Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-314

A nemzetgyűlés 314. ülése 1922. évi február hó 15-én, szerdán. 241 nak terén. Már pedig, ha a t. kormánynak a polgári rendért való lelkesedését — az egyoldalúságtól eltekintve — teljesen hitelesnek veszem, ugy a kormánynak működése engem arra nézve, hogy a szabadságjogok iránt különös rajongással volna eltelve, eddig legalább nem nyugtatott meg. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Somogyi István : Ezután még kevésbé fogja ! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Ilyen körülmények között mély aggodalommal nézek annak a hosszú időnek elébe, amely alatt a kormányhatalom minden parlamenti ellenőrzés nélkül fog gyakoroltatni. Mert ítéljen bárki akárhogyan ennek a nemzetgyűlésnek működéséről, mégis tény, hogy ez az a szószék volt, amelyen a szabad szót elnémítani nem lehetett, ahol a kritika szabadon elhangzott és a kritikák elhangzásának elvárása már magában is féket vetett az önkénykedésnek. (Ugy van! Ugy van! balfelöl) Aggodalommal nézek az elé az idő elé, amely időben ez a fék már nem fog működni, és bátor vagyok az igen tisztelt kormányt figyelmeztetni a fokozott felelősségre és arra kérni, hogy adjon tőle telhetőleg a nemzetnek erkölcsi garanciákat arra nézve, hogy ezzel az ellenőrzés nélküli idővel nem fog visszaélni közszabadságaink rovására, mert az a sajtó, amelynek feje fölött függ mint Damoklesz kard a lap megszüntetésének lehetősége, . . . Budaváry László: Nagyon helyes! (Nagy zaj balfelöl.) Gr. Apponyi Albert: Tudom, hogy vannak képviselő urak, akik lelkének gyönyörűsége telik mindenben, ami jogok megfosztásával jár. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Köztem és azon képviselők közt az én aggodalmaimat soha át nem hidalható ür tátong, mert én a mindenki számára egyenlően kiszolgáltatandó jognak és mindenki számára a törvényes korlátok egyenlő felállításának vagyok a hive. (Elénh helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben éltem, ebben akarok tovább élni, ebben akarok meghalni, és azok a fiatal óriások, (Elénh tetszés és éljenzés a baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) akikre nézve mindez a lomtárba való ódonság, azok óhajtom, hogy emelkedjenek túl rajtam, tegyenek több szolgálatot a hazának, mint amennyit én tettem ! (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A képviselők a bal- és a szélsőbaloldalon felállanah és tapsolva éljeneznek.) Ez azonban a nemzet szabadsági és jogegyenlőség! hagyományainak megtagadása és nem az az ut, amelyen felfelé fognak jutni. (Ugy van! Ugy van! a bal' és a szélsőbaloldalon.) Hornyánszky Zoltán : Több kereszténységet ! Gr. Apponyi Albert: Amikor a nemzetgyűlés kapui bezáródnak, nincs más ellenőrző hatalom, mint a sajtó ; a sajtó pedig a kormány kezében van, ugy hogy annak minden NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XVII. KÖT orgánumát megfojthatja, amikor neki tetszik. Hogy ilyen körülmények között az ellenőrzés mikép gyakorolható, azt minden embernek belátására bizom; tehát tulajdonképen hatályos ellenőrzés nélkül fog működni a kormány. Én ezt nem támadó szándékkal mondom, hiszen támadásnak majd akkor lesz helye, ha utólag meggyőződünk, ha ezzel a helyzettel a kormány visszaél, . . . Szilágyi Lajos : Felelős minden emberéletért ! Gr. Apponyi Albert : .. . hanem azért mondom, hogy belenyúljak, amennyire tőlem telik, a t. kormányon ülő férfiaknak lelkiismeretébe és figyelmeztessem őket arra, hogy kétszeres és tízszeres gondossággal kell őrködniök azon kincsek fölött, amelyek egészen nekik vannak kiszolgáltatva, amelyek fölött való sáfárkodásukat nem ellenőrzi senki. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor (a belügy minister felé) : Hiába nevet ! Nem lehet nevetéssel elintézni. Magát nem fogjuk igy tapsolni! Nevetni lehet. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : Tisztelt Nemzetgyűlés! Teljesen aláírom azokat a szavakat, melyeket gróf Apponyi Albert itt a közszabadságok értékéről mondott. Azt hiszem, hogy én nem adtam neki okot arra, hogy ezeket a szavakat hozzám intézze. (Zaj a baloldalon. Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Nem adtam okot rá, mert olyan férfi, mint én, aki a magyar politikai életben húsz éven keresztül az ellenzék padjain ültem, sokkal többre becsüli ezen közszabadságok értékét, semhogy azokat most, amikor ideiglenesen ül a kormányszékben, bármely formában is megbecsteleniteni akarná. Nem adtam erre okot már azért sem, mert hiszen én voltam az, aki a közelmúltban a cenzúrát megszüntettem, én voltam az, aki a legmesszebbmenőleg elébe mentem a szociáldemokratapártnak és mindazon kívánságoknak, melyek az internálások és más dolgok tekintetében a kormányzat irányával szemben támasztattak és igyekeztem azokat honorálni. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Kijelentem, hogy a belügyminister úrral együtt igenis őrködni fogunk a közszabadságok felett, de a közszabadságok felett, és nem a szabadosságok felefct. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Amennyire nagyrabecsülöm és amennyire nagyra kell értékelnünk mindannyiunknak a szabadságokat, épugy nem szabad felelős állásban lévő férfiúnak megtűrni a szabadosságot. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Az ellenzék mélyen tisztelt vezetőférfiaihoz tehát azt a kérést intézem, méltóztassanak gondoskodni arról, hogy a válaszÎT 31