Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-309

A nemzetgyűlés 309. ülése 1922. évi február hó 9-én, csütörtöhön. 17 annál jobbak lesznek az alantasai. A közrendőrök anyagi megbízhatósága, jó fizetsége kétségtelenül érdek és követelmény, de semmi esetre sem szabad a legénység illetményeit akként megállapítani, hogy ugyanakkor az őket oktató és nekik parancsoló előljáró rendőr-csapattisztek, valamint ennek az intézménynek többi tisztviselői félretétessenek. Egyenlő elbánást követelek a rendőrtisztikar számára, egyenlő elbánást a közrendőrökkel. Azt hiszem, ez a minimuma annak, amit követelhetek a kormánytól. Hogy emellett azonban a rendőrlegénység sem elégedett, hogy a rendőrlegénység is el van keseredve a mai állapotoktól, az egyenesen a kormány bűne. Bizonyítja a kormány mulasztásait az, hogy a rendőrségnél óriási nagy a létszámhiány, állandó az állomány hullámzása, állandó az emberanyag változása, állandó az eltávozás a rendőrség kötelékéből, ennek folytán az államrendőrség rendszeres kiképzéséről, még kevésbé továbbképzéséről ily körülmények között beszélni sem lehet. Tény, — ezzel nem akarom a rendőrlegénység értékét leszállítani •— hogy ma a rendőrség kötelékébe a menekülteken kivül többnyire silány anyag jelentkezik, többnyire állás nélküli, munkanélküli emberek azok, akik pályáznak a rendőrséghez való felvételre. Ezek a pályázók ott is csak ideiglenes elhelyezést keresnek, főleg csak a télen át maradnak és tavasszal mennek tovább. A rendőrlegénységnél ép a javadalmazás aránytalan és igazságtalan elosztása következtében főleg a nőtlen rendőr küzd a megélhetés nehézségeivel, elsősorban az élelmezés miatt. Az étkezési pénz a katonaságnál fennálló közöskoiryha-rendszerre van alapítva. A legtöbb rendőrkapitányságnál azonban — és itt főleg a vidéki rendőrkapitányságokról szólok — legénységi közös konyhát részint a létszám alacsonysága, részint az élei mi cikkek beszerzésének nehézségei miatt felállítani nem lehet. Még a legszerényebb igényű rendőr is nagyobb összeget költ a napi étkezésre, mint amennyi az étkezési pénze. Egyéb szükségleteit, mint ruhamosás, lakás, ruhajavitás, már alig bírja fenmaradó illetményeiből fedezni. Hiszen hogy nálunk egy pár bakancs talpalása is milyen nagy összegbe kerül, mindnyájan tudjuk, már pedig a rendőr szolgálatánál fogva bakancsát nagyon gyorsan elkoptatja. Ellenvetésül szokta a pénzügyi kormány felhozni az idevonatkozó kérelmekkel szemben azt, hogy a rendőr külön szolgálatokat is végez, amelyekért külön díjazás jár. A túlnyomórészt magánérdekeket szolgáló szolgálatokért, vigalmi-vezényléseknek szokták ezeket nevezni, külön felügyeleti díjak járnak. E szolgálatra azonban a rendőrközeg nem a rendes szolgálati idejében, hanem pihenési idejében, tehát a szolgálaton kivüli szabad napjainak és rendesen az esti és éjjeli órák nyugalmának elvonásával vezényeltetik. Ez volna a rendőrség egyedüli legális mellékjövedelme. Ez azonban a vidéken és különösen a nyári hónapokban oly csekély, hogy említésre sem méltó. A tisztviselői NEMZETGYŰLÉSI NAPLŐ. |920—1921. — XVII. KÖTET. karnak ily irányú mellékjövedelme pedig igazságtalanul osztatik el. Budapesten többnyire a fogalmazói kar részesül benne, vidéken a detektívek teljesen ki vannak zárva ebből a vezénylésből, a felügyelők pedig a fogalmazókkal egyenlő elbánásban nem lészesülnek. Azonfelül van egy ministeri rendelet, amelyet szám szerint nevezek meg, 33.582/1921. VI. A, ez a rendőrtisztviselők felügyeleti díjait visszatartani rendeli olyanformán, hogy a felügyeleti díjakat nem fizetik ki annak a rendőrtisztviselőnek, aki például egy táncmulatságon az egész éjszakát rendőri felügyelettel eltöltötte, hanem a felügyeleti díjat a rendőrtisztviselő megkérdezése nélkül levonják és a központokba beosztott tisztviselők figyelembevételével osztják fel, tehát olyan tisztviselők is részesülnek a felügyeleti díjakban, akik abszolúte nem vettek részt a felügyeleti különszolgflatban, hanem irodákban nappal végzik teendőiket. Hogy ez mily elkeseredést okoz azok között, akik valóban végzik szolgálatukat, de az ezen a címen nekik járó díjat nem élvezik, könnyű elképzelni. Ha összehasonlítom három fegyveres testületünknek, a honvédségnek, csendőrségnek és rendőrségnek illetményeit, akkor azt látom, hogy a rendőrség alkalmazottai a legalacsonyabban vannak fizetve. Magában a rendőrség kebelében már a nőtlen rendőrnek majdnem több az illetménye mint a felügyelőjének, a nős rendőrnek több mint a nőtlen felügyelőnek, ha pedig a rendőr családos, többgyermekes, egyenlő családtagot számítva, több mint a felügyelőjének. Ez a helyzet a honvédségnél teljesen ki van zárva. Az élelmezési váltság, amelyet a tisztek és a legénység a katonaságnál eg3^enlő mértékben kapnak, abszolút jó illetmény, melynek mindenki örül. Ez nincs meg a rendőrségnél. Ezt követelik a maguk számára a rendőrök is. Ha összegeket mondok a csendőrséggel való összehasonlításnál, akkor azt kell látnom, hogy a rendőrtisztek az egész vonalon hátrányban vannak a csendőrséggel szemben, még pedig súlyos nagy összegekkel. Például egy IX. fizetési osztálybeli nőtlen rendőrtiszt átlag havonta 1500 koronával kap kevesebbet, mint az ugyanezen rangosztályban levő csendőrtiszt. A IX. fizetési osztályban lévő nős rendőrtiszt 1600 koronával kap kevesebbet, a IX. fizetési osztályban lévő nős, háromgyermekes rendőrtiszt 1900 koronával kap kevesebbet, mint a hasonló állású egyéb közbiztonsági közeg. Ehhez járul még az a különbség is, hogy a csendőrtisztek a betöltött állás után, tehát sok esetben a magasabb rangosztály után élvezik fizetésüket, ami a rendőrségnél egyáltalán nincs. A pénzbeli javadalmazás után áttérve a felszerelési és egyenruházati kérdésekre, amelyek szintén anyagi kérdések és szintén érintik azon törekvéseket, amelyektől vezéreltetve terjesztette állítólag ide a kormány ezt a javaslatot, szintén súlyos panaszok vannak. Van egy belügyministeri rendelet, 78.632/1920. számú, mely a rendőrtisztviselők részére 1200, a felügyelői tisztikar részére