Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-10

A nemzetgyűlés 10. ülése 1922. arról, hogy a fent megnevezett munkásokat 1920. évi március havában körülbelül 2—300 társával együtt 7—30 évi becsületes szolgálat után a MÁV. gépgyárból, illetve az Északi főműhelyből minden elfogadható és alaposabb indok nélkül a jogos nyugdíjigény megvonásával, végkielégítés nélkül elbocsátották ? Hajlandó-e a pénzügyminister ur olynemű intézkedést tenni, mely szerint a fentnevezett munkások régi lakóhelyükön megmaradhassanak, avagy hajlandó-e hozzájárulni ahhoz, hogy a fentnevezettek által bérelt lakások a Dr. Lipták és Társa gyár bérletébe menjenek át, mely bérlet átengedéséért a fenti cég az általa bérelt Wekerletelepi lakásokból hajlandó megfelelő számút átengedni, ezt teszi azért, miután a szóbanforgó munkások szolgálatában állanak ? Hajlandó-e a minister ur a MÁV. gépgyárból, illetve Északi főműhelyből az 1920. év első felében elbocsátott munkások elbocsátási tényét felülvizsgálni, illetve nevezetteket munkahelyükre viszszahelyezni, avagy nyugdíjjal, illetve végkielégitéssel őket ellátni ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Szólásra következik ? Petrovich György jegyző' : Szakács Andor ! Szakács Andor : Tisztelt Nemzetgyűlés ! A forgalmi adó egyike Magyarországon a legnépszerütlenebb adónemeknek . . . Gaal Gaszton : Valamennyi népszerűtlen ! Propper Sándor : De mentesiti a nagybirtokot, az fontos ! Gaai Gaszton : ön fizetett-e már életében adót ? Propper Sándor : Reggeltől estig, hajnaltól éjfélig ! Reggel, amikor felkelek ; ha cigarettázom, mindig adót fizetek ! Elnök : Ne méltóztassék reggeltől estig közbeszólni ! (Derültség.) Propper Sándor : Ez az egyetlen adómentes Magyarországon ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) GaaS Gaszton : Megbetegednék, ha nem tenné ! Szakács Andor : ... még pedig azért, mert a forgalmi adó beszedése körül a legnagyobb igazságtalanságok történnek. Az iparosok Magyarországon leginkább a vásárokon szoktak túladni portékájukon. Már most az ország legtöbb részén ugy rendezték be az adófizetést, hogy az iparos üzletében megjelenik az a közeg, aki a forgalmi adót beszedi — rendszerint egy ideiglenes alkalmazott — és megnézi a raktárt, megkérdezi az iparost, hogy mennyi az évi forgalma és megállapít ezek után egy összeget, amennyit az iparos kifizet. Ha azt mondja az iparos, ho<ry : »egy millió korona forgalmat csinálok«, akkor kiveti rá a 30.000 koronát. Az iparos befizeti ezt az összeget és abban a boldog hitben van, hogy ha ezt befizette, akkor arra az évre a terhétől megszabadult. Azonban a dolgok az ellenkezőjét bizonyítják. Mert ha az iparos kimozdul az üzletből és a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — I. KÖTET. évi július hó 1-én, szombaton. 185 környékbeli városokba és községekbe vásárra megy és elviszi oda a portékáját, alig állította fel a sátrát, ismét megjelennek a forgalmi adóközegekés azt kívánják, hogy a forgalmi adót a vásárra hozott portékája után újból fizesse meg. Ez az abuzus onnan származik, hogy a kormány nagyon sok helyen a községeknek adta ki albérletbe a forgalmi adó beszedését, ennélfogva a községek arra iparkodnak, hogy mindenféle árut, amely náluk megfordul, megadóztassanak, hogy hozzájussanak a maguk jutalékához. így aztán megtörténik, hogy ugyanaz az egy ipaios ugyanazon el nem adott portékája után két-háromszor, sőt többször is kénytelen a forgalmi adót megfizetni. Ez természetesen nagy méltatlankodást kelt az illető iparosokban és egyik a másik védelmére siet, úgyhogy ma már az Alföldön alig van vásár, amely nagyobb botrány nélkül múlhatna el. Csendőrök jelennek meg, akik az ellenszegülő iparostól először kézi zálogot vesznek ottlévő portékájából, ha pedig egyáltalában nem akar fizetni, akkor összepakoItatják és kikísérik a vásárból, így történt legutóbb a szentesi vásáron is, ahonnan valamennyi ottlévő hódmezővásárhelyi iparost elvezették a csendőrök, minek folytán azok a vásárban részt nem vehettek. Megtörténik, hogy megalkuszik a forgalmi adót szedő ideiglenes községi alkalmazott és az iparos, akinek azt mondja az az alkalmazott, hogy hozott — mondjuk — százezer korona értékű portékát, ebből ki fog árulni tízezer koronát, a tízezer korona után tehát fizesse meg a három százalék forgalmi adót, s az iparos ezt megfizeti. Nagyon sokszor megtörténik, különösen a mostani mostoha viszonyok között, hogy az iparos még háromnégyszáz korona értékű árut sem árul ki, a forgalmi adót azonban már nem tudom, hányadszor kénytelen megfizetni. A budapesti árumintavásáron történt, hogy egy becsületes vidéki iparos felhozott ide egy szekeret, amellyel a kiállításon szintén részt vett. Ez után a 30.000 kcrona értékű szekér után itt Budapesten már ötödször fizettették meg vele a forgalmi adót, s ő ezt ötödször megfizetvén, a szekeret eladás nélkül hazavitte. Azt hiszem, hogy ez olyan abuzus, amelyen a kormánynak valamikép változtatni kellene, ha egyáltalában súlyt helyez arra, hogy az ország lakosságának ilyen nagy kontigensét, mint amilyen az iparos közönség, megnyugtassa. Ugyancsak megtörténik az is, hogy az ipari szövetkezetekben, pl. az asztalosipari szövetkezetben, ahol a szövetkezeti tagok saját készítményeiket összehozzák és kiárusítják, beszedik a szövetkezetektől is a forgalmi adót s beszedik azt az egyes eladó iparosoktól is, úgyhogy ezek is kétszer, sőt sokszor háromszor is — ha t. i. vásárra viszik onnét az árut — vannak forgalmi adóval megterhelve. Azt hiszem, ezen nagyon könnyen lehetne' segíteni. Olyanfélekép kellene bárcákat kiállítani, amelyeket olyankor adnak, mikor az iparos meg24