Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-314

 nemzetgyűlés 314. ülése 1922. évi február hő 15-én, szerdán. Í8§ eBben az országban léteztek — és ez a koalíciós kabinet vigye az ország ügyeit mindaddig, amig egy, a legáltalánosabb választói jog alapján összegyűlt nemzetgyűlésben meg nem lesz állapitható, hogy melyik irányzatnak van többsége és az abból kikerülő kormánnyal azután az entente hajlandó tesz a béketárgyalásokat megindítani. Ez volt akkor az entente álláspontja. Ezen az alapon jöttek létre a Friedrich-féle rendeletek, bár Haller István t. képviselőtársam egész lojálisán mondhatta, hogy bár külső kényszer volt de ő örömmel cselekedett, mert ő bensőleg is ennek szükségét érezte. Haller István : Nem mondtam ! Az ellenkezőjét mondtam ! (Felkiáltások a baloldalon : Nem mondta ! Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister : így jöttek létre ezek a rendeletek. De akkor mindenki érezte, hogy túlmentünk a radikalitás szempontjából azon a határon, amelyen nem mentünk volna túl akkor, ha a magyar nemzetnek valamely alkotmányos törvényhozó testülete léptette volna életbe az uj választási jogot. Ez bent volt akkor a levegőben ; hisz a falusi magyar asszonyok túlnyomó része akkor azt mondta, hogy nekik ez a választójog nem is kell. (Ugy van! a jobboldalon és jelkiáltások : Most is azt mondják ! Ellenmondások a baloldalon.) Ezek tények ; efölött nem lehet vitatkozni, lehet, hogy ez a t. képviselő uraknak nem tetszik, de ezek tények. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Én senkit személyében nem támadok, nem személyeskedem, kérem, hogy ezeket â tárgyilagos fejtegetéseimet méltóztassék nyugodtan meghallgatni. Ha valakit személyében megtámadok, egész jogosan elismerem, hogy az illető és az a párt, amelyhez tartozik, viharokat rendezhet. De addig, amig én argumentációmban megmaradok a legteljesebb tárgyilagosság terén, joggal megkövetelhetem mint minister, (Zaj a baloldalon.) aki felelősségem tudatában felelősséggel beszélek, hogy méltóztassék engem nyugodtan meghallgatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Konstatálom, hogy a falusi női népesség túlnyomó része erre az egész választójogra súlyt nem helyezett. (Felkiáltások jóbbfélől : Ma sem I) Konstatálom azt is, hogy a városi népességnek igen számottevő része fejcsóválva olvasta ezeket a szükségrendeleteket, mert féltette a magyar intelligencia vezető szerepét. (Ettenmondások balfelől.) Ha az intelligencia elveszti a vezető szerepét, ezért felelős az az intelligencia is. Én nem akarom a magyar intelligenciának az utolsó 50 évben tanusitott magatartását itt most védeni, de minden józan embernek koncedálnia kell azt, hogy ahol egy intelligencia a maga vezető szerepét elveszti, ott nagy baj van. A magyar intelligencia széles rétegei féltek attól, hogy elvesztik vezető szerepüket a magyar nemzet politikai irányításában és ezért nemcsak a falusi nők, de a városi intelligencia túlnyomó része is a legnagyobb aggodalommal fogadta a Friedrich-féle rendeletnek azon szélsőséges rendelkezéseit, amelyeket azt. hiszem, hogy még a kabinet tagjai közül is sokan csak a külső nyomás kényszere alatt fogadták el. (Ugy van! jobbfelől.) A legutolsó országgyűlési választás 1910-ben az 1873. évi választói törvény alapján tartatott. Ferdinandy Gyula: 1874. évi! Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister: Igaz, hogy ez az országgyűlés kétszer is alkotott választójogi törvényt, ... Bródy Ernő : Papíron maradt ! Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister : ... papiron maradt, és annak alapján Magyarországon választások nem voltak. Az utolsó országgyűlési választások 1910-ben voltak, és ha most megnézzük csonka Magyarországon, hogy az 1910-ben érvényben volt választójogi szabályok szeiint kik nyertek volna szavazati jogot, akkor megállapíthatjuk, hogy csak 581.000 ember ; ellenben a Friedrichféle szükségrendeletek szerint választói igényjogosultsággal birt volna 3,550.000 ember, tehát 3 millióval több, mint amennyi az utolsó — bármiképen Ítéljük meg — érvényes magyar törvény szerint. Hétszeresére szökött fel tehát a választók száma a Friedrich-féle rendeletek szerint, amelyeket — ismétlem — az entente kényszerifcett ki. Mindazok, akik a választói jog történetével foglalkoznak,, jól tudják, hogy a nemzetek mindig arra törekedtek, hogy ha ujabb és ujabb társadalmi rétegek előtt nyitják meg az alkotmány kapuit, hogy többségben legyenek azok, akik már politikailag iskolázottak, azokkal szemben, akik újoncok még a választói jog és a politika terén. De én bátran merem mondani, hogy sehol a világon elő

s nem fordult még, hogy 581.000-ről 3 millióval szökött volna fel a választók száma, és amikor azután az újonnan beözönlő választók a régieket egészen . . . Haller István : De sehol a világon nem hagyták 70 évig a választói törvényt reformálatlanul ! (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister: ...A megelőző országgyűlés érezte annak szükségét, hogy itt igenis tovább kell menni. Ennek tanusága, hogy mi a múlt szesszió folyamán kétszer alkottunk választójogi törvényt. (Felkiáltások a baloldalon : Rosszat !) A világháború megakadályozott minket abban, hogy fokozatosan mentünk volna előte, később azután a nemzeti katasztrófa gátolt meg ebben. Én azt, amit a Fiiediich-kabinet külső nyomás alatt, mint jogforrás — ezt nem gúnyosan mondom — kénytelen volt megalkotni, végleg megadott jognak nem tartom a nemzet széles rétegei számára. Ezt csak a magyar törvényhozás adhatja meg. És ha most azt vizsgalom . ;*. (Friedrich István közbeszól.) Rubinek István: Rósz tanácsokat ad! Friedrich István (közbeszól. Zaj). Elnök : Kérem Friedrich képviselő urat, szíveskedj ék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister: Igazán iparkodom minden képviselőtársam iránt a leg-