Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-315
A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. évi február kő 16-án, csütörtökön. 295 ban, még nem józanodott ki. Mi hivatásunknak tartjuk, hogy kijózanítsuk, azonban ezt tisztességes eszközökkel akarjuk elérni. (Taps a jobboldalon.) Rupert Rezső : Mi van az izgató plakáttal ? (Zaj.) Elnök : Szteréíiyi képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. (Derültség és zaj jobbfelöl.) Csendet kérek, képviselő urak! B. Szterényi József: T. Nemzetgyűlés! A délelőtti ülés folyamán Budaváry képviselő ur hivatkozott a beszédében egy nemrég itt a Házban tartott . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk! Felkiáltások jobbfelől: Hangosabban !) Efnök : Méltóztassanak csendben lenni, képviselő urak, akkor-majd meghallják. B. Szterényi József: Budaváry képviselő ur délelőtti beszédében hivatkozva egy, nemrég itt a Házban tartott közgazdasági természetű beszédemre, ebből idézni vélt és a következőket olvasta reám (olvassa) : »De olyan kijelentéseket hallunk, mint amilyeneket Szterényi József igen t. képviselőtársam tett a múltkoriban, amikor kijelentette azt, hogy a külföldi nagytőke mindenütt az egész világon zsidó kézben van és ez a külföldi nagytőke az ország érdekében mindaddig nem fog megmozdulni, amig területi integritásról, illetőleg a területi integritásnak fegyverrel való visszaállításáról beszélünk.« Szószerint idéztem a t. képviselő urnák nekem tulajdonított szavait, amelyek ellen a leghatározottabban kell tiltakoznom, mert ha t. képviselő ur az én beszédemet elolvasta . . . Rupert Rezső : Volna ! B. Szterényi József : . . . lehet, hogy volna, akkor semmi esetre ezt ebből a beszédből ki nem olvashatta. Az én beszédemnek erre vonatkozó része kettős tételből állott. Az egyik volt, hogy az ország pénzügyi helyzetét addig nem hozhatjuk rendbe, amig a külföld bizalma, a külföldi tőke segítsége nem jön hozzánk, hogy nekünk támogatást nyújtson. Ezt a külföldi tőkét idegenítette el tőlünk az a zsidóellenes, az az éles antiszemita mozgalom, amely itt Magyarországon a legutóbbi két évben lábrakapott . . . Benárd Ágoston: Érthető! B. Szterényi József: Hogy érthető-e, vagy nem, képviselő ur,. az az ön személyes ügye lehet, de miután az ország pénzügyi helyzetéről van szó és ez a pénzügyi helyzet felér azzal, ami az uraknak privát passziója, mert nagyobb érdeke az országnak és az ország nyolcmillió lakosságának, mint annak a pár száz, vagy ezer embernek a kedvtelése, — addig, sajnos, nem lesz pénzügyi kibontakozás, amig nem sikerül ezt a bizalmat ismét helyreállítani. Benárd Ágoston: Bécsben zsidók az urak, mégis nyomorúság van ! Oroszországban még nagyobb a nyomorúság! .: B. Szterényi József : Meghajlok Benárd Ágost dr. ur közgazdasági tudása előtt, mélyen meghajlok előtte . . . Bródy Ernő: Nagy szakértő! B. Szterényi József: ... de engedje meg képviselő ur, hogy a magam ismeretei alapján beszéljek. Benárd Ágoston: Erre vagyok kíváncsi! B. Szterényi József : Ez volt az egyik tételem, amit akár jól, akár rosszul idézett Budaváry képviselő ur, nem sok jelentőséget tulajdonitok annak. De a következő tételem, amit egészen hamisan idézett, ez az, ami ellen személyes megtámadtatás címén fel kell szólalnom, hogy még annak a gondolatát is visszautasítsam, mintha én az ország pénzügyi helyzetéből való kibontakozást a területi integritás kérdésével kapcsolatba hoztam volna. Ha a képviselő ur elolvasta volna beszédemnek ezt a részét, ott azt találta volna, hogy itt járt Magyarországon az a nagyhirü amerikai bankár, Vanderlip, aki körüljárja Európát, hogy a maga nagy koncepciójú terveihez a gazdasági viszonyokból merítsen alapot. Itt járt Budapesten is és megtisztelt engem látogatásával — a képviselő ur megnyugtatására szolgáljon, hogy nem zsidóvallásu, hanem tisztavérü amerikai — és véleményt kért tőlem a, pénzügyi és gazdasági kibontakozásra nézve. És amikor neki a magam tervét és az ország szükségleteit előadtam, ő, az amerikai, mondotta azt, hogy ez mind nagyon szép, de addig ne számítsunk a külföld segítségére, amig helyre nem tudjuk állítani külföldön a Magyarország iránti bizalmat. És arra a kérdésemre, hogy mi okozza a bizalmatlanságot, felelte ő azt, hogy Angliában, Franciaországban és náluk Amerikában is az a meggyőződés vert gyökeret, hogy Magyarország karddal akarja visszaszerezni a tőle elvett területeket, Magyarország háborút akar és amig ezt akarja, addig ki van zárva a külföld támogatása. Másként hangzik ez így, és másképen méltóztatott ezt a t. képviselő urnák előadni. Ha én mondtam volna ezt, akkor joga lett volna a képviselő urnák ezzel az idézettel idejönni, de mert én visszautasítottam az amerikainak ezt a feltevését, amit itt a Házban szintén elmondtam és kérve kértem a képviselő urakat, hogy ne állítsuk ugy be a dolgot, mintha ez a meggyőződés igaz volna, ennélfogva a képviselő urnák nem volt joga ahhoz, hogy hamis idézetet adjon a szájamba. Ezeket tartoztam itt megmondani. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Dánér Béla jegyző : G-iesswein Sándor ! Giesswein Sándor : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak,
