Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-310
70 A nemzetgyűlés 310. ülése 1922. évi február hó 10-én } péntelcen. nak, mint én, a kormány támogatóihoz, fáznak a választáson a birói funkció mellőzésétől, és hogyha gyanú él bennük az iránt, hogy ennek valami háttere van. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Jogosan !) Rakovszky István : Ez nem is gyanú ! Huszár Károly: Ebben a tekintetben meg kellene nyugtatni a közvéleményt és t. képviselőtársainkat is, akik, azt hiszem, egészen máskép gondolkoznának a kérdés egész komplekszumáról, ha ezirányban egészen megnyugtató nyilatkozatot kapnának. A többi dolgok közül még csak egyet akarok kiragadni. Jelezni kívánom, hogy ugy én, mint pártom teljesen az eredeti választójogi állásponton állunk, de egy kérdést igen fontosnak tartunk, és ez a kisebbségek képviselete. Egyénileg, saját személyemre nézve ebben a kérdésben egészen más álláspontom van, mert én el tudok képzelni egy olyan kisebbségi képviseletet is, mely nemcsak a legyőzött pártok kisebbségi szavazatait veszi számba, hanem az összes pártok leadott szavazatait. Egy ilyen kombinációt el lehetne képzelni. Sajnos, a választójogi javaslat tárgyalása olyan előrehaladott stádiumban van, hogy abba nj ideákat beledobni, mérlegelni és keresztülvinni ma már nem lehet. De láttuk odakinn a választások alkalmával, hogy kisebbségek egy-egy egész vármegye területén dacára annak, hogy a szavazatoknak 38—40—45°/o-át megkapták, minden politikai képviselet nélkül maradtak. Ez nem lehet teljesen jogos, teljesen igazságos álláspont, és ha ez ellen azt hozzák fel, hogy ilyenképen bekerül a képviselőházba egynéhány kellemetlen ember, azt hiszem, ez sem éri meg azt, hogy e miatt életre-halálra menjenek a harcok, amikor pedig ebben a kérdésben megoldáshoz juthatnánk. Ez a 4. pont volna, és ehhez hozzá jön még a választási eljárásnak olyan szabályozása, mely teljesen megfelelő és hasonló ahhoz, mely a Friedrich-féle rendeletben van, és amelyet rövid néhány nap alatt el lehetne intézni, [ T gy érzem, hogy akik ezt meg nem kísérlik, igei) súlyos históriai felelősséget vesznek magukra, mert esetleg állami életüknek olyan tényezőit, akiket nem szabad, nem kell és nem lehet exponálni ebben a kérdésben, kénytelenek leszünk exponálni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István : Jön a felirat ! Huszár Károly : Mint a kormányzó ur őfőméltóságának hűséges tanácsosa, óva intenék ettől mindenkit. Lelkiismereti kötelességet érzek, hogy őszintén megmondjam, hogy amikor részére előírtuk azt az esküt, melyet a nemzetgyűlésen letett, azt az esküt erre az esetre és hasonló esetekre irtuk elő. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) En tehát ebben a pillanatban kérem a ministerelnök urat az ország, a nemzet érdekében, hogy felejtse el az utolsó hónapok és hetek keserűségeit. Tudom, hogy az ő lelkében is sok keserűség halmozódott fel a közelmúlt közéleti harcaiban. De kérem az ellenzéktől is, hogy csupán ezen. javaslat letárgyalásának idejére létesítsenek treuga dei-t (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) arra a 3—4 napra, amíg ezt a javaslatot letárgyaljuk. Szádeczky-Kardoss Lajos : Conclavéba kell őket zárni. Huszár Károly : Ne nyugtalanítsuk és ne zavarjuk ez alatt az idő alatt a javaslat alkotmányos elintézésének biztosítását semmiféle más mellékkérdéssel. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem sok az, amit a história e pillanatban a magyar törvényhozás tagjaitól követel. Nem akarok pressziót gyakorolni, ezt nem is tehetném, de kérném a ministerelnök urat rábeszélőképességem minden erejével, hogy hasson oda, hogy nyíltan demonstráljuk az egész ország közvéleménye előtt, hogy megvan itt a készség az alkotmányos elintézésre, és csak akkor történhetik bármily más megoldás, ha ez az utolsó kísérlet is csődöt mondott. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsÖbaloldalon.) Ezért a következő interpellációt intézem a ministerelnök úrhoz (olvassa) ; »Hajlandó-e a kormány a Házban még egy kísérletet tenni, hogy a nemzetgyűlésnek pártközi megegyezésével lehetővé tétessék a választójogról szóló törvény alkotmányos elintézése?« Hajlandó-e a ministerelnök ur most már tájékoztatni a Házat, hogy egy ilyen kompromisszum meghiúsulása esetén miként akarja a kormány ezt a kérdést megoldani ugy, hogy az erre vonatkozó törvényes rendelkezések meg ne sértessenek?« (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A tisztelt képviselő ur azzal a kéréssel fordul hozzám, hogy kössek én egy treuga Deit és tegyük lehetővé azt, hogy zavaroktól mentesen tárgyaltassék le a választójogi törvényjavaslat. Én ilyen treuga Dei-re mindig kész voltam, ma is kész vagyok. (Helyeslés.) Nem én voltam az, és nem a többség volt az, amely bármelyik cselekedetével a tárgyalásoknak nyugodt menetét zavarta volna. (Ugy van ! jobbfelöl.) Nem rajtam múlik tehát, hogy ezeket a tárgyalásokat azonnal megkezdjük, s a törvényjavaslatot aztán ugy tár* gyaljak le, hogy a többség akarata és döntése alapján törvény létesüljön, amely törvényt a kormány a maga részéről követni fog. Ismétlem • tehát, hogy erre bármikor kész vagyok, hiszen semmi áldozat ebből a szempontból a mi részünkről nem szükséges. Sajnos, azt vettem észre, hogy nem mi, hanem más tényezők voltak azok, akik ennek a törvényjavaslatnak nyugodt letár-
