Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-314
À nemzetgyűlés 314. ülése 1922. számolhatok sporadikus kivételekkel, (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) akkor nekem a nagy átlagokkal kell dolgoznom, mert hiszen különben lehetetlen lesz a törvényalkotás, a szabályalkotás, akkor tulaj donképen minden egyes emberre nézve individualiter kellene a maga jogát megállapítani. Egy egészen kis, mondjuk egy városi államban ez lehető lenne, de Magyarország még a megcsonkítás után is elég nagy ország maradt. Ilyen körülmények között individualiter mindenkinek a maga jogát megállapítani nem lehet. Én tehát kénytelen voltam általános kategóriákat keresni (Helyeslés a jobboldalon.) és ezt az általános kategóriát a négy elemiben találtam meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Es kérdezem Haller igen tisztelt képviselő úrtól, aki velem együtt intenziven foglalkozott kulturális kérdésekkel, ha ez ugy van, a mint ő nagy emfázissal, de ismétlem, igen szépen kifejtette, hogy a puszta irni olvasnitudással is igen nagy kulturális nivó ér hető el : miért nem honosítunk meg valami Be^litzmetódust, amivel igen hamar meg lehet tanítani az embereket irni-olvásni és miért hajszoljuk akkor a gyermekeket hat évre be az elemibe ? (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Ez ne m ko moly érv !) Azért, mert az elemi iskola komoly kulturális tartalommal bir és azok, akik a négy elemi alapjára helyezkednek, komoly értelmi cenzust és nem egy tessék-lássék cenzust kivannak. Haller István : A felnőtteket tanítottuk igy ! (Zaj a baloldalon.) Rupert Rezső: A Gabel-féle rendszerrel! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Épen Eassay Károly igen tisztelt képviselő ur javaslatára belementem a négy eleminél egy olyan igazolásba, (Halljuk ! jobbfelől.) amely mellett, azt hiszem, minden objektiven gondolkozó embernek el kell ismernie, hogy abból a 2,700.000 választóból, aki főleg az értelmi cenzus alapján igényjogosult lesz, a túlnyomó többség bele fog kerülni a választók névjegyzékébe, semmiesetre sem fog kimaradni 500.000, mint amennyi azon rendeletek szerint kimaradt, amelyekért a t. túloldalon annyira lelkesedtek. (Zaj bal felől.) Felvetették velem szemben azt a kérdést, hogy miért ragaszkodom én annyira a négy elemihez és miért nem érem be a puszta irni-olvasni tudással. Tényleg, a számok igen csekélyek, 90.000 kb. a férfinépességnél. De ha a kormány belemenne az irni-olvansi tudás főjogcímébe és abba, hogy azt most bizonyítani kelljen, mit jelentene ez ? Azt, hogy nekünk a választások előestéjén meg kellene nyitni irni-olvasni tudást igazoló vizsgákat, tehát politikai vizsgákat, (Zaj balfelől.) olyan vizsgákat, amelyek kimenetele eldönti azt, hogy szavazati joga kinek legyen. Bródy Ernő : A számlálólapot kitölti, ennyi az egész ! évi február hó 15-én, szerdán. 191 Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister: Tehát a Rassay képviselő ur által javasolt és a kormány által épen a megállapodások utáni vágytól vezetve elismert igazoltatatási eljárás szerint mi igenis behozzuk azokat, akikről a négy elemi elvégzése alaposan feltételezhető. Egész objektív alapon kérdem, —hiszen itt nem lesznek viták, mert az 1910-ik évi népszámlálásnál még senki sem vallott politikai okokból azért, hogy választójogot szerezzen — kérdem, hogy mikor rövid idő alatt leszünk kénytelenek választói névjegyzéket összeállitani és amikoi. az izgalmakkal lesz összekötve, utána kénytelenek leszünk választani, akkor miért vessük mi alá a magyar választóközönséget politikai vizsgálatnak ? Bródy Ernő: Kitölti a számlálólapot és kész a vizsga ! Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister: Mikor milliókról beszél az ember a választójog szempontjából, akkor az emiitett csekély különbözet számot nem tesz. De ha politikai vizsgálatokat tartok, e.^zeloly visszaélésekre és politikai izgalmakra adtunk okot, amelyeket én, aki nemcsak ezért a javaslatért, hanem az országban a közrendért és köznyugalomért is felelős vagyok, felidéztetni nem engedhetek. (Zaj half elöl. Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister: A másik momentum, t. Nemzetgyűlés, amihez mi ragaszkodunk, a kétévi egyhelyben lakás. Ez igenis kizárja a választók sorából azokat, akik a maguk lakhelyén iúlnyomó többségükben — itt megint egyes kivételekről nem beszélek, mert ha az ember jogszabályokat alkot, nem nézheti a kivételeket, hanem a nagy átlagokat kell tekintenie — egy községben gyökeret verni nem tudtak és ideoda költözködnek. (Helyeslés jobbfelől.) Ezeket én teljesen nyugodt lélekkel fosztom meg a választójogtól egyelőre, hangsúlyozom : egyelőre, mert amint gyökeret vernek, amikor már két évig egyhelyben laknak, ők is választójoghoz jutnak. (Helyeslés jobbfelől ) Ez tehát általános választójog, és tiltakoznom kell ellene, hogy nem volna az, mert csak az a választójog nem általános, amelynek mindenki nem tud eleget tenni. ( Ugy van ! jobbfelöl.) Felmerült az az érv, hogy a kétévi helybenlakás kikötése az ipari munkásságra nézve sérelmes lenne. Ez igen fontos kérdés, amelyre nekem válaszolni kötelességem. T. Nemzetgyűlés ! Az a javaslat, amelyet a kormány benyújtott, szavazathoz juttatja az ország lakosságának 60%-át, az ipari munkásságnak pedig 63%-a lesz szavazó. Ha tehát egyik társadalmi osztály nagyobb mértékben jut szavazati joghoz, mint az ország össznépessége, az országos átlag, (Ugy van! jobbfelől.) akkor azt vitatni, hogy ez a javaslat az ipari munkásságra sérelmes lenne, jogosan nem lehet, (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.)
