Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-10

180 A nemzetgyűlés 10. ütése 1922. a szerbek és más nemzetiségűek, akik előzőleg ott voltak, az orosz kormány jóindulata következtében már úgyis külön táborban voltak és úgysem volt szükség arra, hogy a kormányzat ausztriai nemzetiségű vöröskeresztes nővéreket küldjön ki. Mondom, megérkezett oda egy ezredes felesége, aki egy betűt sem tudott magyarul és németül kezdett beszélni ezekhez az elkeseredett és lerongyolódott magyar katonákhoz. Mikor ezek elkezdtek kiabálni, hogy miért nem küldenek olyan nővért, aki tud magyarul beszélni, aki megérti panaszainkat, egy cseh őrnagy, aki tolmácsként szolgált, a hadifogoly nővér kérdésére, hogy mit mondanak a magyar katonák, azt felelte : Azt akarják, hogy otthon legyenek nyugodtak, ki fognak tartani, odahaza velük ne törődjenek túlságos sokat. A legénység közt persze voltak olyanok, akik megértették, hogy mit mondott az őrnagy. Méltóztassék elképzelni, hogy ennek a legénységnek a lelkére az ilyen apró kis epizódok milyen elkeserítő hatással voltak. A második a totzki tábor esete, ahol 16.000 hadifogoly volt, akikkel a föld kerekségén senki sem törődött, az utolsó szálig mind kipusztultak. Méltóztassanak ugy venni, hogy 16.000 ember volt benne december 1-én, december- végén pedig egy sem maradt. Akkor, amikor a tífuszjárvány kiütött, orvos sem akadt, aki őket kezelje, nem akadt senki, aki velük törődjék. Szabó Sándor: Én is ott voltam 1916-ban. Fábián Béla: Totzkban méltóztatott lenni? Itt van a hivatalos jelentés. A képviselő ur volt akkor az egyedüli, aki jelen volt, de mégsem tud erről. Itt van a lengyel nővérnek az osztrák-magyar kormányhoz intézett jelentése 16.000 ember pusztulásáról. Szabó Sándor: De nem egy hónap alatt pusztultak el. Fábián Béla : De egy hónap alatt. Ugy, mint a totzki táborban, a Szolotaja Orda táborban is 1916 március 1-től március végéig 9000 ember pusztult el. Ha a képviselő ur ott volt, akkor ő az egyetlen a hadifoglyok közül, aki erről nem tud. Szabó Sándor : Dehogy nem, jól vagyok értesülve ! Fábián Béla : Ezek voltak a legénységnél a szempontok. A tiszteknél voltak speciális szempontok, amelyek különösen vétettek tekintetbe. Itt van — nem tudom, él-e még — egy liadulovics nevű tisztje a 10. honvédezrednek, aki Przemyslnél kitüntette magát. Ot be akarták léptetni a délszláv légióba. Azt az álhirt közölték vele, hogy itt apját felakasztották. Ezt csinálták meg más hadifogoly tisztekkel. Kapitány G-yula, — itt van a honvédelmi minister ur, ő megerősítheti — aki jelenleg a képzőiskola parancsnoka, egyike volt az osztrákmagyar monarchia legkiválóbb tisztjeinek. A Ludovica-Akadémia tanára volt. Vele történt meg, hogy Krasznojarszk városában a magyar . évi július hó 1-én, szombaton. és német legénység tisztjei között lázadást akart szítani, amire letartóztatták, éheztették és igy kényszeritették, hogy az egyik brigád parancsnokságát átvegye. Örömmel tapasztalom, hogy azokkal a tényleges állományú tisztekkel szemben, akik Magyarországba hazajönnek, a csóti táborban sem történt semmiféle erőszakoskodás. A legnagyobb megértést tapasztalják a honvédelmi minister és a többi hivatalos közegek részéről. En azonban kérem, hogyha a pétervári tisztképző-iskola tanáraival szemben a legnagyobb megértést tanúsítják, akkor, amikor tudja róluk mindenki, hogy ezek ebbe a minőségükbe belekényszerittettek, méltóztassanak ugyanilyen megértést tanúsítani az egyszerű bakával szemben is, akinek sokkal keservesebb és sokkal szomorúbb volt a helyzete. (Igaz! Ugy van! balfelol.) Ezek után áttérek a csóti hadifogolytáborban történtekre. Megérkezik egy tiszt vagy egy legénységi egyén. Akkor már mindenkinek természetszerűleg fel van állítva az egész nacionáléja, amit én igen helyesnek tartok, mert nekem is az a véleményem, hogy mi, akik itthon Magyarországon balról és jobbról is nyugalmat akarunk, a szovjet fizetett ügynökeire nem vagyunk kíváncsiak, akik az agitátor-iskolákat elvégezték és akiket pénzzel azért küldenek, hogy itthon lázítsanak és izgassanak. Ezekkel szemben méltóztassanak a legszigorúbban eljárni, vagy visszaküldeni őket, vagy mielőtt bűncselekményeket követnének el, méltóztassanak velők a törvény keretein belől bármit is csinálni. De olyan embereket, akiknek Oroszországban — egész csomót tudok, mert magam is több esetben jártam el — e dolgokhoz semmi közük nem volt, hanem az egyik például egy szovjet-intézményben, kórházban gondnok volt, a másik talán kutyamosó volt egy szovjet-tiszt mellett, (Mozgás.) ne méltóztassék egyedül e szomorú múltjuk miatt bántani, hanem velük szemben olyan megértést tanúsítani, amely megillet egy olyan embert, aki nyolc esztendeig kínlódott és szenvedett Oroszországban. A csóti hadifogolytáborban az történik, hogy fiatal emberek, akiknek nem tudom mi a foglalkozásuk — volt tisztek vagy detektívek — ezen conduite-listák alapján, amelyek rosszindulatú feljelentések alapján vannak összeállítva, a legszigorúbban járnak el négyszemközt. Hogy mit jelent a négyszemközti vizsgálat, ezt méltóztatnak tudni. Vázsonyi Vilmos: Azt, hogy egy szem kiesik! (Derültség.) Fábián Béla: Hozzám több esetben fordultak hadifoglyok, és meggyőződtem, hogy ezen négyszemközti beszélgetésnek igen furcsa célja van. Ha ugyanis valaki kijelenti, hogy ő szolgált ennél és ennél a szovjet-intézménynél, akkor elengedik : rendben van, tudjuk, hogy ez és ez. Amig azonban az az illető nem vallja be, hogy mit csinált, ha az adatok nem egyez-