Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-314

236 A nemzetgyűlés 314. ülése 1922, Rassay Károly : Szegedre is elmegyünk egy kis vendéglátogatásra. Elnök (csenget): Csendet kérek! Huszár Károly ; Arra kérném mind a két oldalon ülő képviselőtársaimat, akik ma egész nap azzal ostromoltak jobbról-balról, bogy próbáljunk megegyezést csinálni, méltóztassanak öt vagy tíz percig türelmükkel engem megajándékozni. (Helyeslés. Halljuk!) Meg vagyok győződve, bogy semmi olyasmit nem fogok magam mondani, ami tüzet gyújtana, vagy izgalmakat eredményezne, vagy ami odakünn még nagyobbá tenné a nyugtalanságot. De ezeket a kölcsönös szópárviadalokat mindkét oldalról be kellene erre a néliány percre szüntetni. T. Nemzetgyűlés! Világos és kétségbevonhatatlan tény, hogy ha ma ezen az alapon, hogy a négy elemi helyett az irni-olvasni tudást s a Károly-kereszteseknek, vagyis a katonáknak választójogát akceptálta volna a kormány és a titkosság szavazásra bocsáttatott volna itt a Házban és mindenki a pártkötelék feszélyező hatása alól fel lett volna oldva a női választójog kérdésében : akkor ma este itt meg lehetett volna egyezni, (Ugy van ! Ugy van ! a balólalon.) Es ón még tovább megyek. Ezen az alapon még a holnapi délelőtt folyamán is szavazni lehet itt ebben a Házban, és meg vagyok győződve arról, hogy ezeknek a gondolatoknak itt a parlamentben megvan a többsége. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Az tehát, aki ezt lehetetlenné teszi, beviszi a nemzetet, nézetem szerint, egy olyan harcba, amelyért igen súlyos felelősség hárul rá, akár egyszerű képviselő, akár pedig a kormány tagja. (Ugy van!) En tehát mindenkit arra kérek, győzze le a pártszenvedélynek és a pártönzésnek utolsó maradványait is, ha olyan van még a lelkében és ebben a pillanatban mindnyájan szálljunk magunkba. (Helyeslés jobbfelöl.) Végeredményben két esztendei munka után állunk itt, végeztünk súlyos és nagy feladatokat, nem lehet mondani, hogy ez a nemzetgyűlés nagyon nagy munkát nem végzett volna — de ez a nemzetgyűlés önmagán követ el harakirit akkor, ha saját maga ad módot és alkalmat arra, hogy az alkotmányosság megsebeztessék. Ha nem barikadirozza el az alkotmányt vagy a törvényes rendet ugy, hogy azon semmiféle sérelem ne ejtethessék, akkor a legnagyobb hibát ^követi el a magyar közjog ellen. En nem abban látom e választójogi probléma súlyosságát, hogy itt a pártok akarata miként érvényesül e pillanatban. Nekem más féltő aggódásom, gondom nincs, mint hogy azoktól a turbulens scenáktól, amelyek lejátszódtak, apárttusáktól kiméltessék meg legalább a jövő nemzetgyűlés. Mindenkinek az legyen az igyekezete, hogy ha megnyilatkozik a magyar nemzet alkotmányos akarata, az egy olyan törvény alapján nyilatkozzék meg, amelyhez semmi kétség nem fér. De mi lesz egy olyan nemzetgyűléssel, amely már a születésében vérfertőzés utján meg van évi február hú 15-én, szerdán. mérgezve ? (Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon. Ellenmondások jobb felől.) Friedrich István : Igen, törvénytelen ! Huszár Károly: Igen, ha alkotmányosságon a legkisebb sérelem esik egy alkotmányos institúció összehozása alkalmával, akkor ott egy seb ejtetett a törvényességen és seb ejtetett az alkotmányosságon (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) és én, t. Nemzetgyűlés, emlékszem e nemzet históriájára, hogy itt az alkotmány féltése és védelme milyen óriási, ellentétes táborokra szakította sokszor hosszu éveken át e nemzetet — ettől szeretném e nemzetet megkímélni, és én tudom azok hangulatából, akik velem beszéltek, többségi képviselők és ellenzéki képviselők — hogy ez az akarat a nemzetgyűlés többségében megvan (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) és minden oldalon a többség emellett foglal állást. (Ugy van!) Tehát mi az a szerencsétlen fátum ezen a nemzeten, hogy ez a szükséges nemzeti akarat nem tud érvényre jutni? (Nagy mozgás a balés a szélsöbaloldálon.) T. képviselő urak! Egész bátran kérdezheti majd tőlünk a választó közönség : »Jó urak, hát hová tettétek az eszeteket?« Joggal kérdezheti majd. Rakovszky István: Nem tőlünk! Huszár Károly: Mindegyiktől! Mert állítom, hogy ebben a pillanatban még megvan a lehetőség arra, hogy a holnapi napon is megnyilatkozzék ezekben a pontokban a nemzetgyűlés akarata, és azt az akaratot, amely itt a nemzetgyűlésen meg fog nyilvánulni, — akár a javaslatban lefektetett akarat, akár egy másik akarat lesz, amely többséget fog kapni — a nemzet biztosan respektálja. En tehát azt indítványozom, hogy igenis a holnapi nap folyamán ne szakítsuk meg a tárgyalásokat, hanem a holnapi napon a napirend első pontjaként szerepeljen a választójogi törvényjavaslat, hogy itt a Házban kiderüljön, hogy a história BS £1 nemzet előtt ki felelős azért, ha alkotmányzavar következett be. (Éljenzés, taps és felkiáltások balfelöl : A kormány ! Zaj. Felkiáltások jobbfélol : Halljuk a trninisterelnököt !) Elnök : A ministerelnök ur kíván nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök; T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! jobbfélol) En vártam, hogy az utolsó percben is még kísérlet fog történni abban az irányban, amelyet az előttem szóló t. képviselő ur jelzett, (Nagy zaj.) de épen azért, mert ezt vártam, kötelességemnek tartom, hogy reflektáljak azokra, amiket Huszár Károly t. képviselő ur kifejtett. O azt állítja, hogy két órán keresztül nem volt abban a helyzetben az ellenzék, hogy a kormánnyal tárgyalhasson és propozicióit megtegye. En a magam részéről meghívást kaptam a kormányzóhoz, hogy bizonyos kérdésben felvilágosításokat adjak, és ez volt az oka távol-