ő széleskörű tudásával, tapasztaltságával, makacs­ságtól mentes erélyével foglalkozzék ezzel a kérdéssel és nézze meg közeiről, hogy az én fel­fogásom olyan lehetetlenség- e, hogy azzal szem­ben egy pénzügyministeriumi negatívumot kell odaállítani. De kegyeskedjék megengedni, hogy ha már egyszer ezeknél a nagy kérdéseknél tartok, rá­térjek egypár olyan kérdésre is, amelyek.mint kisérő momentumok Magyarország megmenté­sének kérdésében szintén szerepet játszanak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Alaptételem szerint minden azon fordul meg, hogy az inten­zív termelés terén mit tudunk alkotni és mit tudunk alkotni azon a téren, hogy nyerstermó­nyeinket magunk dolgozzuk fel. Ismétlem, mint beszédem föltótelét, hogy erre helyezem a súlyt. De van azután még igen sok más olyan kérdés, amelyek tekintetében a nemzeti élet felfogásá­nak, az egész magyar közvélemény gondolkodá­sának erősen irányt kell változtatnia. Amit most mondandó leszek, nagyon jól tudom, hogy sok oldalról ellenmondást, talán még barátaim köré­ben is megbotránkozást fog kiváltani, de épen azzal a teljes nyíltsággal, amellyel szemben állok

Next

/
Thumbnails
Contents