Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-10

A nemzetgyűlés 10. ülése 192.2. nek a conduite-listával, nem engedik el. De mi történik, ha személycsere van? Mi történik, ha véletlenül nem jön haza az, akire a conduitelista vonatkozik? Nekem az a kérésem a honvédelmi minister úrhoz, hogy méltóztassék intézkedni aziránt, hogy a csóti hadifogolytáborba érkezők ügyét a legsürgősebben vizsgálja meg. A csóti hadifogolytábor vezetője Győffy kapitány ur, aki valószinüleg maga sem bir tudomással arról, hogy mi történik az egyes szobákban. De lehet, hogy a belügyminister ur hatáskörébe tartozik ez, miután rendőrségről van szó és rendőrkapitány a vezetője a kihallgatásoknak. Én tehát kérem azt a hatóságot, amely intézkedésre jogosult, hogy a most hazaérkező túszok és az Oroszországból már hazaérkezett, de még mindig a csóti táborban visszatartottak ügyét sürgősen vizsgálják meg. Aki Oroszorzságból hazajön, mikor tudja, hogy idehaza bizony a kommunistákat nem túlságos szeretettel fogadják, az ilyen embernek, aki 8 éven keresztül szenvedett, az ügyét ne 8 hétig vagy 3 hónapig vizsgálják meg, hanem 24 óra alatt, a vizsgálatoknál pedig ne négyszemközt történjenek és mindig legyen valaki jelen. Nagyon jól tudjuk, hogy a büntetőtörvénynek van bizonyos intézkedése a hatósági visszaélések ellen. Pedig akkor nem is voltak olyan súlyos esetek, mint az utolsó években. Méltóztassanak tehát gondoskodni arról, hogy ne fiatalemberek vezessék ezeket a vizsgálatokat és ezek alatt mindig legyen valaki jelen. Propper Sándor: Csak ne túlsokan legyenek jelen, mert az is baj. Fábián Béla : Interpellációmnak második része vonatkozik a visszatartott illetményekre. A mai nap folyamán kaptam a kereskedelmi minister úrtól egy átiratot, amely június 28-áról kelt és, amely a legszorosabb összefüggésben van a hadifogoly-kérdéssel és avval, hogy miként bánnak az Oroszországból hazatért hadifoglyokkal. Nem mondom, hogy 8 esztendei szenvedés körülmény, hogy valaki a Kárpátok hegyhátának nekifeszítette magát és testével védte a magyar aratást és hogy hosszú esztendőkön szenvedett még utána, ez jogcím arra, hogy valaki hatósági ellátást kapjon. Azt se mondom, hogy méltóztassék neki exisztenciát szerezni, de meg kell adni a lehetőseget arra, hogy valaki magának exisztenciát teremthessen. Ha járnak neki illetmények, akkor azokat ne méltóztassék hathónapi vexatura után,- vagy négy esztendő után, vagy soha meg nem adpi. Szilágyi Lajos: Akik angol hadifogságból tértek vissza, azok két esztendeig vártak illetményeikre ! Fábián Béla : Én négy és fél esztendeje vagyok itthon és még ma sem kaptam meg illetményeimet és százával vannak hadifoglyok, akik rongyosan járnak foglalkozás után. Mert itthon már az sem valami túlságos jó ajánlóévi július hó 1-én, szombaton. 181 levél, hogy valaki Oroszországból jött, hátha még rongyosan jött ! Ezért én tisztelettel arra kérem a honvédelmi minister urat, méltóztassék intézkedni az iránt, hogy a hadifoglyok illetményeiket a legsürgősebben megkapják. Nem is venném rossz néven, ha nem pénzben kapnák meg, mert az a 3000 korona, amit méltóztatik kiutalni, arra sem elég, hogy egy héten keresztül tengessék életüket. Méltóztassanak ruhát adni neki, hogy megjelenhessék valahol, hogy állást kaphasson és főkép, itt van egy másik része a dolognak, ne méltóztassanak az Oroszországban volt hadifoglyokat még rosszabb elbánásban részesiteni, mint az itthonmaradottakat. A köztisztviselőkről, akik Oroszországban voltak és itthon egyesek közülök nem részesültek előléptetésben — mert az átlag mégis részesült, — nem akarok beszélni, de itt van a kezeim között a kereskedelemügyi ministerium egyik ministeri tanácsosának, azt hiszem Ott ministeri tanácsosnak — nem tudom, van-e ilyen nevű — egyik rendelete, mely a következőképen szól (Olvassa) : »M. kir. kereskedelemügyi minister. 3868/1922. Ein. sz. Nagyságos ...« — méltóztassanak megengedni, hogy elhagyjam a nevét — »... ministeri titkár urnák. Értesitem, hogy 1922. május hó 5-én kelt ministertanácsi határozattal az 1922. évi I. te. 24. §-ának végrehajtásával megbízott ministerközi bizottság meghallgatásával önt, minthogy költégvetésileg rendszeresitett állásra elhelyezhető nem volt, 1922. évi június 30-ával a tényleges szolgálat köteléke alól felmentem és 1922. évi július 1-én kezdődő hatállyal szabályszerű végelbánás alá vonom.« A rendelet további részét nem olvasom fel, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ez a bizonyos ministeri titkár ur még nincs itthon, még Oroszországban van, ahol túsz. Méltóztatnak tudni, hogy a túszok több kategóriára osztatnak. Vannak veszedelmes túszok, kevésbé veszedelmesek és legveszedelmesebbek. Hát ez a legveszedelmesebbek közé tartozott, mert Moszkvában a Kreszki-ben tartották. Most érkezik haza azzal az utalsó transzporttal, amelyről szóló hir benn volt a tegnapi újságban s itthon már várja a nemzeti ajándék, hogy állásából elbocsáttatott, azért, mert 8 esztendőn keresztül nem volt itthon. Ezen rendelet 1922 június 28-án tehát tegnapelőtt kelt s igy nem volt módomban az illető ur személyére nézve bővebb adatokat összeszedni, csak annyit adhattam tehát elő, amennyit épen a személyes ismeretségből kifolyólag tudok felőle. (Közbeszólalásoh a baloldalon.) Propper Sándor : Ugy kell neki, miért nem öccse Bénárdnak ! (Derültség a bál- és a szélsőbaloldalon.) Fábián Bála: Az a baj, hogy nem ébredő, ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) s majd mindjárt ki fog derülni, hogy ki ez a ministeri titkár. 1906. február óta a kereske-