Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-314

190 A nt-'.nzetgyülés S14. ülése 1922. évi február hó 15-én, szerdán. nagyobb egyéni tisztelettel viseltetni, tehát semmi ok sincs arra, bogy viharozni méltóztassanak. Szíveskedjenek meghallgatni, hiszen ma már, t. képviselőtársaim, ez nemcsak a mi dolgunk ; én ma már nemcsak ennek a nemzetgyűlésnek beszélek ; nekem, mint a javaslatért felelős belügyministernek kötelességem ma az egész magyar nemzetnek beszélni (Helyeslés a jobboldalon.) és ezért követelem magamnak azt a jogot, hogy méltóztassanak engem csöndesen és méltóképen meghallgatni. A legutolsó alkotmányosan megalkotott törvény, az 1918. évi XVII. törvénycikk 1,489.000 magyar állampolgárnak adott volna csonka Magyarországon szavazati jogot. Ez a Wekerle-féle választói törvény. Ezzel szemben az a javaslat, amelyet teljes meggyőződéssel képviselni szerencsém van, 2,420.000 magyar állampolgárnak fogja a szavazati jogot megadm. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Az egész Magyarországon !) Csak a csonka Magyarországon. Az emelkedés tehát a Wekerleféle törvényjavaslattal szemben 928.000 fó. Ha tehát én azt latom, hogy az utolsó választói törvénnyel szemben mi kereken egy millióval — valami hiány van — több választót hozunk, akkor ugy érzem, hogy nagy igazságtalanság van abban, ha méltóztatnak jogfosztó és jogfosztó között disztinkciót tenii. Mi igen messze mentünk: mi levontuk az idők konzekvenciáit és annak behatása alatt hozzuk ezt a törvényjavaslatot. Haller igen tisztelt képviselő ur érdekes idézeteket olvasott fel azoktól a magyar politikusoktól, akik a választójog szempontjából a gyors haladás képviselői voltak. Én ugyancsak százszámra tudnám felolvasni azoknak a politikusoknak nézetem szerint helytálló nyilatkozatait, akik a fokozatos kiterjesztésnek voltak hi vei. Tisztelt képviselő ur, ez világnézeti kérdés, ez nyugvópontba jutni sohasem fog. Mert a világtörténelem folyamán azt látjuk, hogy ott, ahol élet volt, ahol nem volt halál, ott küzdelem volt, ez a nagy küzdelem mindenkor a gyorsabban, a forradalmi tempóban haladók és a megfontoltan haladók közötti harc volt. Nem akarok itt hosszas történelmi visszapillantást vetni, de méltóztatnak Athén történetéből tudni, hogyan folytak oct ezek a harcok és hogy azután a demagógia elharapódzása hogyan tette tönkre Athén hatalmát. Méltóztatnak tudni, hogy a középkori olasz köztársaságokban, Firenzében, Milanóban hogyan folytak ezek a harcok. Akkor is más jelszavak alatt ugyanezekről a kérdésekről volt szó. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Az egységes Itália lett belőle !) Es az uj korban 1789-től fogva Európa parlamentjei ezekről a kérdésekről igen sokat vitatkoztak. Hiszen mi nem áltathatjuk önmagunkat, hogy amiket a túloldalról elmondottak és amiket mi itt elmondottunk, a legcsekélyebb eredetiség jellegével birhatnak. Mindezt már százszor, ezerszer elmondották, itt az emberek egymást kapacitálni aligha tudják. Ez világnézeti kérdés. Vannak emberek, akik azt vitatják, hogy mindenki jóformán már ugy születik, hogy szavazati joga van (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) és a törvényhozásoknak voltaképen nincs más hivatásuk, mint ezt elismerni. Vannak mások, akik azt hiszik, hogy ez egy államszervezeti kérdés, hogy az állam adja meg, természetesen igen széles rétegeknek, a választójogot, de csak azoknak, akikről általánosságban, nagy általánosságban — hiszen kivételekről mindig lehet szó — fel lehet tételezni, hogy ezen jogokkal, amelyek nem magán jog, amelyek nem egoisztikus okokból adott jog, a köz, a haza érdekében fognak élni. A legfinomabb elmék igen sokat vitatkoztak erről és a korábbi két választási törvény körül folyt nagy vita alkalmával ezek az érvek már nálunk is meglehetősen ki lettek merit ve. Egy azonban tény : hogy a világon mindenütt, ahol az általános szavazati jogot behozták, nagyon rövid idővel behozatala után az emberek azon törték a fejüket, hogy hát mik is ennek az általános szavazati jognak a korrektivumai. Bródy Ernő : Es mit csináltak ? Megmaradt mindenütt ! Rubinek István : Keresik a korrektivumokat mindenütt. Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister ; Es ha ilyen korrektivumok keresendők, akkor a kormány ezt csak két momentumban találhatta meg. Az egyik egy bizonyos minimális értelmi határ, a másik pedig az, hogy az ország népességének az a része, amely állandóan ide-oda hullámzik, ideoda vándorol, amely gyökeret verni egyetlen községben sem tud ... Szabó István (sokorópátkai) : Nem akar ! Gr. Klebeisberg Kunó belügyminister: -egy része talán nem is akar, egy része nem tud . . . egy ideig, de csak addig, amig gyökeret nem vert, választójogban ne részesüljön. Az első az a minimális értelmi cenzus, amely a legcsekélyebb rést sem üti az általános szavazati jog elvén, mert hiszen az általános tankötelezettség alapján nyugszik s ez a négy elemi sikeres elvégzése. Ezzel szemben felhozatott a puszta irni-olvasnitudás és emellett Haller igen tisztelt képviselő ur a maga nagy dialektikai képességével oly hevülettel érvelt, hogy az ember egy pillanatig szinte hajlandó volt azt gondolni, mintha ő nagyobb súlyt tulajdonítana az irni-olvasnitudásnak, mint a négy elemi elvégzésének. Mert méltóztatott rámutatni, hogy nagy számmal vannak emberek, akik belátva azt, hogy milyen szégyenletes, hátrányos az . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister:..; hogy még minimális ismeretekkel sem rendelkeznek, megtanulják saját energiájukból az irniolvasnitudást. Én nem vitatom, t. képviselő ur, hogy ilyen emberek vannak ; elég nagy számmal vannak. Az országos átlaghoz képest azonban az ilyen energikus emberek elenyésző kis számúak. Es amikor én törvényeket javaslok, akkor én nem