Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-310

A nemzetgyűlés 310, ülése 1922. kell akarni, (Ugy van! Ugy van! half elöl és a Mzépen.) Két irányban Tannak itt tisztázandó dolgok. Az első a választások titkosságának biztositása. (ügy van! hal felöl.) Én meg vagyok győződve, hogy ennek a gondolatnak — dacára annak, hogy a kormány által kontemplált tervezetben nem volt benn — itt a Házban abszolút biztos többsége van. (ügy van! a középen.) Ez nem is lehet kérdés tárgya, hiszen mindnyájan tudjuk ezt. Tessék tehát oda engedni a dolgot, hogy ebben a tekintetben a képviselőház határozhasson, hogy, ha bármiféle más megoldás jön is, ne lehessen olyan megoldás, amely ezzel a nemzetgyűlésen kifejezett akarattal ellentétben áll. A másik kérdés, amely izgatja a lelkeket és amiért egy kompromisszum lehetősége sokak szemében lehetetlennek látszik, amely nyugtalanítja az ellenzéket és olyan pártokat is, amelyek a kormányt támogatják, az, hogy szeretnők tökéletes és mindenki által kétségbevonhatatlan bizonyítékát látni annak, hogy minden megtörténik a választások tisztaságának biztosítására. (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én elvi alapon állok a választójog kérdésében, és az én elvi álláspontom az a rendelet, amelyet annak idején, amikor a Friedrich-kormány tagja voltam, együtt csináltunk. Én azon a bázison állok, az elvi alapon, azt egészen jó választójognak tartom (ügy van! bal felöl.) és azt megtagadni nem akarom. A reális politikának utjai azonban nem azok, hogy az ember jusztamentből valamihez ugy ragaszkodjék, hogy ezért aztán más dolgoknak megvalósulását lehetetlenné tegye. Mert én nem helyezkedhetem a »mindent vagy semmit« álláspontjára, hanem azt szeretném, hogy korrigáljunk azon, ami előttünk fekszik, annyit, amennyi lehetséges, mentsünk meg belőle annyit, amennyi lehetséges, de kerüljük el mindenképen azt, hogy az alkotmányba ütköző módon legyen kénytelen ez a kormány akár ezért, akár más okból ezt a kérdést megoldani. A választások tisztaságának biztosítása! Aki végiggondol Magyarországon a választások történetére és azokra az ádáz politikai harcokra, amelyek ebben az országban lefolytak, amelyek, ugy látszik, a következendő választásokon vehemenciában azt a tetőfokot fogják elérni, amelyet eddig még sohasem értek el; ha itt minden pártnak jobbra és balra nincs meg a teljes garanciája arra, hogy minden biztosíték megadatik, hogy a magyar nép összességének és egyetemességének, minden egyes választópolgárának politikai akarata szabadon nyilatkozhassak meg minden hatalmi nyomás és minden alulról jövő terrorisztikus nyomás ellen : akkor ez az egész alkotmányosdi tulajdonképen játékká devalválódik és ez nem lesz a nemzeti | évi február hó 10-én, pénteken. 69 akaratnak komoly megnyilatkozása, (ügy van! balfelöl.) A mi kívánságaink tehát odaterjednek, hogy a választási eljárás olykép kontempláltassék és olyan megoldás találtassék, amely e tekintetben bizonyos biztonságot nyújt. Elsősorban szükséges az> hogy a kormány ejtse el azt a gondolatot, hogy a jelöléshez szükséges ezer aláíró leszavazottnak tekintessék. Én nem képviselhetnék olyan álláspontot, mely oda tendál, hogy atomizálja a választóközönséget, ugy, hogy egy-egy kerületben 60—70 jelölt legyen, vagy egy-egy pártnak 15—20 jelöltje is legyen. A választási aktusnak tehát komolynak keli lennie és szükséges, hogy a választás minden oldalról kellő felelősséggel és komolysággal vitessék. Nem tudom azonban megérteni, hogy a gyakorlatban hogy fog kinézni az, ha pl. még eléggé nem informált választók a választási küzdelemnek előrehaladott stádiumában kinn a falun, barátságból, egyéni szimpátiából, rábeszélésből, esetleg illuminait állapotban, vagy a munkaadó által presszionálva... (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Fresszióval! Különítménnyel ! Kivezényléssél ! Szolgabirákkal!) aláírnak egy ivet, és később más belátásra jutnak, s a szavazás pillanatában egészen máskép gondolkoznak. Ebben az esetben lehetetlen helyzet fog előállani. Ha pl. csak azt vesszük, hogy különböző községekben mindenütt fognak ezer-ezer szavazót, aláíratják velük az ajánló ivet, akkor, ha titkos lesz is a szavazás, az-egészen illuzóriussá válhatik, mert egy kerületben 9 jelölttel el lehet érni azt, hogy egyáltalában nem lesz szavazás. ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsohaloldalon.) Megtörténhetik ugyanis az, hogy vesztegetéssel vagy hatalmi nyomással 9 ilyen jelöltet állítanak fel. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsohaloldalon.) Ebben borzasztó veszélyek rejlenek a választás tisztasága szemponjából, és ennek elejtése nem jelentene a kormányra nézve olyan dolgot, amiért érdemes volna ezt az egész nagy harcot felidézni. A múlt választás alkalmával próbáltuk ki először, a Bánfíy-féle választás tapasztalatain okulva, hogy ne a politikai szenvedélyek által helyükre ültetett egyének billentsék jobbra vagy balra végső fokon a választás mérlegét, hanem olyan emberek, akiknek birói teljes pártatlanságában megbízunk és ezért állítottuk őket oda. Somogyi istván : Be is váltak ! Huszár Károly : Azt kérdezem a t. Nemzetgyűléstől, tud-e valaki olyan esetet, ahol ennek következtében egyetlenegy bírónak is a tekintélye sárba tiportatott volna. (Élénk felkiáltások a bal- és a szélsohaloldalon : Kizárt dolog !) Kérdem, tud-e valaki arra esetet, hogy egyetlenegy biró ne teljesítette volna ebben az országban ezt a funkciót is azzal a hazafisággal, azzal a pártatlansággal, melyet a magyar birói kartól megszoktunk. Nem tehetek róla, de én nem csodálkozom azon, hogy olyanok, akik nem tartóz-