Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-10

Á nemzetgyűlés 10. ülése 1922. évi július hó 1-én, szombaton. 377 retorzióra fog gondolni és azt fogja mondani, hogy ő sem engedi meg a határterületeken a saját termésnek akadálytalan ki- "es beszállítását, mint ahogy az békeidőben volt. Ebből a legmérgesebb gyuanyag halmozódhatik fel, és amikor vagy a semleges zónáról dönteni kell, hogy hová tartozzék, vagy pedig az általunk mindig remélt és fent ártott kivánság és eshetőség bekövetkezetekor, amikor a mi régi nagyságunkat és területünket vissza kell szereznünk, ezek az igy kezelt elkeseredett emberek semmiképen sem fognak nagyon visszavágyni az alá az uralom alá, amely az ő érdekeikkel szemben ilyen kevés figyelmet látszik tanusitani. Tetézi a bajt az, hogy ezeknek a rendelkezéseknek végrehajtó közege, az úgynevezett vámőrség is, ugy látszik legalább ezen a szakaszon, nem áll hivatásának magaslatán. Szívesen koncedálom, hogy mindenütt másutt a legszebben és a legelismerésreméltóbban működik ez a szervezet, de itt konkrét feljelentések, jegyzőkönyvek, tanúvallomásokra való hivatkozások vannak és pedig a községi elöljáróságok részéről, amelyeket igazán nem lehet azzal vádolni, hogy meggondolatlan, alaptalan feljelentéseket tesznek. Ezek azt panaszolják, hogy ez a vámőrség ahelyett, hogy feladatának élne, ahelyett, hogy a kérdés lényegének igyekeznék eleget tenni, — mert hiszen a lényeg mégis csak az kell hogy legyen, amire való minden szabályozás, hogy a csempészést megakadályozzák — a helyett, hogy ezt a feladatát becsületesen megoldaná, ugy látszik, hogy inkább azokkal tartja fenn a szoros nexust, akik ebben a csempészésben előljárnak. Ugy látszik, hogy feladatának inkább a közönség zaklatását tartja, és inkább mindennel törődik, ami a közönség nyugalmát megbonthatja és felháboríthatja, mintsem arra volna gondja, hogy a szükséges ellenőrzést olyan tapintatosan végezze el, amilyen tapintatosan csak lehet és csak a szükséges minimumra korlátozza, mert hiszen a közönségnek ez volna az érdeke. Megtörtént, hogy amikor egész sereg munkás ment át semleges zónába minden igazolvány nélkül dolgozni, ugyanaz nap két öreg asszonyt a vámbódéból visszazavartak azzal a követeléssel, hogy hogy tessék arcképes igazolványt hozni, majd akkor átengedjük. Ennél a két öreg asszonynál semmi egyéb nem volt, mint egy darab száraz kenyér, amit magukkal vittek ebédre. Hát ha ezt a kis száraz kenyeret csempészték volna át, a magyar állam még elbirta volna, mert hiszen sokkal nagyobb értékeket vittek el tőlünk büntetlenül. Ugyanakkor pedig, amikor már be volt vezetve a községi elöljáróság által kiállított igazolványnak szükségessége, megtörtént az, a zsirai községi biró a község négy munkásának megadta a rendes igazolványt, hogy menjenek át a semleges zónában levő Kislocsmándra és ott segitsenek a község tulajdonát képező fának megmunkálásában. Ezekre a munkásokra a vámőrség a vámsorompónál két lövést adott le, szuronyosan bevitték őket a vámőrségi laktanyába és kijelentették nekik, hogy fogva tartják őket. Csak akkor Ígérte meg a vámőr NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922-—1926. — I. KÖTET. tiszthelyettes, hogy azonnal szabadlábra bocsátja őket, amikor a községi elöljáróság testületileg ment a kiszabadításukra. Ezt az intézkedést azonban keresztülhúzta maga a vámőr parancsnok, aki kijelentette, hogy ő bizony nem engedi szabadon a munkásokat, mert nem volt nekik joguk a községi elöljáróság által kiállított igazolvánnyal a vámvonalat átlépni. Még ezt is meg lehetne érteni, ha a következő percben, megint utána nem küldötte volna a községi elöljáróságnak a vámőrparancsnok a vámőrtiszthelyettest azzal az izenettel, hogy a tiszthelyettes közbejárására most már megengedi a vámőrparancsnok, hogy csak menjen át az a négy munkás a községnek fáját megmunkálni. Megtörtént az is, hogy ez a vámszolgálatra a vámőrök kezébe adott fegyver a község középen kocsmai mulatozás közben szerepelt, ahol a vámőr ráfogta a közönségre és lövést is tett ezzel a hivatalos fegyverrel. Gyakran megtörténik az is, hogy a mezőn dolgozó emberek feje felett süvítenek el a golyók, mert a vámőrség egyszerűen célba veszi a neki gyanús embereket és lövöldöz rájuk anélkül, hogy először igyekeznék meggyőződni, hogy vájjon tényleg van-e alapos oka a gyanúra. Nem csoda, hogy ilyenkor az egész község fel van zúdulva, az egész község jóformán lázban ég és ez a láz továbbterjed a szomszédos községekben is, mert több határmenti község van érdekelve és ezek mindegyikében ugyanazt a hangulatot ébresztik fel. Ez annál szomorúbb, mert a nép köztudomás szerint hajlamos az általánosításra és minden testületet azok után itél meg, akik vele szemben ezt a testületet képviselik, s igy nagyon természetes, hogy ez a község és a környékbeli községek is azt hangoztatják, hogy : a vámőrséggel torkig jól laktam és akármilyen más szigorú, ellenőrző szervezetet kívánok magamnak, csak a vámőrségtől méltóztassék engem megszabadítani. Ezért régi óhajtása annak a községnek, hogy a kormány csendőrséget állítson ott fel, pedig a csendőrség tudvalevőleg nem valami lagymatagon gyakorolja az ellenőrzést és ért a fegyelmezéshez s a lakosság rendbentartásához. Kitűnik "ebből az is, hogy a község nem az ellenőrzés alól akar kibújni, nem azt akarja, hogy a csempészés útja teljesen szabad legyen, hanem azt akarja, hogy nyugalma, békéje legyen és hogy ment legyen a zaklatásoktól. Ilyen körülmények között abban bizva, hogy az illetékes tényezők már ezek nyomán is rá fogják fordítani a figyelmüket erre a kérdésre, tartózkodni fogok azoknak a konkrét adatoknak felsorolásától, amelyek itt rendelkezésemre állanak, mert én nem szeretem kiteregetni azokat a dolgainkat, amelyekkel nem lehet büszkélkednünk. Ezeket az adatokat arra az esetre tartogatom, ha csalódnom kellene abban a feltevésemben, hogy ez a pár szó is elegendő volt arra, hogy a kormány és az illetékes tényezők ezt az ügyet sürgősen vizsgálják meg : a községnek konkrét panaszát orvosolják, (Zaj és felkiáltások balfelől : Ez nem érdekli a kormányt !) az általános jelentőségű kérdések23