Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-10

A nemzetgyűlés 10. ülése 1922. évi július hó 1-én, szombaton. 183 ott quarantainokban nem voltak. Itt van a legközelebbi eset, a jelenlegi túszok helyzete. Ezek elindultak Oroszországból, Rigában három hétig quarantainban voltak és csak azután érkeztek a magyar határhoz. Minthogy a válasz ideiglenes jellegű, azt nem veszem tudomásul. (Mozgás jobbfélöl.) Elnök : A honvédelmi minister ur kivan szólni. Belitska Sándor honvédelmi minister: Arra az ellenvetésre kivánok csak röviden válaszolni, hogy a hadifoglyok tulaj donképen már Lettországból jövet quarantaine-en mennek keresztül. Méltóztatnak igen bölcsen tudni, hogy vannak bacillushordozók, akiknél nem mutatkozik a betegség bizonyos időn belül, de azért továbbra is veszélyesek maradnak. Egészen más dolog az, hogy átengedek zárt vonatot, amelyből senkinek sem szabad kiszállni az országon át, vagy pedig ezeket az embereket hazaküldöm és mint bacillushordozók a faluban veszedelmet okoznak. Ezt óhajtottam csak megjegyezni arra vonatkozólag, hogy a quarantaine-re nálunk még tényleg nagy szükség van. Elnök : Határozathozatal szüksége nem forog fenn, mert a belügyminister ur . . . (Felkiáltások balfelől : Végleges a válasz !) Nem végleges, mert a minister ur maga jelentette ki, hogy válaszát nem kivánja véglegesnek tekinteni, minthogy az interpelláció a külügyministerhez van intézve. Fábián Béla : A honvédelmi ministerhez. Elnök : Ugy van beirva, hogy a külügyministerhez. Fábián Béla : Az első pontot azonban elejtettem és ezért a honvédelmi ministerhez intézem. (Felkiáltások jobbfélöl : Szavazzunk !) Elnök : Kérdem a minister urat, véglegesnek tekinti-e válaszát ? Belitska Sándor honvédelmi minister : A válasz ideiglenes, a végleges választ a belügyminister fogja megadni. Elnök : Akkor határozathozatal szüksége nem forog fenn. Következik ? Csik József jegyző': Kabók Lajos ! (Zaj.) Friedrich István : Konstatálom, hogy az ellenzék szorgalmasabb ! (Zaj.) Elnök : Kabók Lajos képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A lakásukból kiköltözésre itélt wekerletelepi tiz munkáscsalád ügyében kivánok itt ez alkalommal szót emelni. (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Kabók Lajos : A tegnapi nap folyamán tettem már kisérletet erre, mert ugy éreztem, hogy ez igen sürgős ügy, és interpellációmat sürgősnek minősibve kértem engedélyt az elnök úrtól az interpelláció elmondására. Sajnos, a Ház többségi pártjának jóvoltából és szociális érzéséből kifolyólag az engedélyt nem kaptam meg és igy a mai napon vagyok kénytelen interpellációmat elmondani, akkor, amikor körülbelül már késő, amikor ezek a munkáscsaládok talán már ki is vannak lakoltatva lakásaikból, és amikor a pénzügyminister ur választ nem is tud adni, mert nincs jelen az ülésen. Mindennek ellenére mégis megkísérlem interpellációm előadását. Elmondom interpellációmat egyrészt azéit, mert a pénzügyminister ur tegnapi beszédében olyan szavakat hallottam, amelyekből azt értettem, hogy ő is a megbékülésnek a hive, ő is a kiengesztelődést akarja. Ezért meg akarom tudni, hogy a kormány felelős tagjai tényleg komolyan akarják-e a kibékülést vagy csak pusztán szavak azok a kijelentések, amelyek itt elhangzottak. Hogy a dolgot megismerjük, szükséges az előzményeket is előadni. Az előzmények megismeréséhez pedig meg kell tudni azt, hogy 1919 augusztusától kezdve uj kurzus ütötte fel a fejét, és ebben az uj kurzusban uj jelszavak jöttek. Aki az uj jelszavaknak nem akart behódolni, az súlyos konzekvenciákban részesült. (Egy hang jobbfélöl: És azelőtt ! Akkor a fejét vágták le !) A Máv. gépgyárban 1920. év tavaszán megtörtént, hogy a már régóta ott dolgozó munkásoknak százait kidobták a gyárból anélkül, hogy különösebb és érdemlegesebb okokat tudtak volna az elbocsátásra vonatkozólag felsorakoztatni. Olyan munkásokat dobtak ki, akik legkevesebb hét esztendő óta, de fel egészen 30 esztendeig szolgálták a magyar államvasutakat és becsületes munkával töltötték el ott az időt. Klárik Ferenc : Ehhez értett a kurzus ! Kabók Lajos : Olyanokat dobtak ki, akikről az államvasút igazgatósága még 1919 augusztusában bizonyítványt állit ott ki, hogy semminemű politikai szereplésben részük nem volt. De 1920 március, havában nem voltak hajlandók politikai álláspontjukat feladni, nem voltak hajlandók a kurzus jelszavainak behódolni, mire rögtön rájuk sütötték a bélyeget, felállították a fegyelmi biróságot és fegyelmi eljárás során olyan dolgokat bizonyítottak iájuk, hogy azok alapján alapcs okot találtak az elbocsátásukra. Ezek azok a tények, amelyekből az egész kilakoltatás is kiindult. Arra, hegy interpellációmat itt elmondjam, felbátorít egyrészt a belügyminister urnák a közelmúlt napokban történt felszólalása is, mert a napokban, amikor egy interpellációban munkásvédelemről volt szó, azt láttuk, hogy a munkásvédelem hangoztatása közepette a nemzetgyűlésnek t. többségi pártja nagy tapssal köszöntötte ezt a felszólalást, amivel tanújelét akarta adni munkásszeretetének. Kíváncsi vagyok rá, hogy ez alkalommal milyen módon tesz majd tanúbizonyságot munkásszeretetéről. Varsányi Gábor : A párt mindig következetes ! Kabók Lajos : Arról van itt szó, hogy ezeket a munkásokat megkörnyékezték, ;

—szeretném itt kikapcsolni a pártok közötti különbséget, de nem tudom és ezért meg kell mondanom a dolgot ugy, ahogy történt — a keresztényszocialisták bizalmiférfiai megkörnyékezték a munkásokat és arra akarták kényszeríteni őket, hogy lépjenek be a keresztényszocialista szakszervezetbe. Miután nem voltak hajlandók ezt megtenni, becsületesen és önérzetesen kijelentették, hogy ők nem köpönyegforgatók és kitartanak amellett az elv mellett,