Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-10

184 A nemzetgyűlés 10. ülése 1922. amelyet eddig vallottak. Ezért el kellett távozniuk a gyárból, ott kellett hagyni azt a munkahelyet, ahol évtizedeket töltöttek el becsülettel és szorgalommal. (Egy hang jobbról : Ilyet senkisem hisz el !) Ezek tények, ezek nem olyan állitások, mint amilyenek Benárd képviselő ur interpellációjában hangzottak el, mert ha módunkban lett volna arra vonatkozólag is a való tényállást feltárni, a t. nemzetgyűlés meggyőződhetett volna arról, hogy az az interpelláció a való tényállásnak meg nem felelő adatokat tartalmazott. Továbbmenve rá kell térnem arra is, hogy olyan emberek ellen indult meg eljárás . . . Propper Sándor ; Hajsza ! Kabók Lajos : . . . tényleg helytelen a kifejezés, mert ez hajsza. Kezemben van egy bizonyitvány, amelyet a régi volt cs. és kir. hadsereg egyik parancsnoksága adott ki. Szabó Sándor : így nem tudunk összeegyezni. Kabók Lajos : Ebben azt irja (olvassa) : »Igazolom, hogy Buaer Gyula szakaszvezető, — született itt meg itt — a vezetésem alatt lévő cs. és kir. 5. repülőgép pótszázadnál 1916. évi november 2-től 1918 október 28-ig szolgált. Ezen idő alatt mint gépész és gépműhelyvezető volt alkalmazva, a reábízott gépházakat és műhelyeket a legnagyobb szakértelemmel vezette. Minden tekintetben megbízható, komoly ember, felebbvalóival szemben tiszteletteljes viselkedésével mindnyájunk becsülését érdemelte ki, miért is őt a jövőben bárkinek a legmelegebben ajánljuk, hivatkozva kitűnő szakképzettségére és korrekt férfias magaviseletére.« Aláirvá : századparancsnok, üzemvezető főmérnök. (Felkiáltások jobbfelől : Hogy hivják ?) Ilyen emberekre 1920-ban azt kellett megállapítani, hogy nem valók a gyárba, ki kellett őket ebrudalni a gyárból, rfleg kellett fosztani a keresetüktől és azonnal meg kellett indítani a további hajszát, mert nem volt elég az, hogy kenyerüktől lettek megfosztva, hanem lakásukból is ki kellett őket dobni, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) egészen lehetetlenné, egészen tönkre kellett őket tenni, hogy hadd pusztuljanak el, ha nem hódoltak be a kurzus jelszavainak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez a béküljek ki I) Gaal Gaszton : És akit a szakszervezet zár ki ? A szakszervezet ugyanezt teszi ! Peyer Károly : Konkrét esetet is kérünk ! Kabók Lajos : Ismétlem, kénytelen vagyok interpellációmat azért is elmondani, . . . Szabó Sándor (közbeszól. Zaj.). Elnök : Csendet kérek. (A szélsőbal felé.) Ezen az oldalon is csendet kérek, képviselő urak ! Kabók Lajos : . . . mert a belügyminister ur csak a közelmúlt napokban azt hangoztatta, hogy a munka-szabadságot minden körülmények között meg fogja védelmezni ; tehát már most mi várjuk, lessük, hogyan és miké pen fogja megvédelmezni a munka szabadságát, és hogy ha meg fogja védelmezni, azt ne egyoldalúan védelmezze meg, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és ne olyan interpellációkra siessen válaszolni, amelyek megint csak azt évi julhis hó 1-én, szombaton. mutatják, hogy nem a tényleges, megfelelő adatok alapján kerül ide a Ház elé a kérdés, hanem kiszínezve s bizonyos mértékig valótlanságokat tartalmazva, s akkor iparkodik itt mindjárt a minster ur is az ő nagy munkaszabadság megvédéséről tanúbizonyságot szolgáltatni. Ha arról van szó, hogy a munkaszabadságot kell megvédelmezni, a belügyminister urnák igen sok dolga lesz, mert azt jobbra is, balra is, előre is, hátra is, mindenféleképen meg kell védelmezni, s ha ő azt meg akarja védelmezni, annak elsősorban mi fogunk örülni, mert a szociáldemokrata munkásság az, amely az utóbbi három esztendőben épen ez okból kifolyólag a legtöbbet szenvedett, tehát a munkásság lesz az, amely abból a legtöbb előnyt fogja élvezni, — de akkor a munkáltatók felé is tekintsen, mert a munka szabadságát a munkáltatók is igen erősen veszélyeztetik, úgyszólván vándorbotot és batyut adnak a munkás kezébe és vállára akkor, amikor nekik nem tetszőén viselkednek. Tehát a munkásszabadság megvédését akként értelmezzük, hogy ez minden irányban terjedjen ki. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Bátérve tulaj donképen interpellációmra, azt kivánom az igen t. pénzügyminist er elé terjesztem, hogy annál az emiitett tiz munkáscsaládnál, amely a Wekerletelepről a mai napon kilakoltatásra, illetve lakása elhagyására van Ítélve, egy kivezető ut, egy kivezető mód van még. Ugyanis jelenleg ez a tiz munkáscsalád dr. Lipták és Társa gyár szolgálatában áll. Dr. Lipták és Társa gyár levele szintén a kezeim között van és ez a levél azt juttatja kifejezésre, hogy a gyárvállalat hajlandó átvenni a maga bérletébe azokat a lakásokat, amelyekben a tiz érdekelt munkáscsalád van, csakhogy ne kelljen a családi szentélyt feldúlni, csakhogy ne kelljen a családi életben változtatásokat eszközölni ; mert itt is arról van szó, hogy ezek 10—12 esztendeje laknak egy helyben abban a lakásban és nem hiszem, hogy sokat kellene beszélni ma arról, hogy mit jelent egy lakásváltoztatás a családi életben, a költségekben és egyebekben. Mikor tehát itt van egy kivezető ut ; amikor ez a gyárvállalat hajlandó más lakásokat az eddigiek helyébe adni : akkor módot lehet és kell is találni arra, hogy ezeknek a munkásoknak ne kelljen lakás nélkül maradniok, hanem eként ez a felcserélés megtörténjék. T. Nemzetgyűlés ! Én nem vagyok a szószaporítás hive, azért a lehető legrövidebben ebben a formájában tártam' fel ezt az interpellációmat, amit a pénzügyminister úrhoz e kérdésben intézni akartam. Egészen röviden tehát, de annál érthetőbben, azt kérdem a pénzügyminister úrtól (olvassa) : »Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy Honi Ferenc és társai, volt MÁV. gépgyári, illetve Északi főműhelyi munkásokat a Wekerle-telepi munkáslaktelepről folyó évi július hó 1-i hatállyal kilakoltatják 4—12 évi lakásbérlet után ? Van-e tudomása a pénzügyminister urnák