Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-314

188 A nemzetgyűlés 314, ülése 1922. évi február hú 15-én, szerdán. vánok egészen objektive foglalkozni. (Halljuk I Malijuk ! jóbbfélől.) Igen t, Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak tudni azt, hogy a román nemzetek — tehát franciák, olaszok és a spanyolok •— perhorreszkáljáka női választójogot, Ott választójoga csak a férfinak van és minthogy a háború a franciáknál és olaszoknál épugy megdézsmálta a férfinépességet, mint minálunk, azért Olaszországban és Franciaországban a lakosságnak csak 45—46%-a jut a legáltalánosabb szavazati jog mellett is a választójoghoz. Az olasz és a francia össznépességnek nem több mint 45—46%-a szavazó. Hiszen az össznépességnek körülbelül 48—49%-a férfi és ebből is különféle megszoritó jogcímeken 2—3% elesik, úgyhogy bizvást mondhatom, hogy a román nemzeteknél az össznépességnek nem több mint 45%-a jut szavazati joghoz. Az angolok is meglehetősen korlátozták a női szavazati jogot. Most azzal szemben, hogy a román nemzeteknél, amint előbb voltam bátor emliteni, 45% jut szavazati joghoz, az a javaslat, amelyet a kormány terjeszt e nemzetgyűlés elé, a magyar össznépességnek 60%-át juttatja szavazathoz. Ezeknek a számszerű konstatálása alapján kérdem én, hogy lehet-e ezt a választójogot, amely 14—15%-kal több szavazót ' hoz, mint a francia és az olasz választójog, konzervatív választójognak minősíteni. Ez demokratikus választójog. Minő álláspontra helyezkedtünk mi ennek a javaslatnak a megkoncipiálasánál ? Mi ennek a javaslatnak a megkoncipiálasánál arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy igenis, a férfinépességnek azok a csoportjai, amelyek még a legelemibb ismeretekkel sem rendelkeznek és amelyek gyors egymásutánban ide-oda vándorolnak, amelyek • gyökeret az ország földjében nem vertek, (Egy : hang balfdől : Talán az erdélyiek is ?) azok igenis választójogot gyakorolni nem fognak. De ezzel szemben választójogot adunk a magyar nők igen széles rétegeinek, (Zaj half dől. Felkiáltások balfdől : Hat elemi osztállyal !) a magyar asszonyok szine-javának (Zaj balfelől. Elnök csenget.) és igy jön létre az az eredmény, hogy mig a franciák és az olaszok az össznépességnek csak 45%-át juttatják szavazati joghoz, addig mi, csonka Magyar- ' ország össznépességének 60%-át részesítjük benne: Rassay Károly : Hát négymillió választó lesz ? Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister : Ne akarjunk mi a világon a radikalizmus terén vezetni. (Nagy zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Klebelsberg Kund belügyminister : A magyar nemzet századokkal később jött Európába, mint a nyugateurópai népek. Azután jött a török hódoltság, amely további 150—160 esztendővel vetett vissza bennünket. Természetes, hogy e történelmi eseményeknek kényszerű kifolyásaképen mi nem lehetünk annyira, mint Európa szerencsésebb körülmények között élő nemzetei. ,. •. " Fel vettetett az a kérdés is, hogy ki

? felelős azért, hogy 1867 óta kulturális téren több nem történt. Én, minthogy a mai felszólalásomban szigorúan tárgyilagos hangot kivánok használni, ezt a kérdést vitatni, feszegetni nem akarom, mert ez zokérzéseket kelthetne fel különféle tényezőkben. Konstatálnom azonban azt, hogy — ez oly tény, amelyen ma nem áll módunkban változtatni — hogy mi szerencsétlen körülményeknél fogva a tömegművelődés szempontjából nem állhatunk ott, ahol Nyugat-Európa szerencsésebb államai állanak. Mert hiszen egyéni műveltség szempontjából nincs okunk magunkat Európa előtt szégyelleni. Voltak állambölcselőink, mint b. Eötvös József, voltak természettudósaink, mint b. Eötvös Lóránt, de nem akarom itt nagy fiainkat egyenként felsorolni, ismétlem, egyéni műveltség szempontjából nincs okunk magunkat Európa és a világ előtt szégyelleni. De igenis, mi világtörténelmi események kényszerű következményeiképen nem állhatunk ott, ahol Európa kedvezőbb helyén lakó és kedvezőbb körülmények közt fejlődött nemzetei állnak. Ismétlem tehát, hogy a magyar nemzettől joggal azt várni, hogy Európa ezen keleti pontján, ezen exponált pontján ugyanolyan kulturviszonyai legyenek, mint a nyugat-európai népeknek, ... Bródy Ernő: De mint Bulgáriának lehet! Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister : . . nem lehet. Már pedig a választójognak párhuzamosan kell haladnia a nemzetek művelődésével, mert hogyha nem halad azzal párhuzamosan. (Mozgás és zaj a baloldalon. Elnök csenget.) akkor mindig baj van. És ebből le kell vonnunk azt a következtetést, hogy ne akarjunk mi Európa nemzetei, a világ nemzetei közt a radikalizmus szempontjából vezetni. Igen, t. Nemzetgyűlés ! Fel vettetett itt az a kérdés is, hogy miért jött a kormány a választójogi tövényjavaslattal és miért jött ezzel a választójogi törvényjavaslattal. (Felkiáltások balfelől : És miért ily későn ?) Arra a kérdésre, hogy miért jöttem vele most, beszédem bevezető részében volt szerencsém válaszolni. Hogy arra, miért jött a kormány ezzel a javaslattal, válaszolhassak, engedjék meg; hogy .egész rövid visszapillantást vessek a Friedrichféle rendelet létrejöttére és azokra a dolgokra, amelyek a választójog szempontjából a közelmúltban történtek. (Halljuk !) Én készséggel elismerem azt, hogy Friedrich István t. képviselőtársam igen is komoly szolgálatokat tett a magyar nemzetnek a proletárdiktatúra megbuktatása után, (Ugy van! Ugy van/) az entente-nál azonban azt a gondolatot, hogy Friedrich István t. képviselőtársam a jogforrás, melyből a forradalom után csergedezik minden, elfogadtatni akkor nem sikerült. Az entente akkor két követeléssel lépett fel, — én részt vettem akkor ezekben a megbeszélésekben, tudom, mi mondatott, mi nem — akkor kettőt mondtak. Az egyik az volt, hogy alakuljon koalíciós kabinet az összes árnyalatokból — hisz akkor pártok -nem voltak, ;

csak sejtettek, árnyalatokat, amelyek á||itólag