Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-310

A nemzetgyűlés 310. ülése 1922. évi február hó 10-én, pénteken. 53 apasztást kivan, elsősorban azok a tisztviselők és alkalmazottak esnek szabályszerű elbánás alá, akiknek száz katasztrális holdat meghaladó földbirtokuk van, vagy magánvagyonuk minden kétséget kizárólag egy család megélhetését biztositja, továbbá azok a nőtisztviselők, akiknek férjük nyugdíjas állást tölt be.« Nem akarok bővebb magyarázatot fűzni indítványom megokolásához. Az első pont ugyanis azt mondja, hogy elsősorban azok bocsátandók el, akiknek száz holdat meghaladó földbirtokuk van, nem pedig azok, akiknek egyáltalán nincs megélhetésük, mert ezekkel csak a szellemi proletárok elkeseredett táborát fogjuk növelni. Az a csekély összeg, amelyet végkielégítésül kapnak, — amint Schlachta t. képviselőtársam is kifejtette — hamarosan elfogy ruhára, élelemre, egypárszor jóllaknak és semmi sem marad belőle. Menjenek el azok a tisztviselők, akiknek száz vagy még több hold földjük van. Hagyják ott a hivatalukat és menjenek vissza ahhoz a magyar röghöz, amelyhez hűtlenek lettek, vegyék gondozás alá, a helyüket pedig adják át azoknak, akik tényleg rá vannak utalva. Másodsorban azokat bocsássák el, akiknek magánvagyona minden kétséget kizárólag biztosítja a családjuk megélhetését, akiknek pl. tőkepénzük, házuk vagy másféle könnyen kimutatható vagyonuk van. Harmadsorban pedig nem volna szabad szem elől téveszteni azt, hogy a nőtisztviselők közül azok, akiknek férje nyugdíjas állást tölt be, menjenek vissza a háztartásukba. Az érv itt az, hogy azok a nőtisztviselők, akik férjnél vannak, két urnák nem tudnak szolgálni. Vagy a hivataluknak nem tudnak élni, vagy pedig a családjuknak. A jelen esetben csak azok elbocsátásáról van szó, akiknek férjük van, aki nyugdíjas állást tölt be, nem pedig azok elbocsátásáról, akiknek nincs kire támaszkodniuk. Ha a két rossz között választani kell, akkor azoknak az elbocsátását kívánjuk, akiknek a férje nyugdíjas állást tölt be. Ezen okokból kérem az indítványom elfogadását. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki a szakaszhoz hozzászólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés . Szilágyi Lajos képviselő urnák két javaslata van. Az egyik azoknak az ujabb alkalmazására vonatkozik, akik a 3. § rendelkezése értelmében nyugdíjazandók volnának. Erre nézve az előadó ur is terjesztett elő ilyen értelemben ugyanolyan javaslatot és ezért kérném, hogy az előadó ur javaslatának elfogadásával a Szilágyi képviselő ur által beterjesztetett javaslatot elutasítani méltóztassék. Ami Szilágyi képviselő urnák második javaslatát illeti, ez arra vonatkozik, hogy a hadviselt tisztviselőket csak saját kérelmükre lehesse» nyugdíjazni. Ez nézetem szerint olyan külön jogot, olyan egészen kivételes pozíciót biztositana néhány tisztviselőnek az adminisztrációban ugy a felsőbbséggel, mint társaival szemben, mely nézetem szerint elfogadhatatlan. Azt hiszem, hogy sem a nyugdíjtörvény szellemével nem egyeztethető ez össze, sem pedig az adminisztráció rendjével. Ezért kérem, hogy azt, mint olyan rendszabályt, mely sem a felsőbbség által el nem fogadható, sem pedig az az alkalmazottakra nézve nem lenne kellemes, mellőzni méltóztassék. Ami Schlachta t. képviselőnek javaslatait illeti, tisztelettel megjegyzem, hogy az előadó urnák az a módosítása, mely, elismerem, hosszú szövegű volt, de lényegében csupán azt jelenti, amit beszédemben is voltam bátor említeni, hogy t. i. választási jogot akarunk adni a szolgálatból elbocsátandóknak a nyugdíjazás vagy a végkielégítés között, jórészben eliminálja azokat az aggodalmakat, melyeket Schlachta t. képviselő kifejezésre juttatott. Schlachta Margit: Egyáltalában nem! Kállay Tibor pénzügyminister : Ami a szóbanlévő közszolgálati alkalmazottak és tisztviselők elhelyezésének lehetőségét és módját illeti, tisztelettel megjegyzem, hogy ezeknek az elhelyezéséről a lehetőségig való gondoskodás egyrészt az adminisztráció feladatát képezi, másrészt mindazok a társadalmi szervezetek, amelyek ügykörükből és működésükből kifolyólag tisztviselői vagy általában humanitárius kérdésekkel foglalkoznak, igyekeznek a maguk részéről minden lehetőt megtenni arra nézve, hogy ez az elhelyezkedés a társadalomban és gazdasági életben mielőbb megtörténhessék. Egy külön osztálynak, hivatalnak vagy szervezetnek létesítése azonban erre a célra, mely ezekkel az ügyekkel foglalkozzék, nézetem szerint épen ellenkező hatást érne el, mint ami ebben a javaslatban kontempláltatik, mert ez ujabb alkalmazottaknak felfogadását vagy legalább is odavitelét tenné szükségessé, ugy hogy ahelyett, hogy csökkentenénk az alkalmazottak számát, még növelnénk azt. Schlachta Margit: A létszámfelettiekből ideiglenesen ! Kállay Tibor pénzügyminister: Meg vagyok róla győződve, hogy a legjobb szívvel méltóztatott javaslatait előterjeszteni, de ne méltóztassék teljesen figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy ezen meleg szívvel előterjesztett javaslatok végrehajtására igen hideg fej kell, és minthogy ezt a hideg fejet — mint nagy sajnálattal hallottam a t. felszólaló képviselő részéről — nem méltóztatott bennünk megtalálni, igy a javaslatot nem is tudjuk végrehajtani. Tisztelettel kérem a javaslatnak elutasítását. Hadházy t. képviselőtársain előterjesztett javaslatát elfogadom. Cserti képviselő ur javaslatára vonatkozólag beszédemben már voltam bátor jelezni, hogy az ilyen megkötések, melyekről az ő javaslatában