Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-10
A nemzetgyűlés 10. ülése 1922. Károly a múlt nemzetgyűlés utolsóelőtti ülésén mondott, . . . Haller István : Hogy a nyilt szavazás hazugság, ámitás, barbárság. Rupert Rezső : . . . mikor azt mondotta, hogy amennyiben oktrojált rendelet alapján lesz elrendelve, az uj nemzetgyűlés vérfertőzésben fog szenvedni, (Ugy van! Ügy van! Taps a talés a szélsöbalóldalon.) Rakovszky István : Hol van Huszár Károly ? Rassay Károly: Az ovációt átveszi Ernst! (Derültség half elől.) Rupert Rezső: Most már méltóztatik látni, hogy nemcsak azért szenved vérfertőzésben, mert nincsenek meg az alkotmányos feltételei annak, hogy létrejöhetett volna, hanem azért is, mert ilyen gonosz munkával hozták össze a Háznak jó nagy részét. Valóban indokoltan mondottam tehát azt, hogy egy parlamentesdi játék, amelyben azonban mi a magunk részéről komolyan akarunk részt venni. Társadalmi békéről, kibékülésről, mint génuai előfeltételről beszél a ministerelnök ur akkor, mikor mindennap látjuk, hogy embervadászat folyik széles területekben ebben az országban. Haller István : Most is áthelyezték a vasutasokat, akik ellenzékire szavaztak, (ügy van! ügy van! balfelöl.) Rupert Rezső : Nemcsak ezek a szégyenletes esetek fordulnak elő napról-napra, ezek utóvégre sporadikus jelenségek, hogy áthelyezik bosszúból a tisztviselőket, mert a választások alkalmával a kormánypártnak nem tetsző magatartást tanusitottak, hanem rendszeres üldözése, hajszolása folyik a tisztviselőknek azon a réven is, hogy az A vagy B listára sorozzák őket, a nem kedveseket a B listára és különösen azon a réven, hogy a kényszernyugdíjazásokat könyörtelenül és igazságtalanul viszik végbe. Különösen szomorú súlyos folt az, a mai időkben a kormány politikáján, hogy megtéve jegeimül a neki törvényben adott azt a felhatalmazást, hogy ezt és azt a tisztviselőt hazafiatlan magatartása miatt elbocsáthatja, széles közben kezdi ezt alkalmazni és neki csak azért, hogy kellemetlen emberektől szabaduljon meg annak a törvényes rendelkezésnek alapján, amelynek szabadon való alkalmazása velük szemben örökre homlokukra sütött stigmát jelent, örökre szóló meggyalázást jelent, olyan meggyalázást, amellyel szemben reparáció nincs. Mikor ezek az üldözött tisztviselők szintén egy nagy kontingensét teszik ki a magyar társadalomnak, különösen azért, mert qüalitás tekintetében jelentenek igen sokat, akkor megint nem tudom megérteni, hogyan lehet itt konszolidációról, társadalmi békéről beszélni, amikor a társadalmi béke helyett az elkeseredést napról-napra mesterségesen tenyésztjük. Ha meg akarjuk oldani a tisztviselői kérdést, ha el akarnak bocsátani tisztviselőket, legalább bocsássák el becsülettel őket, ugy mint a cselédet NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926- — I. KÖTET. évi július hő 1-én, szombaton. 169 szokás elbocsátani, ha még rossz is, ha nem felel is meg, akkor is beirja az ember, hogy jól viselkedett. De ne szórjuk az embereket innen vagy onnan, erről vagy arról a gazdasági területről egy másikra, ne dobjuk ki az állami hivatalból, ugy hogy egyúttal nem adjuk meg a lehetőségét annak, hogy boldogulhasson. Utóvégre ők is emberek. Mások, akik vétkeztek, azok is emberek. Egy princípiummal legyünk tisztában : minden magyart el kell tartani, de mást is, olyan embereket, akik hozzánk jönnek, véletlenül itt vannak ; ezeket védelmezni kell, ezt követeli meg a nemzetnek közös szolidaritása : a kultúra. Még az idegent sem dobhatjuk ki a szemétdombra, a nyomorba és elpusztulásba. A magyar állampolgároknak tessék mutatni egy területet, ahova ezek a kiátkozottak, ezek a proskribáltak, ezek az itthon száműzöttek mehetnek. Ha másként nem lesz, ha keresetüktől mind megfosztják őket, munka nélkül kell eltartani őket. Mirevaló tehát ez a politika, amely exisztenciákat készakarva tesz tönkre? Annak, hogy jó politika, államháztartási, pénzügyi politika létesülhessen, előfeltétele a gondosság, amely a kereső egszisztenciákat megvédelmezi. Egy kis szünetet kérek mélyen tisztelt elnök ur. Elnök : Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szcitovszky Béla foglalja él.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Rupert képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! balfelöl.) Annak a génuai előfeltételnek, hogy mi külföldi kölcsönt kapjunk, vagyis a társadalmi béke megteremtésének nemcsak oly módon kell a szolgálatába állnunk, hogy az üldözéseket az embertelen hajszát abbahagyjuk, hogy nem verünk ki senkit a nagy világba, a kétségbeesésbe, a nyomorba, hanem azokkal szemben is, akikkel szemben a kormány kegyes és akiket csak egyszerűen elbocsátani akar, meg kell tenni kötelességünket. Hiszen az csak természetes követelmény, hogy az állam a maga feladatainak megvalósítását ne a saját állampolgárainak üldözésében találja és az csak természetes követelmény, hogy az az állam, amely maga is az üldözöttek közé tartozik, az a nép, amelyet egy egész világ üldöz és tipor, ne abban lássa a maga legszentebb hivatását, hogy a saját hazájában is folytassa az üldözések szisztémáját és a testvérüld özést honosítsa meg, hanem az ilyen nemzetnek, amelynek sorsa úgyszólván problémává vált, gondoskodnia kell arról, hogy azok is, akik nem üldöztetnek, akik csak a gazdasági élet sivársága és nehézsége miatt nem ülhetnek le ahhoz a teritett asztal22
