Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-10
A nemzetgyűlés 10. ülése 1922. évi július hó 1-én, szombaton. 171 kell először rendbehoznunk ; mert az a politika, amelyet a mi t. pénzügyminister urunk vall és amely nagyon hasonlit Hegedűs Lóránt pénzügyi politikájához, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Teljesen hasonló!) az egyoldalú pénzügyi politika. O ugy véli, ugy reméli elérni az államháztartás egyensúlyozását, hogy először azt mondja: »takarékoskodom«, — ebben, megjegyzem, nem nagyon bizom, mert ez nem igen tőle függ, — másodszor azt mondja, hogy »az adókat emelem«. Ennél veszedelmesebb expediens nincs, mint az »adókat emelem«. Elismerem, hogy az egyenesadóztatás körül bajok vannak és hogy ott az ország teherviselő-képessége nincs eléggé igénybevóve; de olyan országban, ahol a súlypont a fogyasztási adórendszeren nyugszik, az egyenesadók emelési rendszere sem jelent mást, mint a fogyasztási adók szaporítását, növelését, azért, ugy-e, mert azt az egyenesadót, azt a többletet mindenesetre át fogják háritani a fogyasztókra. Egy államban tehát, ahol a fogyasztási adó a domináns, ahol ezen van a súlypont, ezen nyugszik az államháztartás, ott tulajdonképen nincs egyenesadórendszer, mert ott az államnak az egyenesadórendszer segitségével behozott jövedelme valójában mind a fogyasztóknak a terhét, azoknak a terhét jelenti, akik már tovább áthárítani nem tudnak. Akik egyenes adót fizetnek, azok rendszerint termelnek, a maguk életszükségletének egy részét saját maguk termelik meg és azt nem kell másoktól igénybe venniök ; ellenben termelnek mások számára is és egyben a termelés produktumaival át tudják háritani az egyenes adót is azokra, akik nem a maguk számára, hanem mások számára termelnek, vagy akik nem a saját életszükségleti cikkeiket termelik, akik mind a hivatalukban végzik el a munkájukat. Nem örülök tehát annak sem, hogy a mezőgazdasági ingatlanokat megterhelik, mert én abban is a fogyasztók terhének növelését látom és teljes szimpátiával, teljes megnyugvással fogadom, akármennyire konzervativ álláspontnak lássék is, vagy szűkkeblűnek, szűkmarkúnak, — ha az ingatlanokat nem adóztatják meg jobban, mint ahogy ma vannak. T. Nemzetgyűlés ! Az államháztartás rendbehozatalának feltétele szerintem a közgazdasági élet rendbehozása, amint már emiitettem. Annak idején, midőn Hegedűs Lorántnak az egyik javaslatához felszólaltam, Hegedűs Lóránt sorsát a franaia forradalom pénzügyministerének, Neckernek a sorsához hasonlítottam; azt mondottam: félek, hogy ugyanaz lesz a sorsa, mint XVI. Lajos pénzügyministerének, Neckernek volt. Jött álmokkal, jött illúziókkal, jött az ő szimfóniáival, jött az ő nagy reményével, az ő nagy bizodalmával, szinte váilunkon hoztuk, a hatalom is, maga a nép is ; diadallal vonult be ide a törvényhozás termébe, — és csakugyan az lett a sorsa, ami Neckernek, mert alig* hogy csak valamivel több idő, mint egy év múlt el, Neckert a nép gyűlölete üldözte ki a pénzűgyministeri székből azért, mert nem tudta beváltani az igéretét. Természetesen, Neckerrel szemben is igazságtalan volt a francia nép, (Ugy van ! jobbfelöl és a középen.) amikor őt gyűlölettel kergette el, mert hiszen a sikertelenségről nem tehetett, a hátalomtól függött az, hogy a munkája sikerüljön : igazságtalanok vagyunk, illetőleg azok, akik Hegedűs Lórántot hibáztatják, fftalanok Hegedűs Loránttal szemben, (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) mert ő nem tehetett arról, hogy az általános politika volt az, amely lehetetlenné tette munkájának a sikerét. Figyelmeztettem annak idején Hegedűs Lórántot arra, vigyázzon, ne zárkózzék el a maga ministeriumi bürojába, hanem a maga terrénumairól ránduljon át a politikai ministeriumokba is, szóljon bele az általános politikába, hiszen ő ma a pénzügyi diktátor, ő a kormány legerősebb tagja, nézzen be mindenhová és diktálja az iramot, diktálja a belügyministernek, az igazságügyministernek, a többi ministernek, a ministerelnöknek azt, hogy jogrendnek és társadalmi rendnek kell lennie; mert ha vulkanikus marad az ország, ha forrongásban marad, ha idebenn az országban mindenkinek félnie kell, hogy ebben az országban, Budapest utcáin az ember csak ugy mehet végig, ha a keze a zsebében, a revolver ravaszán van, ugy nem lesz ebben az országban a pénzügyi politikából semmi, mert a közgazdasági életet nem lehet itt elevenebbé, erősebbé tenni. T. Nemzetgyűlés Î Hegedűs Lorántnak talán az egyénisége, az idegzete sem volt alkalmas erre; nem mert beleavatkozni a szomszédos területek munkájába, hagyta a dolgokat ugy menni, ahogyan mentek, hagyta a különitmények politikáját folyni, — mig végre is Hegedűs Lóránt, belátván álmainak összeomlását, innen megtörten, — nem a maga hibájából, hanem azért, mert az általános politika nem sietett a segitségére... Sándor Pál: Sőt ellenkezőleg! Rupert Rezső : . • . mert nem lett a jogrend vitátlanná, mert nem tették a politikát olyanná, hogy a biztonság érzése ebben az országban elhatalmasodott volna, a szegény, sorvadó gazdasági élet mellett nem állván rendelkezésére a források, kénytelen volt innen bukottan eltávozni. A t, pénzügyminister úrra is ez a sors vár. Rokonszenvvel fogadtuk őt, végre is szakminister (Egy hang jobbközépen : Tiszta magyar ember !) ; őt nem tesszük felelőssé minden irányban, különösen az alkotmány ellen elkövetett merényletekért, megbecsüljük a szaktudását, megbecsüljük a munkáját, azt is mondjuk, hogy kár ő érte, hogy ilyenekben őrlődik fel; de ha a t. pénzügyminister ur sem érvényesiti a befolyását a szomszédos területeken és nem üt az asztalra azzal, hogy nem tűri ezt a gazdál22*
