Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-314

170 A nemzetgyűlés 314. ülése 1922, azoknál a kerületeknél, amelyek részben megszállás alatt voltak, az ideiglenes székhelyet. Rassay Károly: De benn is van az alaprendeletben a meghatalmazás, hogy a belügyministerium megállapíthatja a kerület végleges székhelyét eltérőleg az előzőtől. Rubinek István: Ha az a belügyministeri rendelet törvényerővel birna, a legkisebb módosítást is csak törvénnyel lehetett volna eszközölni, holott belügyministeri rendelettel történt az intézkedés! Ugron Gábor: Alaptörvényben van a felhatalmazás. Nem lehetett kifacsarni! Rubinek István : Hogy mennyire nem birnak törvényerővel ezek a rendeletek és mennyire nem törvények azok a rendeletek, amelyeknek alapján a nemzetgyűlés összeül, azt világosan megállapítja az 1920 : I. te. 13. §-a. Rassay Károly: A belügyminister a szükséghez képest más székhelyet jelöl ki. Ezt mondja a Friedrich-féle rendelet 2. §-a. Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot meghallgatni. Rubinek István: Nyomban bátor vagyok erre az ellenvetésre válaszolni. Természetes, hogy az alapvető rendelet ezt a felhatalmazást megadta, de ez csak a nemzetgyűlés összeüléséig terjedt. Mihelyt egyszer a nemzetgyűlés azt a rendeletet törvényerőre emelte, akkor azt csak törvénnyel lehet megváltoztatni. Rassay Károly: De a felhatalmazást is törvényerőre emelte! Ugron Gábor : A felhatalmazást emelte törvényerőre! De nem változtatott rajta! Hogy lehet ilyet mondani? Rassay Károly: Minden rendelkezését törvényerőre emelte! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék folytatni, képviselő ur ! (Pataesi Dénes közbeszól.) Csendet kérek, Pataesi képviselő ur ! Rubinek István : Hogy mennyire nem emelte törvényerőre az 1920: I. te. 1. §-a ezeket a rendeleteket, az megállapítható minden kétséget kizárólag a 13. § rendelkezéseiből. A 13 : § ugyanis a következőket mondja: »A kormányzó a nemzetgyűlést nem napolhatja el és a királyi hatalomban foglalt országgyülés-feloszlatási jogot .. .« (Zaj bal felől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak nyugodtan maradni. Rubinek István: »... a nemzetgyűlést illetőleg csak akkor gyakorolhatja, ha a nemzetgyűlés a kormányzó üzenete dacára tartósan munkaképtelenné vált és a munkaképességet a nemzetgyűlés elnöke a házszabályokban biztosított jogaival nem képes helyreállítani. Feloszlatás esetében azonban a kormányzó köteles az uj nemzetgyűlés összehívása iránt már a feloszlató rendeletben akként rendelkezni, hogy a nemzetgyűlés az alkotandó uj választójogi törvény alapján, ha pedig az addig megalkotva nem lenne, a jelenlegi nemzetgyűlés összeülésére ala- ' évi február hó 15-én, szerdán. pul szolgált választójog alapján, legkésőbb a feloszlatástól számított három hónapon belül összeülhessen.« Rassay Károly: Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből! Rubinek István : Kielégítem képviselőtársam kíváncsiságát. Ha az 1920. I. te. 1. §-a a rendeleteket törvényerőre emelte volna, akkor felesleges lett volna a 13. §-ba belevenni azt, hogy a nemzetgyűlés feloszlatása esetén a régi rendeletek alapján történik a választás, mert hiszen ha törvényerőre emeli az 1. §-ban a nemzetgyűlést megelőző választási rendeleteket, akkor igen természetes, hogy ezek a törvények mindaddig, amig uj törvény a nemzetgyűlés által nem alkottatik, érvényben vannak, azt tehát felesleges a nemzetgyűlés által újból kodifikáltatni és újból a törvénybe belevenni, hogy amennyiben ilyen törvény nem hozatik, a régi rendeletek alapján történik a választás. (Zaj balfelöl.) i Ugron Gábor : Volt már kormányzó a Friedrich-féle rendelet kibocsátása alkalmával? Rubinek István: Ugyanez a törvény adott módot a kormányzó megválasztására és állapította meg a kormányzó jogkörét. Rassay Károly: Azt akartuk megakadályozni, hogy országgyűlést hívjanak össze. Rubinek István : Akkor már a nemzetgyűlés megvolt, mert hiszen a nemzetgyűlés hozta ezt a törvényt! Rassay Károly: Nem akartuk, hogy feloszlassák és országgyűlést hívjanak össze! Rubinek István: Ha tehát törvényerőre emelte ezen rendeleteket, akkor felesleges volt a 13. §-ban újból ezeknek a rendeleteknek hatályára nézve bizonyos esetekre provideálni. De hogy ez a fejtegetés helytáll és helyes, misem bizonyítja jobban, mint az a disztinkció, amely a 13. §-ban az alkotandó uj választójogi törvény és a nemzetgyűlés összeülésére alapul szolgált választójog között tétetik. Rassay Károly: A Wekerle-törvény ellen védekeztünk ! Rubinek István : Miért nem tette akkor ide, hogy választójogi törvény? ha törvény volt ez a választójog? Rassay Károly: Ilyen rabulisztikára nem gondoltunk ! Rubinek István : De itt éles jogi disztinkciót tett maga a törvény az alkotandó törvény és a régi választójog között, nyilván abban a meggyőződésben, hogy ez a választójog nem törvény, hanem csak rendelet. (Helyeslés a jobbóldalon.) Ugyanez a jogi disztinkció állapitható meg az 1920: XVII. te. 1. §-ában is, amely kifejezetten disztingvál törvény és választójog között, jeléül annak, hogy az alkotandó uj választójogi törvény az törvény, viszont a régi választójog, amelynek alapján a nemzetgyűlés