Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-10

A nemzetgyűlés 10. ülése 1922, évi július hó 1-én, szombaton. 187 országban voltam, s mikor december végén ide visszajöttem, mindjárt az ellenforradalomhoz csat­lakoztam. Szegény ember létemre sem a Károlyi­kormány, sem a kommün alatt szolgálatot nem vállaltam, hanem, életem veszélyeztetésével küz­döttem ezen rezsimek ellen, ugy hogy a kommün alatt, mikor engem a terroristák elfogtak, kény­telen voltam m.enekülni innen, tekintettel arra, hogy még szakszervezeti igazolványom, sem volt s igy élelmezni sem tudtam magamat és kimerülve, elgyöngülve érkeztem Kaposvárra, ahol elájultam s ahol az orvos azt mondotta, hogy mielőtt tovább megyek, gyógykezelésre van szükségem.. Ez a tény, nem pedig az, amitön, t. képviselő ur, köny­nyelmüen, szégyenszemre állitani mer. Elnök (csenget) : Figyelmeztetem, hogy a képviselő ur ezt nem állitotta. Bogya János : Azt mondotta, hogy tudják mások is. Szijj Bálint : Azt mondtam., hogy más is hir­dette. (Felkiáltások half elől : Ugyanaz/) Friedrich István : Ugyan, kérem, mi köze neki a Rózához ? (Élénk derültség a Ház minden oldalán.) Szijj Bálint: Akkor nagyon szoros viszonyban voltak ! Bogya János: Czobor Imre főispán azt mon­dotta, hogy én Bédi­Schwimmer Rózának voltam titkára Svájcban. De még itt sem állt meg ez a gentleman, hanem tovább menve, azt mondotta, hogy pénzét elloptam s ezért engem onnan ki­toloncoltak. (Zaj és derültség.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, azt hiszem, hogy ilyen eljárást helyeselni senki nem. fog, mindenki megalkotja a maga véleményét s efölött a gentleman fölött párt­különbség nélkül tör pálcát mindenki, ezt a gentlemant a nemzetgyűlés és a közvélemény egyaránt megbélyegzi. Czobor főispán az ő korteskedésében még tovább ment. Mikor látta, hogy Tarján községe ennek ellenére sem tántorodik el tőlem, tudva azt, hogy a határban lévőtornyói nagybirtokot atarjáni lakosság túlnyommó része kisebb parcellákban bérli, azt mondotta nekik, hogyha ők a kormány jelöltjét támogatják, vagyis velem szemben foglal­nak állást, akkor mindent el fog követni aziránt, hogy ez a bérlet ne bérlet maradjon, hanem a bérlők tulajdonába menjen át. T. Ház ! Kétségtelen, hogy ez is olyan illegális eszkőz, amelyet senkinek sem szabad igénybevennie de legkevésbé egy főispánnak. Az erőszakra, a terrorra, amit a kormány ottani közgei kifejtettek, még a következő példá­kat hozom fel, amelyek rendkivülien jellemzők a helyzetre s amelyek sajnálom, hogy Magyarország politikai helyzetének megvilágitása szempontjá­ból károsak. Szijj Bálint: Az Esterházy Ferenc által ki­fejtett terrorról beszéljen ! Szabó István (sokoróf átkai) : Tudjuk, hogy mi történt ott. Bogya János : Nem akarok csak arról be­szélni, hogy postásokat helyeztek át egyik helyről a másikra azért, mert mellettem foglaltak állást, vagy hogy vasutasokat s más közalkalmazottakat miként terrorizáltak. Szijj Bálint : ; Es hogy a gróf ki akarta tenni a kisbérletekből a kisgazdákat ! Bogya János : Én bizonyitó példákat hozok fel, amelyek példátlan terrort mutatnak. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Bogya János: Pártom összes vezetőit a leg­nagyobb terrorral kezelték. így pl. Ertl Imre tatai községi pénztárnokot, aki 14 évig töltötte be ezen tisztet a legnagyobb becsülésnek és köz­elismerésnek örvendve, az ellenpárt egy feljelentése folytán állásától felfüggesztették anélkül, hogy ellene a vizsgálatot megtartották volna. (Zaj és közbeszólások jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Bogya János : Anélkül, hogy csak meg is kérdezték volna, hogy mi igaz az ellene felhozott vádakból, illetményeit beszüntették. Legyen sza­bad az erre vonatkozó véghatározatot itt a nemzet­gyűlés előtt felolvasnom. (Olvassa) : »Ertl Imre tatai községi pénztárnok elleni feljelentés ügyében véghatározat ; Ertl Imre Tata községi pénztárnok ellen az 1886. évi XXII. tcikk 90. §-ának a) pont­jába ütköző cselekmény miatt az ugyanazon te. 91. §-a alapján a fegyelmi eljárást elrendelem és egyben őt a hivatkozott törvény 93. §-a alapján állásától fizetésének, illetve tiszteletdíjának meg­vonása mellett felfüggesztem és egyidejűleg he­lyettesítésével ideiglenesen Molnár Sándor kis­birtokos, tatai lakost megbízom, addig is, mig végleges helyettesítése iránt a képviselőtestület intézkedik.« Fölösleges talán mondanom, hogy ez a Molnár Sándor kormánypárti volt. Szijj Bálint: AlegbecsületesebhkisgazdaTatán. Bogya János : És most jön az indokolás. Méltóztassanak ezt meghallgatni. (Halljuk/ Hall­juk ! Olvassa) : »A tatai kisgazda- földmives- és polgári párt vezetősége — vagyis az egységes párt — azt a feljelentést tette Ertl Imre községi pénz­tárnok ellen, hogy nevezett a községi pénztár hivatalos helyiségében több tann jelenlétében folyamatban lévő választási harcokból kifolyólag azt a kijelentést tette, hogy »mig ez a kormány és a Henzer-féle kisgazdák lesznek, nem hogy ennyi adó lesz, hanem még több.« Ezt állítja a véghatározat, bizonyítását azon­ban soha sem rendelte el annak ellenére, hogy Ertl Imre ezen neki imputait kijelentést tagadásba vette és bár a bizonyítási eljárás nem folytattatott le Ertl Imrével szemben, ő még ma is fel van füg­gesztve és még ma sem utalják ki neki jogos illet­ményeit. (Felkiáltások jobbfelől: Persze, hogy nem, mert fegyelmi eljárás alatt van !) De nem lehet előre felfüggeszteni. (Felkiáltások a jobboldalon : Hogyne ! Épen ezért kellett felfüggeszteni.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Bogya János : Ez az eljárás semmiesetre sem jogos, ha önök helyeslik is. Urbanics Kálmán : Nem ismeri az 1886. évi XXII. törvénycikket ! 24*

Next

/
Thumbnails
Contents