Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-310

62 À nemzetgyűlés 310. ülése 1922. évi február nó 10-én

f pénteken. és jelentéstétel végett a nemzetgyűlés közigazgatási és pénzügyi bizottságához utasítani. (Felkiáltások half elöl : Sürgősen !) B. Szterényi József: Hányadika van ma ? Gr. Klebeisberg Kunó belügyminister : Végül van szerencsém a magyar királyi folyamrendőrség szervezéséről, létszámának, kiegészítési módjának és felfegyverzésének megállapításáról szóló törvényjavaslatot benyújtani. Kérem a tisztelt Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvényjavaslatot kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közigazgatási bizottsághoz utasítani. Cserti József: Sürgősen ! Fangler Béla: Kacagtató dolog! Andaházy-Kasnya Béla: A sürgősséget kimondani és két perc alatt letárgyalni ! Elnök : A most benyújtott törvényjavaslatok szét fognak osztatni, illetve ki fognak nyomatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a megnevezett bizottságoknak ki fognak adatni. Szólásra következik Haller József képviselő ur. Haller József : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Mivel ugy látszik, hogy a napirend mindennap egy félméterrel megnövekedik, igen röviden kívánok a szőnyegen lévő szakaszhoz hozzászólni. Belátom azt, hogyha az állam uj terheket vesz magára, akkor azoknak fedezetéről is gondoskodnia kell. A fedezet megtalálásának azzal a módjával azonban, amelyet a 7. § ajánl, őszinte sajnálatomra nem tudom magamat azonosítani. A törvényjavaslat indokolása a fedezet előteremtése dolgában azt mondja : »Legcélszerűbb megoldás a már meglévő adók hozamának fokozása a kulcsnak egyszerű felemelése által olyan bevételi forrásoknál, amelyek általános jellegűek és amelyeknél másrészt ez az emelés aggodalom nélkül eszközölhető.« S ezt az adónemet a forgalmi adóban jelöli meg. Nem akarok beszélni arról, hogy a forgalmi adó általánosságához — tekintettel az 1921 évi XXXIX. tcikk 29. §-ában statuált nagymérvű kivételekre — szó fér, hanem kifejezést kell adnom annak, hogy nem tartom a forgalmi adót aggodalom nélkül emelhetőnek, sőt a legnagyobb aggodalommal tölt el az, hogy az általunk, mindnyájunk által kivánt és óhajtott célt, amelyben mindnyájan egyetértünk, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak és tisztviselőknek az anyagi helyzetét javítsuk, összekötik egy igazságtalan adónem felemelésével és igy ennek az igazságtalan adónemnek idekapcsolásával és felemelésével abba a segítségbe, amelyet ezen javaslat mértéken tál is adandónak gondolunk a közszolgálati alkalmazottaknak, mintegy mérget kevernek beleIgazságtalan ez az adónem természetesen azért, mert hiszen eltávolodva azoktól az alapelvektől és igazságoktól, amelyek szerint teherbírása és jövedelme arányában kell az adóalanyt megadóztatni, szükségletei és szorgalma szerint adóztatják meg. Mert hiszen természetes, hogy a szorgalom és forgalom egymással a legszorosabb összefüggésben van. Az elemi életszükséglet! cikkeket már úgyis túlontúl megterhelték mindenféle fogyasztási adókkal, B most ezeket sújtja a forgalmi adó is. Az eddigi országgyűléseken igen sok szó esett a létminimum adómentességéről. Milyen eltávolodást jelent a forgalmi adó és ennek ujabb emelése ettől az elvtől, a létminimum adómentességétől ! Ez a forgalmi adó ugyanis ahelyett, hogy a létminimumot mentesítené az adótól, a legszegényebb embernek még a legutolsó falatját, legutolsó ruharongyát is megadóztatja. Lipták Pál : így lesz ezután ! Haller József: A forgalmi adó az általános drágulásnak törvénybe iktatott emeltyűje. Méltóztassék elképzelni, hogy minden daiab kenyér, minden kanál főzelék, minden darabka hus, mig az asztalra kerül, mennyi kézen megy keresztül és annyiszor kell 3%-os forgalmi adót firetni ; sőt akinek nem adatott meg a lehetőség arra, hogy háztartást vezessen, hanem vendéglőbe kell mennie, az fizessen az étkezése után még 20% fényűzési adót is. Ez nyilvánvalóan az általános drágulást szolgálja, törvény alapján. Ezzel szemben nem nagyon nyugtat meg szintén a ministeri indokolásnak egy megállapítása, amely szerint ez a forgalmi adó azért is alkalmas ennek a fedezetnek az előteremtésére, mert hiszen ez átháiitható. Cserti József : A fogyasztóra ! Haller József: Ez az áthárítás megáll a fogyasztónál, mert aki a kenyeret elfogyasztja és a cipőt ellyukgatja, többet nem hánthatja át senkire. Az utána fizetendő forgalmi adót áthárítani a nagy vállalkozók, a nagykereskedők, tehát épen azok tudják, akik talán azt könnyebben kibírnák. Ezek természetesen át is hárítják s rendszerint hozzácsapnak ezen a címen bizonyos összeget az árhoz. Ëp ezért meg vagyok győződve arról, hogy a jövő törvényhozásnak módot kell majd keresnie, hogy az adózást visszaveréssé arra a két fő alapelvre, amely a teherbírást jelenti : a vagyonra és a jövedelemre ; a fogyasztási adókat fokozatosan vissza kell fejleszteni, a forgalmi adót pedig eltörölni. Ahelyett tehát, hogy a forgalmi adót itt emelnők, arra kérem az igen t. pénzügyminister urat, méltóztassék az igazi fényűzési cikkek fokozottabb megadóztatásával s a vagyonadóknak és a jövedelmi adóknak terhére fedezetet találni és méltóztassék a forgalmi adónak a felemelésétől eltekinteni. Ezért azt indítványozom., hogy méltóztassék az egész 7. §-t törölni. (Helyeslés balfelôl.) Elnök : Szólásra senki sem lévén felírva, kérdem a t, Házat, akar-e a képviselő urak közül valaki még hozzászólni % (Nem!) Miután az előadó ur sem kivan szólni, a vitát berekesztem, A minister ur kivan nyilatkozni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Ugy értettem, hogy Szterényi t. képviselő ur csupán egyetlen egy módosítást adott be a sza-