Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-315

296 A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. é Giesswein Sándor: Látjuk, hogy a mi nemzetgyűlésünk már csak éter-injekciókból él. En mint pap, jól tudom, hogy a halálos beteget nem szabad órák hosszáig tartó beszéddel agyongyötörni, azért csak rövid beszédben akarom kifejteni azokat, amiket még ebben az ünnepélyes pillanatban kifejtendőknek tartok. A nemzetgyűlés életének ezekben az utolsó óráiban nem akarok nekrológot adni a nemzetgyűlésről, de konstatálhatjuk azt, hogy sok öröm nem volt életében, nagy tevékenységet nem fejtett ki. De a haldokló is bir még azzal a hatalommal, hogy tisztességes végrendelettel jóváteheti egész elfecsérelt életét. Hiszen tudjuk, hogy II. József kalapos király, aki a magyar nemzet jogait megtépázta, élete utolsó pillanatában mintegy tollvonással megsemmisítette, vagy meg akarta semmisíteni azt, amit a magyar nemzet ellen vétett. Yoltairről is azt mondják, hogy a halálos ágyán visszavonta azokat a rágalmakat, amelyeket a kereszténység ellen szórt. Konstatálni kell, hogy a nemzetgyűlés az igazi demokrácia szelleme ellen sok hibát követett el. (Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Rupert Rezső: Bűnöket S Giesswein Sándor: Itt volna az utolsó pillanat, hogy még egy végrendelettel tisztességesen távozzék az életből, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és ha nem is a paradisumba, legalább a purgatőriumba jusson. (Derültség. Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Tehát, bár igen rövid az élete a nemzetgyűlésnek, még egy határozott lépéssel meg lehetne mutatni, hogy a jövő számára akarjuk megalkotni azt az utat, amelyen keresztül a jövő nemzetgyűlés az igazi demokrácia, a keresztény demokrácia jegyében alakulhasson ki. (Helyeslés a szélsőbaloldálon.) T. Nemzetgyűlés ! Teljes tisztelettel és szeretettel adózunk mi mindannyian most, a nemzetgyűlés utolsó óráiban is a mi szeretett elnökünknek, (Általános élénk éljenzés.) aki igazi hazafias szeretettel, ügybuzgalommal, fáradhatatlansággal volt azon, hogy a helyes megértést létrehozza a pártok között. (Általános helyeslés és éljenzés.) Mindannak ellenére nem fogja rossz néven venni tőlem, ha én nem tudok egészen helyt adni annak, hogy az, amit a kormány az ellenzék követeléseivel szemben hajlandó volt megadni, 95 százalékot jelent, és pedig azért nem, mert itt nem arról volt szó, hogy az ellenzék követelései a maximumot jelentették, hanem a minimumot (Ugy van! a szélsőbaloldálon.) és ez a minimum ahhoz képest,. ami már eddig törvényesített rendelet volt, tehát már törvényes alap volt, legfeljebb 50 percentet jelentett, (Ugy van! a szélsőbaloldálon.) ugy hogy lehet, hogy ennek az 50 percentnek a 95 percentje teljesedett volna be, de ez az egészhez képest, a már meglévőhöz képest mégis 50 percentnél nagyobb vi február hó 16-án, csütörtökön. veszteséget jelentett volna az igazi demokratikus törekvésekkel szemben. Másrészt a t. belügy minister ur ugy állította be a dolgot, mintha ezen törvényjavaslat alapján Magyarország lakosságának 60°/o-a jutna választójoghoz. Ez igy kijelentve nagyon szépen fest ós ugy tűnik fel, hogy, ha példának okáért ezt a külföldön olvassák, azt mondják: oh, hiszen Franciaország, Olaszország, Ángolország emellett távol messze marad ! Azonban ebben a beállításban van egy hiba. 60%-ról lehet beszélni, amennyiben a 24 éven felüli lakosságot vesszük, ós ha erre az arányra helyezkedünk, akkor lehet, hogy Franciaország, Olaszország nem éri el a mi percentünket, mert ott még a nők szavazati joghoz eddig nem jutottak, (Egy hang jobb felől : Bár itt se jutottak volna !) de az igazi demokratikus országok: Angolország, az Amerikai EgyesültÁllamok, Németország, Hollandia, Dánia és különösen Svédország, Norvégia, Finnország messze felülmúlnak bennünket. (Ugy van ! a szélsőbaloldálon.) Tehát azért nem szabad dicsekedni azzal, azért nem szabad azt a látszatot adni annak, mintha ez a mi most előttünk fekvő törvényjavaslatunk csakugyan megfelelne a művelt Európa demokráciájának, sőt én hozzáteszem, hogy még a kulturailag hátunk mögött lévő Balkán országok demokráciáját is túlszárnyalná. Én becsülöm annyira a magyar nemzet intelligenciáját, hogy a magyar nemzet azt, amit egy Románia, egy Szerbia elbir, szintén elbirna, vagy hogy azt, amit elbírnak egészen újonnan alakult államok, mint Litvánia, Estonia és Finnország is, amely tulajdonképen most jutott az önállóságához, ezt Magyarország, a magyar nép, a magyar nemzet is a demokrácia tekintetében elbírná, de hozzáteszem, hogy azt meg is érdemli. A választójogi törvényjavaslatnak egyáltalában az a feladata, hogy a népképviseletet minél tökéletesebbé, minél igazságosabbá tegye. Mirabeau-tól származik a népképviseletnek egy igen szép és találó meghatározása, azt mondja: A népképviselet legyen olyan, mint a mappa, a földabrosz ; valamint a földabrosz kitünteti, megmutatja nekem kicsinyben az egész országnak geografikus konfigurációját, a hegyeket és völgyeket, a folyókat és tavakat : ugy kell a népképviseletnek is kitüntetni a lakosság szellemi életének, érdekeinek, gazdasági követelményeinek a képét. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez egy ideális kép, amely ideális törekvést kelt bennünk. De minden parlamentnek arra kell törekednie, hogy ezt az ideált, ezt az eszményt minél jobban megközelítse. Ha mi az európai parlamentek fejlődését tanulmányozzuk, azt látjuk, hogy minden országban az volt a törekvés, hogy ehhez az eszményhez minél jobban közeledjenek. Tény az is, hogy voltak minden országban reakcionárius törekvések is és talán — ami nagyon tanulsá-