Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-314

A nemzetgyűlés 314. ülése 1922. évi február hő 15-én, szerdán. 237 létemnek. Ellenben a Háznak mélyen t. elnöke telefonon közölte velem azon feltételeket, amelyek mellett az ellenzék hajlandó a javaslatot keresztülbocsátani. Most ezzel áttérek ezekre a feltételekre, amelyek nekem szabattak. E feltételek majdnem azonosak azokkal, amelyeket utolsó beszédemben mint elfogadhatatlanokat visszautasítottam volt. (Halljuk ! balfélől.) Itt van az irni-olvasnitudás kérdése. Bocsánatot kérek, én deklarálhatom ezt nyilt kérdésnek, deklarálhatom akármiféle kérdésnek, de a kormány a maga részéről leszögezte magát ez álláspont mellett. (Vgy van! jobbfelol.. Zaj a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék e kérdésben a kormányt leszavazni és a kormány abban a percben távozni fog a helyéről. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások : Akkor mondjon le! Elnök csenget.) Azt nem lehet követelni a kormánytól, hogy ma tett kijelentését holnap vonja vissza és gyermekes labda-játékszerévé váljék az ellenzék tetszésének. Ezt önérzetes komoly férfiaktól követelni nem lehet. (Zaj bal felöl.) De továbbmegyek, t. Nemzetgyűlés ! Itt van a katonai jogcím kérdése. Hát hogyan áll ez a kérdés? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István ministerelnök : Annak idején az ellenzék kebelében létesült egy megállapodás, amely arról szólt, hogy azt, amire a kormány ezelőtt két nappal kijelentette, hogy elfogadja, — hivatkozom ebben a tekintetben a Ház elnökére és hivatkozom üassay t. képviselő úrra, (Félkiáltások : • Bassay állja most is !) — elfogadják ők is. Mert mi történt ? Mikor a kormány a maga részéről megadta azt az engedményt, akkor igenis felállottak némely urak és visszatáncoltak és kijelentették, hogy nem fogadják el. (Nagy zaj és ellenmondás a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobb felöl: XJgy van!) Rakovszky István : Nem áll. Somogyi István : Mi közünk nekünk hozzá ? Huszonketten vagyunk! Gr. Bethlen István ministerelnök: A Ház mélyen t. elnöke ezt az ajánlatot, mint az ellenzék ajánlatát, közölte. (Félkiáltások balfelöl : Tévedés!) Én akkor ezt az ajánlatot elfogadtam és amikor elfogadtam, az ellenzék egy része a maga részéről kijelentette, hogy most már a megállapodást nem állja. (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula : Erről nem tudunk semmit ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Bocsánatot kérek, én nyilt színen beszéltem. Eassay képviselő ur hozzájárult. Gr. Andrássy Gyula : Nem volt joga ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Gr. Bethlen István ministerelnök : A t. képviselő urak azt mondják, hogy a katonai jogcímet a Eriedrich-f éle javaslat, illetve a Friedrichféle rendelet szerint kívánják. Még a Friedrichrendeietben is a katonai jogcím, mint korhatárt leszállító, nem pedig, mint külön jogcím van. Tehát túlmentek e követelésben is azon, amit az urak eredetileg elfogadtak. Ami már most a nyilt és titkos szavazás kérdését illeti, nem azt követelték tőlem, hogy ezt tegyem szabaddá, — mert azt százszor kijelentettem itt a Ház szine előtt, hogy ez nyilt kérdés — (ügy van ! jobbfelöl,) hanem azt követelték tőlem, hogy garanciát adjak arra, hogy a titkosság fog keresztülmenni. Bocsánatot kérek, midőn tudom azt, hogy e kérdésben jobbról is, balról is minden tekintetben propagandát fejtenek ki, és én nem avatkoztam bele e kérdésbe, hogyan adjak én garanciát arra, hogy ez a szavazás miként fog végződni ? (Igaz ! Ugy van ! jobb felöl.) Hát, t. Nemzetgyűlés, az urak tőlem olyat is követelnek, amit meg sem adhatok, mert én próféta nem vagyok, és az, hogy a nemzetgyűlés hogyan fog határozni e kérdésben, semmiképen sem függ tőlem. Ismétlem tehát, az elvek tekintetében a nemzetgyűlés továbbmenőleg határozhat. Hiszen mi a magunk részéről csak megkönnyebbülünk, hogy ha végre megszabadulunk azon kálváriától, amelyre bennünket idenyomoritanak, ahol már hónapok óta személyes támadásokkal illetnek, amelyek ellen védekezni is alig tudunk. Elvégre nekünk is van meggyőződésünk, és hogy ha a Ház meggyőződésünkkel szemben . szavaz, akkor a konzekvenciákat^ levonjuk. Ezeket akartam megjegyezni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl és a jobbközépen. Zaj a bál- és a szélsöbaloldalon.) Schlachta Margit: És ami a női választójogot illeti, a ministerelnök ur nem felelt! (Zaj jobbfelöl.) Igen, két év alatt egyszer én is közbeszólhatok! (Éljenzés, helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Senki sem kívánja az ellenzék részéről, hogy a ministerelnök ur meggyőződéséből engedjen, de igenis meghozhatta volna a ministerelnök ur a nemzetnek azt az áldozatot . . . (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök : Meghozhatta volna az ellenzék is! Szilágyi Lajos: . ..hogy lemondott volna! (Elénk derültség és felkiáltások a jobboldalon : Szilágyi javára !) Elnök : Kérem a képviselő urakat a jobboldalon is, szíveskedjenek a komolyságot megőrizni és a házszabályokhoz alkalmazkodni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos : Én az elnök ur napirendi indítványával szemben más indítványt fogok tenni, mielőtt azonban erre rátérnék, válaszolnom kell a ministerelnök urnák a katonai jogcímre vonatkozólag tett kijelentéseire. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ez nem napirend !•).