Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-11
192 À nemzeigyülés 11. ülése IC Elnök : Felkérem Rakovszky István képviselő urat, mint az összeférhetlenségi bizottság tagját, hogy a házszabályok 144, §-ában előirt esküt tegye le. Petrovits György jegyző (olvassa az eskümintát. Rakovszky István leteszi az esküt). Elnök : Rakovszky István képviselő ur a házszabályokban előirt esküt letette. Következik napirend szerint az indemnité sról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Nagy Emil ! Nagy Emil ; T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Őszintén megvallom, hogy némileg félve szólalok fel a plénum előtt ebben a kérdésben, amelyről szólni kívánok, mert még régi képviselői időmből magammal hoztam azt a szomorú érzést, amely azóta sem tudott bennem megváltozni, hogy bármilyen szép ez a terem és bármennyire is hivnak bennünket szakszerűen a nemzet gyűlésének, mégis nagyban és egészben ennek a teremnek a lelki atmoszférája, erkölcsi milieu]e alig alkalmas egyébre mint a pártindulatok kitörésének a felvételére, . . . Farkas István : A többség csinálja ! Nagy Emil : . . . mint a pártgyülölségeknek a megnyilvánulására, esetleg szellemes vagy nem szellemes közbeszólások tömegének megnyilvánulására. Horváth Zoltán: Nem kellett" volna ilyen választást csinálni ! (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagy Emil : Mutatja mindjárt ez a példa is ! (Élénk derültség, ügy van ! balfelől.) Rassay Károly : Ez kellemes, vagy nem kellemes, de igaz. Rupert Rezső : Rúgnak, ütnek, de panaszkodni, i jajgatni nem szabad ! Nagy Emil : Amikor végignézek az igen tisztelt, annak idején képviselőház, most pedig nemzetgyűlés sorain, mindig az a lelki érzésem, hogy ez a magyar képviselőház, vagy mondjuk : most magyar nemzetgyűlés voltaképen — ugy egészen őszintén kifejezve — a turáni átok központilag fűtött melegágya. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Rupert Rezső : Központból fűtik ! (Derültség.) Meskó Zoltán : Ez szellemes volt ! (Derültség.) Nagy Emil : Azért mondtam, hogy vannak szellemes közbeszólások is ! Rupert Rezső : Nézze meg a kormány sajtóját ! (Zaj jobbfeUl.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak a szónokot örökös közbeszólásokkal zavarni ! Nagy Emil : Azok után, amiket a pénzügyi bizottságban elmondani bátorkodtam arról a kérdésről, amellyel most foglalkozni szándékozom, némi lelki tusát éreztem, hogy ugyanezt a kérdést idehozzam-e a mélyen t. plénum elé. A lelkem meggyőződése mégis az, hogy kötelességem ellen vétenék, hogy ha férfiúi meggyőződésem egész melegével nem lépnék sikra itt a plénum előtt is azért a felfogásért, amit a pénzügyi bizottságban képviselni bátorkodtam. '2. évi július hó 3-án, hétfőn. A mi képviselőházunk struktúrája annyiból feltétlenül hibás, hogy a bizottságokon nincs elegendő súlypont ; pedig tulaj donképen, ha igazán eredményes reálpolitikát akarnánk folytatni a nemzetgyűlésben, ugy a bizottságokra kellene helyeznünk a súlypontot és voltaképen a bizottságokban teljesen kiforrott kérdéseket kellene csak végső döntés végett a plénum elé hoznunk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De a bizottságokban rendesen csak a sietség elve érvényesül és nem is lehet az máskép, mert amikor délelőttönként itt tárgyal a nemzetgyűlés, akkor nehéz megkivánni egy képviselőtől, hogy délután folytassa a munkát a bizottságban. A nyilvánosság is ki van zárva a bizottságokból, nagyon sokszor jönnek ki onnan vadabbnál-vadabb hirek az újságokba, az ember sokszor rá sem ismer saját magára arról a közleményről, amit az újságban olvas a bizottságban tartott beszédéről. Ez lehet szervezeti hiba, s hogy lehet-e ezen változtatni vagy nem, az nem, tőlem függ ; de én kénytelen vagyok alkalmazkodni a helyzethez és kénytelen vagyok felfogásommal a mélyen t. plénum elé jönni, és ünnepélyesen kérni : kegyeskedjenek elnézéssel lenni, ha beszédemben sem szenzáció, sem valami érdekesség, sem valami személyes támadás nem lesz. (Halljuk! balfelől.) A mélyen t. Nemzetgyűlés tisztában lehet azzal, hogy ez a becsületes jó magyar nép, — amelynek a hitét a nemzetgyűlési képviselői állás jelentőségében valósággal megcsodáltam — akárhogy forgatjuk a kérdést, mégis azért küldött bennünket ide, hogy a nagy betegnek, a magyar közgazdaságnak a sorsa felett konziliumot tartsunk. Konziliumhoz tanácskozni kell, tanácskozásnál pedig föltétlen kellék, hogy mindenki őszintén mondhassa el azt, amit a beteg meggyógyulásának reménysége tekintetében táplál. (Általános helyeslés.) Rupert Rezső: Nagyon jól beszél! Nagy Emi! : A mélyen t. tanár ur, aki egyúttal a háziorvos is : a mélyen t. pénzügyminister ur elmondotta a maga felfogását ugy a pénzügyi bizottságban, mint a Ház plénuma előtt is, s ha én teljességgel csatlakoznám az ő felfogásához, akkor ma nem szólalnék fel, hanem kifejezném csatlakozásomat a vita végén a szavazással. Azonban nekem az ő felfogásától sok tekintetben ellenkező felfogásom van, még pedig olyan kérdésben és olyan terrénumon, amelytől, szerény meggyőződésem szerint, ma Magyarország jövő sorsának egész kialakulása függ. Ha nem érezném azt, hogy az ezen kérdésekben való eszmei vitának megindítása az ország jövő sorsának intézésére feltétlen kellék, akkor, méltóztassék elhinni, türelmüket nem venném igénybe. A helyzet rámnézve annál súlyosabb, mert a főtanár ur, a ministerelnök ur nagybecsű felszólalásában szószerint a következőket mondja (olvassa): »A termelés lábraállitása és fokozása érdekében a kormánynak kötelessége mindent megtenni, csak egy eszközt nem szabad igénybevennie, s ez a
