Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-11

A nemzetgyűlés 11. ülése 192, Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek Haller József nemzetgyűlési képviselő ur levelét, amely­ben bejelenti, hogy a pénzügyi bizottságban viselt tagságáról lemond. A lemondás tudomásul véte­tik és a megüresedett bizottsági tagsági hely be­töltése iránt később fog a nemzetgyűlésnek javas­lat tétetni. T. Nemzetgyűlés ! Eakovszky István nemzet­gyűlési képviselő ur napirendelőtti felszólalásra kért engedélyt. Az engedélyt megadtam. Rakovszky képviselő urat illeti a szó. Rakovszky István : T. Nemzetgyűlés ! (Hall­juk ! Halljuk ! a baloldalon.) A legutóbbi napok­ban olyan jelenségek mutatkoznak, amelyekre fel kell hivnom a kormány és a nemzetgyűlés figyel­mét : a drágaság már olyan mérveket ölt, hogy a lakosság nem birja el, zúgolódik, és mindamellett ellene a mai napig semmiféle kormányintézkedést nem lát. A cukor árát, amelyet hat héttel ezelőtt 112 K-ra emeltek, felemelték kilogrammonként 160 koronára, de azóta teljesen eltűnt az üzletek­ből, a szövetkezeti boltokból és a kereskedelem­ből. Azok a külföldi cégek, amelyek itt cukorral kereskednek, a cukrot fényes nappal, a legnagyobb nyiltsággal rejtik el, és ennek következménye az, hogy a közönség cukorinség előtt áll. Nem kevésbé megrovandó az az eljárás, amelyet a sörfőzők követnek, (Ugy van ! Ugy van !) A sör különösen most, ezekben a meleg napokban a közönség szá­mára a tápláléknak egyik szurrogátuma. Mégis a sör árát egészen indokolatlanul felemelték 150 százalékkal, ugy hogy a közönség kénytelen volt, nagyon helyesen, a bojkott útjára lépni és a sört nem is fogyasztja. Azt hiszem, a kormánynak kötelessége oda­hatni, hogy ilyen indokolatlan uzsoraüzletek ne köttessenek, a közönség ne fosztassék ki és adas­sék meg a közönségnek a lehetőség arra, hogy magát félig-meddig, — mert úgyis már a rendes élet-standard alatt van — de hogy magát legalább félig-meddig táplálhassa. Ugyanez a helyzet a zsiradékok tekintetében. Az egész vonalon azt látjuk, hogy ezek a kereske­delmi cikkek egyes nagy kartellek kezében vannak, amelyek egyenesen a közönség kifosztására irányít­ják működésüket. (Ugy van ! Ugy van !) Ha a kormány nem akarja, hogy hasonló esetek fordul­janak elő nálunk, mint aminők a múlt tavasszal Bécsben voltak, sürgős közbelépés szükséges a közönség egészsége és életfentartása érdekében. Nem terjeszkedem ki arra, t. Nemzetgyűlés, mi mindent beszélnek odakint, hogy miért nem lép közbe a kormány, mert erre nekem bizonyítékaim nincsenek, ezeket nem i^ állitom, de támpontot nyernek ezek a suttogások abban, hogy a kormány csendesen tűri és nézi, hogyan fosztják Iá itt a közönséget, amely már igazán az éhhalállal küz­ködik. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon : A kormány a leg­nagyobb drágító !) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk ! jobhfélől.) 2. évi július hó 3-án, hét fori. 191 Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzet­gyűlés ! Én nem tudom, hogy künn a közönség körében mit beszélnek ... Rakovszky István : Ez nagy baj ! (Felkiáltá­sok a szélsöbaloldalon : Ez hiba !) Gr. Bethlen István ministerelnök : Nem tudom, hogy mit beszélnek . . . (Nagy zaj. Felkiáltások jobbjelöl : Halljuk ! Halljuk I) Rupert Rezső : Nem egyeseket kellene ül­dözni ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Kérem, még semmit sem mondtam. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, mindkét oldalon ! Nagy Ernő : Ott lármáznak ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Kérem, még semmit sem mondtam, a képviselő ur azt sem tudja, hogy mit akarok mondani és máris közbe­szól. T. Nemzetgyűlés ! En nem tudom, hogy oda­künn mit beszélnek ; mindenesetre kiváncsi volnék hallani, hogy mit beszélnek, mert hiszen rágal­mazókkal szemben a magyar kormány fogja tudni a kötelességét. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ami a drágaságot illeti, t. Nemzetgyűlés, a kormány természetesen tudatában van annak, hogy milyen rettentő mérveket öltött a drágaság. A baj azonban itt elsősorban az, hogy mindenek­előtt a valutánk romlásával függ össze ez a drága­ság (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nem egészen igy van!) és a valuta romlásával szemben a ma­gunk részéről tehetetlenek vagyunk. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy egyes esetek­ben a kormány, amidőn a maga részéről meggyőző­dik, hogy egyes élelmiszerek árát feleslegesen és ok nélkül drágítják, közbelépni hajlandó ne volna. Haller István : A cukor például ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Mi e kérdés rendezését a közélelmezésügyi ministerre és a köz­élelmezésügyi tanácsra biztuk, és minden olyan esetben, amikor valamelyik cikknek különös drága­sága mutatkoznék indokolatlanul, felhivjuk a köz­élelmezésügyi ministert, hogy a közélelmezésügyi tanács révén gondoskodjék az orvoslásról. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Nem fogadják meg a tanácsát !) Be itt vannak, t. Nemzetgyűlés, az árvizsgáló bizottságok is, amelyeknek nemcsak feladatuk, hanem kötelességük is, hogy minden egyes esetben, amely ilyen drágulásról tudomásukra jut, eljár­janak. Egyes kereskedők és vállalkozók igen gyak­ran élnek panasszal az árvizsgáló bizottsággal szemben, hogy túlszigoruan jár el. Mi nem vagyunk hajlandók e kérdésben az árvizsgáló bizottság ke­zét megkötni, sőt ellenkezőleg, óhajtjuk, hogy minden egyes esetben igenis az árvizsgáló bizott­ság járjon el. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Az is sohivatal !) A kormány tehát a maga részéről köte­lességét, amennyire a törvény keretén belül és a valutáris helyzeten belül lehetséges, megteszi, és a jövőben is meg fogja tenni. (Helyeslés jobbfelől. Egy hang a szélsőbaloldalon : Itt kell alkalmazni a kivételes hatalmat f)

Next

/
Thumbnails
Contents