Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-309

22 'A nemzetgyűlés 309. ülése 1922. évi február hó 9-én, csütörtöhön. mint a tényleges tisztviselők. Ugyancsak az a kívánságuk a nyugdíjazott tisztviselőknek, hogyha ők elszakított területre mennek át, nyugdíjukat ott is megkaphassák, az állam, számukra azt tovább is folyósítsa. (Mozgás a jobboldalon.) A természetbeni ellátásra vonatkozólag nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, csak a vidéki városokban lévő tisztviselők kívánságát vagyok bátor előterjeszteni, ök t. i. a készpénzzel való megváltását kivánják a természetbeni ellátásnak, mert sokkal könnyebben tudják vidéken beszerezni a szükségleteiket, mintha azt természetben kapják, és igen sok anomáliát hoztak fel, ami a természetbeni ellátás megszüntetését rájuk nézYe indokolttá teszi. Maga az élelmezési jegy 3 korona 50 fillérbe kerül egy-egy tisztviselő számára. A tisztviselők iránti gyűlöletet és irigykedést künn a vidéken a nép között ez a rendszer óriási módon' fokozza, mig he gyha ók kézhez kapják, a vidék ezt nem látja és nem veszi észre a közönség és igy megszűnik ez az irigység és a gyűlölség nem fcg velük szemben fokozódni. De vannak más anomáliák is. Pl. Egerben, hogy a tisztviselők a cipőt természetben és olcsóbban kaphassák meg, az egri cipészek 300 koronával olcsóbb ajánlatot adtak be, mint a központ és mégis nem az egriek kívánsága teljesült, hanem a központból kapják a cipőt. Kérdezem, miért szükséges, hogy az állam 300 koronát fizessen rá ezért a tisztviselők természetbeni ellátására. Igen nagy sérelem mindenütt a vidéken, hogy a vagyonos, gazdag tisztviselők a természetbeni ellátást élvezik. Legutóbb nekem is volt kellemetlenségben részem, amikor választóim szemembe vágták, hogy amig az a szegény napszámosember a keservesen megvásárolt gabonájából 5%-ot lead vám címén és ebből adják ki a kedvezményes ellátást, addig az ő szemük láttára veszik fel a gazdag, vagyonos tisztvielők a kedvezményes lisztet. (Mozgás.) Orbók Attila : Szappant főznek a zsírból ! Nagy János (egri) : A pénzügyminister ur kijelentette már a legutóbbi beszédében, hogy ezeknek a gazdag, vagyonos tisztviselőknek a természetbeni ellátását pénzben fogja megváltam és én ezen kijelentésben meg is nyugszom. Rátérve a törvényjavaslat egyes szakaszaira, a 3. §-ra vonatkozólag, melyben a tisztviselők végkielégítése és nyugdíjaztatása van kilátásba helyezve, arra kérem a pénzügyminister urat, hogy ennél a végrehajtásnál bizonyos erkölcsi alapot létesítsen, hogy a tisztviselők minden tekintetben meg legyenek nyugodva. ~Ne legyen addig se végkielégitve, se elbocsátva egyetlenegy tisztviselő sem, mig a tisztviselők között vagyonos tisztviselők vannak. Különösen a rokkant vagy hadiszolgálatban levő tisztviselők ne legyenek sem végkielégitve, sem elbocsátva, mert hiszen ők a hazáért való szolgálatukkal legalább azt az érdemet szerezték meg maguknak, hogy a saját kérelmükre bocsássa el az állam. Hogy a tisztviselők e tekintetben minél jobban meg legyenek nyugodva, egy határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni a 3. §-hoz, amely a következőkép szól (olvassa) : »A 3. §-ban foglalt rendelkezések végrehajtására az ezen kérdésekben rendelkezésre hivatott hatóságok kebelében véleményező és javaslattevő hatáskörrel egy-egy bizottság alakítandó, amelyekben a hatóságok megbízottam kívül az érdekelt tisztviselő szakok képviselői is helyet foglaljanak.« Az elbocsátással és végkielégítéssel kapcsolatosan még megemlítem azt, hogy a főiskolai végzettséggel biroknál a kinevezésük előtt eltöltött szolgálati idejük beszarnittassék a végkielégítésbe, vagy pedig a nyugdíjaztatásba. Tudniillik az 1912 : LXV. te. 83. §-ának 2. bekezdése elrendeli, hogy a főiskolai végzettséggel biroknál szolgálati idejüknek a nyugdíjba való beszámítása csakis a kinevezésüktől kezdődik és az azelőtt eltöltött időt nem számítják be. Tudjuk nagyon jól, hogy nagyon sok olyan tisztviselő van, aki egyetemi tanulmányait már mint tisztviselő végezte, de nem mint kinevezett tisztviselő, hanem a pénzügyigazgatóságnál, vagy másutt szolgált. Hogyha ez a szolgálati idő a nyugdíjaztatásnál, vagy a végkielégítésnél beszámittatik, igen sok tisztviselő abba a kedvezményes helyzetbe kerül, hogy nem végkielégítésben, hanem nyugdíjaztatásban fog részesülni. A 4. §-ra vonatkozólag, amelyben az kontempláltatik, hogy akik természetben kapják egy részét a fizetésüknek, azoknak természetbeni ellátása újra értékeltetik a mai áraknak megfelelőleg, az a megjegyzésem, hogy ez igy általánosságban esetleg sok igazságtalanságra ad okot. Ez nagyobbrészt a felekezeti tanítókra, tanárokra és az egyesületi, vagy városi és községi tanárokra és tanítókra áll. Tudom nagyon jól, hogy olyan természetbeni ellátásban is vannak egyes tisztviselők, akiknek csak épen a megélhetésükre szükséges természetbeni ellátásuk van. Ezekre vonatkozólag kérem a pénzügyminister urat, hogy a kultuszminister úrral ugy egyezzék meg, hogy a természetbeni ellátás azoknál a tanítóknál és tanároknál, akiknél a természetbeni ellátás csakis a családnak fentartására szükséges 5—6 métermázsa búzára és 4—5 métermázsa fára terjed, ezt a mai árakban értékelni teljesen felesleges, mert az a tisztviselő azokat ép ugy elfogyasztja most, mint ahogy elfogyasztotta békében. Ez fizetési vagy javadalmazási többletet egyáltalában nem jelent. Azonban az olyan tanítóknál vagy tanároknál, akiknek a természetbeni ellátmánya több hold földben, vagy több métermázsa búzában nyilvánul meg, ilyeneknél azt a csekély részt, ami a család fentartására szükséges leszámítva, a többit tessék a mai árakban értékelni, és csak az ilyeneknél tartom méltányosnak, hogy az állami fizetés kiegészítése megvonassák. A 6. §-nál, ahol a hadiszolgálatban levő tisztviselők hadikárpótlásáról van szó, a következőket vagyok bátor megjegyezni. A törvény-