Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-313
A nemzetgyűlés 313. ülése 1922. évi február hó 14-én, kedden. 153 előtt még egy rébusz legyen a nemzetgyűlés előtt, {ügy van ! TJgy van ! balfélöl és a bálközépen.) Az igen t. kormány ezt taktikai szempontokkal indokolja. Szmrecsányi György : Ez még sohasem volt. A nemzettel, a nemzet jövőjével taktikázni ! (Zaj.) Meskó Zoltán : A puccsisták taktikáztak ! (Nagy zaj és felkiáltások balfélöl: A választójogról van szó!) Huszár Elemér : Ne beszéljen maga puccsról ! Szilágyi Lajos: Mi közünk a puccshoz? (Folytonos zaj balfélöl.) Rupert Rezső : Ez a demagógia ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, különben hénytelén leszek az ülést felfüggeszteni. (Zaj.) Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: Egy szóval reflektálok t. képviselőtársam közbeszólására. Azokat, akiket önök puccsistáknak neveznek, lehet megvádolni mindenfélével, lehet megdicsérni mindenféle alapon, űe hogy jó taktikát követtek volna, azt nem lehet rájuk mondani. (Élénk derültség.) Tehát a t. ministerelnök ura felvilágosítás megadásának megtagadását — nem tudom, vájjon itt a Ház szine előtt, de olyan tanácskozásokban, amelyekről nyilatkozni nem indiszkréció, mert azok nem négyszemközti beszélgetések voltak — azzal indokolta meg, hogy majd fogok én nektek feltálalni egy helyzetet, majd meg fogom nektek mondani, hogy én a Eriedrichféle választójog alapján választatok! Hiszen ha ezt tudjátok, mert hiszen jónak tartjátok, eo ipso nem fogjátok a tövényjavaslat törvényerőre emelkedését lehetővé tenni. (Mozgás.) Dinich Vidor : A kis revolver. Gr. Apponyi Albert: Bocsánatot kérek, talán megfordítva áll a dolog, talán még nagyobb hatással volna az ellenzékre az az aggodalom, hogy bár az ő hibáján kivül, de olyan térre lép a kormány, amelyre való rálépés az országra nézve igen káros hatásokat vált ki. Bocsánatot kérek, ilyen komoly dolgokkal, ilyen alapvető alkotmánykérdésekkel, ilyen helyzetben, ahol reeseg-ropog minden, ahol bizonytalannak látszik az egész jövő, ahol felvettetik a közhatalmak megbízhatóságának, sőt magának az eskü megbízhatóságának teljessége, ilyenkor taktikázni, ilyenkor ezt ekkép elhárítani nem szabad. (TJgy van! TJgy van! balfélöl és a balközépen.) Mi azzal a helyzettel állunk szemben, hogy nem tudjuk, mi lesz, mire határozza el magát a kormány abban a mindenesetre a lehetőségek közé sorolandó esetben, hol ebből a törvényjavaslatból nem lesz törvény. A kormány nem utasítja el magától azt, hogy esetleg a kormányzónak olyan tanácsot ad, hogy rendeleti utón csinálja meg az uj választói törvényt. A kormány előttünk nem nyilatkozik. Mi marad tehát nekünk egyéb hátra,, mint egyenesen a kormányzó úrhoz fordulni, (Élénk helyeslés balfélöl és a.balközépmi.) ,őt felvilágosítani arra a veszélyre nézve, amely alkotmányunkat fenyegeti? Azért indítványozom, hogy a nemzetgyűlés a következő előterjesztéssel forduljon a kormányzó úrhoz. Ebben az előterjesztésben foglaltatnak azok az érvelések is, melyeket épen azért, mert itt foglaltatnak, nem tartottam szükségesnek beszédem folyamán részletesen elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Az előterjesztés igy szól (olvassa) : »Főméltóságu Kormányzó Ur! Az 1920 február 16-án egybegyűlt nemzetgyűlésnek mandátuma néhány nap múlva lejár és az az uj választási törvény, amelynek alapján a következő nemzetgyűlés választandó volna, nincs megalkotva, sőt szinte lehetetlennek látszik, hogy kellő időben megalkotható legyen. Nem tesszük e tiszteletteljes előterjesztésünkben vizsgálat tárgyává, hogy kinek hibájából állott elő ez a helyzet, hanem kizárólag azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy mi történjék, ha a neinzet tényleg az uj választójog megalkotása nélkül oszlik fel, amikor Főméltóságodra hárul az az alkotmányos kötelesség, hogy uj nemzetgyűlés összehívása iránt intézkedjék. Főméltóságodhoz pedig ebben az ügyben azért fordulunk, mert a kormány szándékairól olyan hirek terjesztetnek, melyek annál inkább adnak alkalmat súlyos aggodalmakra, mert a kormány a hozzá intézett kérdésekre minden érdemleges felvilágosítást megtagad, holott módjában állna a felmerült aggályos híreszteléseknek egy szóval véget vetni. Ilyen körülmények közt a hallgatás közel áll a bevalláshoz. Azt a felfogást terjesztik ugyanis a kormány következetes hallgatásáról, hogy amennyiben az uj választójogi törvényjavaslat folyó hó 16-ig törvényerőre nem emelkednék, az uj választások kormányrendelet alapján ejtetnének meg. Ennek jogi alapja pedig az 1920 : I. te. 10. §-ának az a rendelkezése volna, mely az 1919. évi augusztus hó 7-ik napja óta alakult kormányok rendeleteinek érvényességét elismeri, »felhatalmazza azonban a ministeriumot, hogy ezeket a rendeleteket a szükséghez képest hatályon kivül helyezhesse, módosíthassa, vagy kiegészíthesse«, egyúttal a ministeriumot utasítja : »hogy amennyiben a rendelkezések a törvényhozás hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkoznak, mielőbb megfelelő törvényjavaslatokat terjesszen a nemzetgyűlés elé«. Az okoskodás, amely ehhez füzetik, az, hogy e szakasz szerint a ministerium azokat a rendeleteket is ujabb rendelettel »hatályon kivül helyezheti, módosíthatja, vagy kiegészítheti«, ame, lyek alapján a jelenlegi nemzetgyűlés összeült ; annak a kikötésnek pedig, hogy a törvényhozás hatáskörébe tartozó ügyekben — ha arra ideiglenesen rendelettel (tehát szükségrendelettel) hatályoztattak — a kormány mielőbb megfelelő törvényjavaslatokat köteles a nemzetgyűlés elé terjeszteni, a kormány vagy már megfelelt volna a választójogi törvényjavaslat benyújtásával, vagy NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1920—1921. — XVII. KÖTET. -_><•
