Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-310
évi február hó 10-én, pénteken. 56 A nemzetgyűlés 310. ülése 1922, terjeszteni, amely egyáltalában nem áll ellentétben a javaslattal és nem kontrakarirozza a pénzügyminister ur számitásait sem. Nevezetesen itt az az aggodalom merül fel, bogy ba a kultuszminister ur ugy találja, bogy valamelyik iskolától az államsegélyt meg ketl vonni, nagyon könnyen előállhat az az eset, hogy az illető iskolafentartó az államsegély megvonása következtében — amihez joga is van — a tanitói állás beszüntetését határozza el, és nagyon valószínűnek tartom, hogy az egész vonalon mindenütt ezt az álláspontot foglalnák el, hogy igy a többi terhektől is mentesítsék magukat azon egypár száz korona miatt, amit eddig mint államsegélyt élvez tek. Igen kérném tehát a tisztelt Nemzetgyűlést és a tisztelt minister urat, méltóztatnának elfogadni a következő javaslatomat : hozzáteendő e bekezdéshez, hogy »az iskolafentartó az államsegély megvonása következtében a tanitói állást csak a kultuszminister ur hozzájárulásával szüntetheti meg.« Ezáltal biztositanók a tanítókat is azzal szemben, hogy az iskolafentartók kényének-kedvének legyenek kiszolgáltatva. Kérném e javaslatom elfogadását. Elnök : Szólásra feljegyezve senki sem lévén, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e valaki a szakaszhoz még hozzászólni ? (Nem!) Miután az előadó ur sem kivánt szólni, a vitát berekesztem. •''• A-minister ur kivan nyilatkozni. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister ; Tisztelt Nemzetgyűlés 1 Két indítvány terjesztetett elő a 4. §-hoz. Az elsőt Cserti igen tisztelt képviselőtársam terjesztette elő abban az értelemben hogy amennyiben külön javadalmazási értékelés fog előfordulni, illetőleg elővétetni, hogy akkor a kántori javadalmak a tanitói javadalom beszámításánál, illetőleg értékelésénél ne számíttassanak be. (Helyeslés a középen.) En tisztelettel arra volnék bátor felhívni a t. képviselőtársam figyelmét is, hogy ennél a paragrafusnál nincs uj javadalomértékelésről szó; itt nem arról van szó, vájjon valamelyik helyi javadalom minő méretekben járul hozzá az illető tanító vagy kántortanító szusztentációjához, hanem kizárólag arról van szó, hogy államháztartási és kultúrpolitikai szempontból indokolt-e államsegélyt adni valamely tanítónak vagy állásnak, amely állás esetleg épen a növendékeinek, a látogatottságnak a rendkívül Ids számánál fogva nem indokolja azt, hogy az állam hozzájáruljon immár igen jelentékeny összegekkel. Másrészt megnyugtathatom tisztelt képviselőtársamat az általa felvetett, de nem ide tartozó kérdésben azzal a kijelentéssel, hogy a kántori jövedelmek egyrészt a mostani pénzügyi eljárás szerint a tanitói fizetés terhére úgyis csak 1000 korona erejéig számíttatnák be évi átalányban, ami igazán jelentéktelen összeg, ha figyelembe vesszük a kántori jövedelmek átlagát; másrészt azt is vagyok bátor már itt innuálni, hogy a kántori jövedelmeknek a tanitói jövedelmekkel való egybefoglalását nem tartom elfogadhatónak, amiért meg is indítottam az eljárást abban az irányban, hogy a kántorság a tanítóságtól a javadalmazás szempontjából teljesen választassak el. (Helyeslés jobbfelől) Ha tehát aziránt van aggodalma tisztelt képviselőtársamnak, hogy a tanító a kántori mivolta miatt szenved valami anyagi hátrányt, tisztelettel megjegyzem, (Halljuk! balfelôl.) hogy ez a kérdés nem ide tartozik, másrészt pedig a kérdés lényegére nézve úgyis megtörténik a rendezés, megindittatott már a megfelelő eljárás a ministeriumban. Én tehát tisztelettel kérném a t. képviselőtársamat, hogy méltóztassék eltekinteni ettől a javaslatától, amely nem tartozik ide. Gserti József: Az indokolás direkt rámutat! Vass József valiás- és közoktatásügyi minister; Ez nem tartozik ide, nem tartozik az egész törvényjavaslatba ! A másik javaslat Budaváry László t. képviselőtársamé volt, ha jól értettem meg, abban az értelemben, hogy amennyiben megvonatik valamely iskolafentartótól az iskolája részére már megadott államsegély s amennyiben az illető iskolafentartó a terhektől akarván szabadulni, megszüntetni kívánja az iskoláját, nehogy a tanítója kenyér nélkül maradjon, az állás megszüntetése csak a kultuszminister beleegyezésével történhessék meg. Tisztelettel van szerencsém erre vonatkozólag megjegyezni, hogyha valamely állás megszüntettetnék, amelyre nem állami tanító vagyon kinevezve, akkor természetes, hogy az illető tanító — felekezeti vagy törvényhatósági, vagy magániskolai tanító — a szabályszerű elbánásban, az u. n. végkielégítési elbánásban részesül, tehát egyszerűen nem bocsátható el, neki nyugdíjigénye van, vagy pedig a szolgálati éveihez képest, ha azok kevés számúak, valami végkielégítéshez van joga, vagy az államkincstár, vagy valamely nyugdíjalap, vagy az illető magános terhére. Azonban, én teljes mértékben honorálni kívánom azt az aggodalmat, amely fölmerült a tisztelt képviselőtársam lelkében és hozzájárulok ehhez a javaslathoz. Annyival könnyebben tehetem ezt meg, mert csak rendkívül indokolt, államháztartási és kultúrpolitikai szempont bók indokolt esetekben járulok én hozzá, hogy egy iskola vagy tanitói állás megszüntettessék. De tisztelettel megjegyzem, vannak olyan tanitói állások, hol évek óta nem tud a felekezet több növendéket az illető tanító keze alá adni, mint 8—12-őt, jóllehet az illető községben más rokonfelekezetü iskola, sőt állami iskola is van ; ilyen esetben természetes,' hogy nagymérvű állami hozzájárulás nem pocsékolható ilyen jelentéktelen kulturmunkára. (Helyeslés balfelôl.) Tehát kérem Cserti tisztelt képviselő urat, méltóztassék indítványát, mint nem erre a kérdésre tartozót, visszavonni. Cserti József: Kérem, az indokolás direkt rámutat erre.
